Véget ért az idei bajnokok ligája a számunkra. A sorsoláskor nem gondoltuk volna, hogy a kicsit megkopott Atletico Madrid lesz a végállomás. A formákat tekintve simán hoznunk kellett volna a párharcot, de végül kiélezett küzdelemben, 11-esekkel mi búcsúztunk Európától.
„Európa csendes, ujra csendes,”
Az előző, kiemelkedő szezon után tehát újra a korábbi évekhez hasonlóan idejekorán búcsúztunk az európai porondtól. Ezzel gyakorlatilag véget is ért a szezon számunkra, a bajnokságot nagyon nehéz innen elbukni – azért nem lehetetlen, szóval észnél kell lenni, – bár a rekordok kergetése még adhat némi izgalmat. Az sem lenne rossz, ha Inzaghi a hátralévő meccseken több szerepet adna az eddig tartalékolt játékosoknak, gondolok elsősorban Bisseckre, aki csodálatos nyugalommal és magabiztossággal szállt be szerdán is, vagy Buchananra, hogy megtudjuk, miért adtunk érte pénzt a télen, de néhány primavera játékos bevetése sem ördögtől való gondolat.
Visszajöttek azok az idők, mint 10 éve, hogy márciusban már nincs mi miatt aggódni! Haha, bocsi, ezt muszáj volt. Komolyra fordítva a szót…
„Szégyen reá! lecsendesűlt„
Szerda este, felhevült állapotban meglehetősen nehéz volt elviselni a kiesést. Ezt a párharcot meg kellett volna nyernünk, annyival jobb csapat az Inter az egész évben botladozó, kimerült Atleticónál.
Érthetetlen módon teljesített több játékosunk tudása alatt a meccsen, a középpálya teljesen súlytalan volt, elől meg Thuram puskázott el két továbbjutásnyira elég helyzetet. Ráadásul az első meccsen simán lezárhattuk volna a párharcot 3-0-val.
A meccs olyan problémákra is rávilágított, amelyek az olasz bajnokságban nem okoznak gondot, de a bajnokok ligája ezen szakaszában már nem hagyhatóak szó nélkül.
Alexis Sanchez ezen a szinten már vagy 5 éve nem tényező, és bár voltak jó megmozdulásai, teljesen feleslegesen foglal egy helyet idén a keretben. Már az óriási blama, hogy visszahoztunk egy olyan játékost, akinek két éve fizettünk, hogy bontsa fel a szerződését, de hogy amiatt szomorkodjunk, hogy ő lép a pályára ebben a helyzetben, nem a szintén agyonutált, de épp a legrosszabbkor megsérülő Arnautovic, az eléggé fejbevágó élmény. Sanchez a karrierje során kb 50% körüli hatékonysággal lőtte a büntetőket, ha valakinek, hát neki nem kellett volna vállalnia. Bisseck bevágta volna a kapus szemei közé.
Thuram év eleji berobbanása után elhittük, hogy a Conte-féle Lukaku méltó utódja lesz, de szép lassan talán elmúlik a rózsaszín köd. Ő szerintem tipikusan az a játékos, aki nagyon sokat profitál a mostani taktikából, talán kicsit többet is vesz ki belőle, mint amennyit belead. Egyáltalán nem rossz játékos, de nem az a klasszis, akinek apuka gondolja. Egyértelműen helye van a keretben, de kell mellé még legalább egy jó csatár (nem vagyok benne biztos, hogy ez Taremi lesz, de az osztrák-chieli duó után upgrade a Portotól érkező játékos). Azt sem tartom kizártnak, hogy egy megfelelő ajánlat esetén Marotta simán beáldozza az ingyen érkező Thuramot, és bár megkedveltük, Dumfries mellett ő lenne, akitől elbúcsúznánk, ha mindenképp el kell adnunk valakit.
Mkhitarjant szeretjük, de egy egész szezont már nem tud végigrobotolni, és pont a legrosszabbkor fogyott el nagyon látványosan, a második félidő elején annyi passzt hibázott el döntő helyzetben, amennyit idén összesen nem. A helyére érkező Klaassen pedig sajnos nem ez a szint, Zielinskit tárt karokkal várjuk.
