Benfica, Real Sociedad, Salzburg. Az elmúlt évek Barcelonával, Bayernnel, Real Madriddal dúsított csoportkörei után felüdülés volt az idei sorsolás. Ebben a csoportban az egyetlen cél a csoportelsőség lehet, ugyanakkor mindhárom csapat látványos focit játszó, nehéz ellenfél lesz, így élvezetes meccseket láthatunk majd. Közülük a legelső lesz papíron a legnehezebb, a Real Sociedadhoz látogatunk, amely tavaly remek játékkal érte el a spanyol bajnokság Bajnokok Ligáját érő 4. helyét.
Úgy gondolom, végre szintet lépett a csapat. Persze nem versenyezhetünk a City, PSG, Real Madrid, Bayern München költségvetésével és lehetőségeivel (ezt érezhettük a mögöttünk lévő átigazolási időszakban), de játékban és eredményességben megérkeztünk közvetlen mögéjük (melléjük?). Ha ma nem a Real Sociedad, hanem L̶i̶v̶e̶r̶p̶o̶o̶l̶ várj, ők nincsenek a Bl-ben. Szóval ha ma nem a Real Sociedad, hanem a ̶C̶h̶e̶l̶s̶e̶a̶ … Manchester United lenne az ellenfél, akkor sem azért szurkolnánk, mint pár éve, hogy csak jöjjön össze egy jó döntetlen, vagy legalább ne szórjanak meg minket nagyon. Idegenben is reális esélyünk lenne a bravúrra és a győzelemre ezek ellen a csapatok ellen is. A Manchester mondjuk megint nem jó példa, mert őket a Tottenham is megveri, szóval legyen a Barcelona.
A lényeg, hogy odaértünk, ha nem is a legfelső polcra, de stabilan az eggyel alatt lévőre, és már nem hátrafele, hanem fölfele nézelődhetünk. Nem kell attól tartanunk, hogy a fenti csapatok egy 5-össel küldenek haza bennünket, ellenben számukra mi lennénk az egyik legkellemetlenebb ellenfél. A Bajnokok Ligája végre újra elképzelhetetlen az Inter nélkül. Milyen régóta szerettem volna ezt leírni.
Nagyon érdekes egyébként, hogy mindhárom ellenfelünk a saját utánpótlásából, illetve a fiatalok beépítéséből él, de amíg a portugál és osztrák egyesületnél a játékosok eladásából származó bevétel a fő mozgatórugó, addig a baszk csapat elsősorban a pályára termeli ezeket a játékosokat, megérdemelten érték el a bl-helyet tavaly, hiszen hosszú évek tudatos építkezése ért célba.
A Real Sociedad a saját nevelésű, helyi játékosokra épít. A klub belső szabályozása szerint az akadémián nevelkedő játékosok 80 %-ának Baszkföld északkeleti tartományából kell származnia. A klubnál leginkább a támadófutballra helyezik a hangsúlyt, ezt már fiatalon belenevelik a játékosokba, csakúgy, mint a 4-3-3-as hadrendet. A jelenlegi edző, Imanol Alguacil 2018 óta az első csapat trénere, de előtte 8 évet töltött a B csapatnál, így tökéletesen ismeri a játékosokat, sokan az ő keze alatt nőttek fel.
Idén azonban nem kezdtek túl jól, 5 meccsen mindössze 1 győzelmük van, 3 döntetlen és 1 vereség mellett, ráadául csak egy meccsen nem kaptak gólt. A nemzetközi rutin is nekünk kedvez, a spanyolok mindössze kétszer szerepeltek a Bajnokok Ligájában, a 2003/04-es szezonban a Lyon búcsúztatta őket a legjobb 16 között, míg 2013/14-ben a csoportkör utolsó helyén végeztek. Tavaly az Európa Ligában pedig a Roma ellen estek ki a csoportkör után.
Oyarzabal, Merino vagy Kubo a világ legtöbb csapatába beférne, de rajtuk kívül is akad rengeteg kiemelkedő játékos, azonban a nyáron keresztszalag-szakadás miatt visszavonuló David Silva pótlása nem lesz egyszerű feladat.
Nálunk sajnos Hakan Calhanoglu megsérült a napokban, ami gyakorlatilag a legrosszab hír, amit kaphattunk. Martinez mellett ő az a játékos, akinek nincs egyértelmű pótlása a csapatban, tegnap nagyjából az összes középpályást felsorolták az újságírók arra a kérdésre, hogy ki fogja helyettesíteni. Asllani lenne a poszt szerinti cserepárja, de benne nem biztos, hogy megbízik egy ilyen meccsen Inzaghi, így valószínűbb a Frattesi – Mikhitarjan – Barella kezdőcsapat, de emlegették Klaassen pályára küldését is.
Emellett várható, hogy Pavard is bemutatkozik, sőt, ha nagyon rotálni akar a mester (nem az a fajta), akkor akár Carlos Augusto és Arnautovic is a kezdőben találhatja magát Dimarco és Thuram helyén.
Várható kezdőcsapat:
Sommer – Pavard, De Vrij, Bastoni – Dumfries, Frattesi, Mikhitarjan, Barella, Dimarco – Martinez, Thuram
Kezdés: 21:00
Tv: Sport 1