Kicsit szubjektív értékelő következik, szóval szeretném előre jelezni, hogy aki az események percről-percre való kivesézését várja, az kattintson inkább ide.
Szóval, de igen, kimondottan csalódott vagyok, mégis azt érzem, hogy sok szurkolótársammal ellentétben engem valahogy nem kapott el a letargia a tegnapiak láttán.
Mert jó volt az Inter. Két meccsen ráadásul kibaszott jó. Igazából senki sem érti, hogy miért nem volt három gól a két csapat között az első körben, mi persze tudjuk. De ha a második meccset nézzük, alsó hangon legalább a felében sikerült dominálni, még ha voltak olyan periódusok is, amikor tényleg jobb volt az Atletico. Ami történt, sajnos egy kicsit hasonlít ahhoz, amit tavaly a BL döntőben láttunk, egyszerűen nem sikerült egy olyan teljesítményt megkoronázni amire egyébként büszke lehetne mindenki. Mondom ezt azzal együtt, hogy nem mindenki lépett igazán elő, páran maguk alatt játszottak. És persze, hat csere után kicsit furán nézett ki a dolog helyenként, főleg a Pavard-Darmian szélsőduó, amivel szerintem a Serie A-ban sem tudnánk meccset nyerni, nemhogy az Atleti ellen, pedig akár a meccs végén is meg lehetett volna szorongatni a hazaiakat.
De az, hogy az eredmény nem minket igazolt, mit sem változtat azon, hogy remek csapatunk van idén. Érdekes módon a tendenciák kicsit megfordultak idén, és Inzaghi Intere remekül megy egy olyan versenysorozatban, ahol az előző években nem találta a folytonosságot. A kupasorozatokban azonban jellemzően mindenki éles volt a kulcspillanatokban, ez pedig most nem így történt, az apró nüánszok, a jókor-jó-helyen faktor, a szerencse és még a tizenegyeseknél oly fontos mentális tényező is az Atletico Madrid mellé állt tegnap este. Persze szomorú, hogy míg sokan (köztük egy kicsit tán e sorok írója is) esélyesnek tartották az Intert a végső győzelemre is akár, ez a menetelés hamar véget ért. De akárhogy nézzük, megtörténik minden évben esélyes csapatokkal, megtörténik olyanokkal is, akik 200 milliót költhetnek minden átigazolási szezonban, az Intert pedig nyaranta 0 euróból építi újra Marotta. Az érzésem az, hogy lesz még ez jobb. Az Inzaghi-ballnak minden esélye megvan rá, hogy tovább dübörögjön, és remélhetően hamarosan lesz is mit ünnepelni.
Osztályzatok:
Sommer: 8 – Az odavágóhoz képest rendkívül mozgalmas meccse volt, de meg is tett minden tőle telhetőt.
Pavard: 5 – Volt nagy mentése is, de sajnos inkább a problémák jutnak eszünkbe a tegnapi produktumról.
De Vrij: 6 – Nagyrészt jól radírozott a 120 perc alatt.
Bastoni: 5.5 – Az ő erősségeit sajnos kicsit megfogta az Atletico.
Dumfries: 5 – A rossz döntései domináltak, mondjuk éppenséggel a lehozatalával sem kerültünk előrébb.
Barella: 6 – Mérges voltam rá a kihagyott ziccer után, pedig valljuk be, már a térdén járt addigra.
Calhanoglu: 6.5 – Hozta magát, a tizenegyest pedig mintaszerűen értékesítette.
Mhitarján: 5 – Borzasztó pontatlan és valószínűleg fáradt volt.
Dimarco: 6.5 – Baj, ha nincs cseréje.
Thuram: 4 – Ted Lasso erre azt mondaná, „Be a goldfish, Marcus”.
Martínez: 5.5 – Ügyeltek rá, hogy ne kerülhessen lövőhelyzetbe, a tizenegyese Beckhamet idézte. Viszont a mezőnyben és az előkészítéseknél bőven hozzátette a magáét.
Acerbi: 6 – Sokan szeretnénk annyi önbizalmat az életben, mint amennyi ennek az öreg középhátvédnek van egy tizenegyes előtt a BL-ben.
Darmian: 4 – Sajnos már nem megy az a poszt, amit három éve még simán megoldott.
Bisseck: 6 – Te atyaisten, de jól állt be megint.
Frattesi (5) nem tudta kamatoztatni képességeit, Sánchez (4.5) és Klaasen (4) elsősorban a tizenegyespontról kellett volna, hogy bizonyítson, de ez most nem az a nap volt.
Megyünk tovább! Forza Inter!