Dobáljatok meg, de előveszem Dimarcot is, akit imádunk mind a 60 percében, amit meccsenként a pályán tölt, de valahogy egészen elképesztő, hogy mennyire elfogy 2/3-nyi játékidő után. Nincs még egy ilyen játékos Európában, aki ilyen szinten nem bír végigjátszani egy meccset. Hihetetlen mázlija van az 5 cserés szabállyal, mert a korábbi 3-ba már nem biztos, hogy beleférne az ő játszatása. És alapvetően elbírjuk így, hogy van helyette egy frissességet hozó Carlos Augustónk, de ő is épp a legrosszabbkor esett ki. Így az a Darmian került bal szélsőbe, aki ezt a posztot már 3 éve sem tudta hozni.
Persze ahogy írtam, nem a felsorolt játékosokon múlott, említhetnénk Hakant, Barellát, Pavardot, akikből pont most nem jött elő a klasszis, Inzaghit, akinek voltak megkérdőjelezhető döntései, a fentiek csak látványosabbak voltak, és a Serie A-ban simán belefértek volna egy kiélezettebb meccsen is. Nem lehet a kiesést egy-egy ember nyakába varrni, ezt csapatként buktuk el.
„De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?”
A sok negatívum, és a csalódást keltő kiesés ellenére nem vagyok elégedetlen. Fájó búcsú volt, de a fenébe is, van ilyen! 10-ből 7,5-ször megvertük volna ezt a Madridot, sőt, 5/10-szer talán a Realt is, most épp a másik felét adta a gép. De nézzük már azt is, hogy 5 éve egy ilyen párharcba mi 20 az 1-hez mentünk volt az Atletico ellen, azóta pedig mi vagyunk az esélyesebbek. És jövőre, és azután, és azután is ott lesz a BL, nem kell aggódnunk, hogy épp becsúszunk-e valahogy surranópályán a 4. helyre. Jövőre, és azután, és azután is harcban leszünk a scudettóért. És lesz majd, amikor elbukjuk a párharcokat, a címeket, de annál szebb lesz, amikor nyerünk! Szép játék ez a foci.
Fantasztikus szezont hoztunk eddig, épp a legrosszabbkor játszottuk a leggyengébb meccsünket, ez ilyen. A City, Bayern, Real, Liverpool játékosai hozzá vannak szokva ezekhez az egy meccses párharcokhoz, nálunk a tavalyi szezont leszámítva szinte senki sem játszott hasonló rangadókat. Közhely, de fontos tapasztalat lesz a Madrid elleni kiesés, a játékosok és Inzaghi is tanulni fog belőle.
És mekkorát fordult a világ, hogy kudarcnak éljük meg a bl-kiesést! Ahh, 2010-es évtized, hát úgy tűnik, végleg búcsút vettünk tőled!
„Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,”
Idén kevés olyan jó, látványos, és egyenletes teljesítményt nyújtó csapat van Európában, mint az Inter. Korszakos csapat lehet ez, Olaszországban biztosan, és most ott a remény, hogy a világon is. A 2010-es éveket leuraló Juventus után ez az évtized a miénk lehet. A Napoli ezt elszúrta, a tavalyi hihetetlen szezon után már nyáron látni lehetett, hogy hatalmas leolvadás jön ebből, bár arra nem számítottunk, hogy ekkora. Nálunk ezt nem tudom elképzelni, Marotta annál jobban fogja ezt a csapatot. Mindezt úgy, hogy évről évre fenyeget a negatív pénzügyi mérleg, nem tudunk 100 milliókat költeni, mint az angolok.
„Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.”
Jó most Inter szurkolónak lenni. Megéltünk 10 évnyi olyan mélységet, ahova kevés tradicionális nagycsapat zuhan, és túléltük, kitartottunk.
Azt kell hogy mondjam, hogy általában én vagyok a legkritikusabb a csapattal, és távol áll tőlem a túlzott lelkesedés, de néha azért le kell írnom:
A fenébe is, milyen büszke vagyok erre a csapatra!
„E hűtlen korban mi utosó
Egyetlen híveid valánk!”
Az idézetek Petődi Sándor: Európa csendes, ujra csendes… című verséből származnak.