Itt a szezon első válogatott szünete, ez mindig jó alkalmat kínál a nyár átbeszelésére, és mint mindig, közösen vonjuk le az átigazolási időszak tanulságait.
Hosszú, viszontagságos, idegrendszert nem kímélő heteken és hónapokon vagyunk túl, rengeteg bizonytalansággal. Utóbbi faktor miatt tök megengedő voltam, és azoknak a szerzőtársaimnak, akiknek bizonyos transzferek miatt már szeptember elsejére meghiúsult a bátor tippjük, adtam egy újabb esélyt nagyot mondani. Lássuk!
ninogoffredo:
- ugyan a jelenlegi állapotokat tekintve nem sok esély van rá, de pont ezért is merész: Piolit decemberre kirúgják.
- Arnautovic és Sánchez ketten együtt 20 kanadai pontig jutnak. Ha a tavalyi évüket nézzük, nem nagy vállalás, viszont idén egyikőjük sem fogja nagyon ostromolni a kezdőt.
csabinter:
- Ha már a lukakus elszállt (bár még januárban elmehet a Juvéba), legyen helyette az, hogy De Vrij stabilan visszaveszi a helyét Acerbi kárára.
Alessandro:
- Lautaro minimum 30 gólt rúg a bajnokságban – és emellett a BL-ben is kilép az utóbbi években látható árnyékából, ami azt jelenti, hogy legalább öt gólt berámol, a menetelés hosszától függetlenül.
- Ha a tavalyi bravúrt nem is ismételjük meg nemzetközi fronton, de minimum az elődöntőig eljutunk a BL-ben
A mercato pedig sokunkból sokféle reakciót váltott ki, olykor napi szinten változott, hogy ki mennyire optimista, illetve borulátó. Szerzőtársainkat arra kértük, foglalják össze a mögöttünk álló 2 hónapot, illetve osztályozzák a vezetőség ténykedését a piacon 1-től 10-ig. Vigyázat: elképesztő mennyiségű betű következik!
Az új srácok
ninogoffredo:
- Érkező oldalon Thuramnak örültem; tudtam, hogy jó, de az első három fordulóban nyújtott teljesítménye túlszárnyalta a várakozásaimat.
- Sommer sokkal nagyobb védésekre képes, mint Onana, de a lábjátékára kevésbé lehet építeni. D’Ambrosio távozása után viszont az övé lehet a ,,legjóképűbb Inter-játékos” cím.
- Frattesiről gondoltam, hogy az első meccseken még nem fog kezdeni, de azért kicsit aggasztó, hogy eddig csak Barella cseréjeként láthattuk – remélem, ez nem azt jelenti, hogy jövő nyáron majd kedvenc szárdunk lesz beáldozva.
- Pavard jó üzlet, hosszútávon tökéletes lehet majd jobb oldali középhátvédnek. Augusto nagyon jó kis alternatívája lehet majd Dimarconak, míg a másik oldalon Dumfries mellett egy olyan szárnyvédőnk lett, akit ugyan rühellünk, viszont legalább konyít valamit a labdarúgás ,,művészetéhez”.
- Sánchezt szeretem, de sokat már nem várok tőle, Audero és Bisseck a keretet mélyíteni jöttek, míg az Ajaxos úriemberről sokat nem tudok mondani.
- Arnautovic menő csávó, Correához képest ő is előrelépés lesz.
Ami mindenképp tetszik, hogy Marotta mindenáron szeretne egy stabil olasz magot kialakítani. Ugyan ez nem feltétlen egyezik meg az Inter tradícióival, viszont egy Bastoninak, Barellának, Frattesinek és Dimarcónak jóval kevésbé vonzó egy PL topcsapat, vagy egy Barca-Real-Bayern, mint egy dél-amerikainak. Szerintem az olasz csapatok közül a Milan és az Inter mercatója volt a legjobb – a kuzinok talán Marottáéknál is jobb munkát végeztek.
Ellenfelekből társak, olasz keménymag
touristique:
Óriási megújulás kellett az Internek, Marottáék pedig merészen beleálltak. Tudván, hogy mekkora aktivitás volt az Interre jellemző az előző években, bőven volt bennünk félelem, hiszen ha júliusig nem sikerül ingyen bezsákolni játékosokat, pénz olyanra aligha lesz, aki hozza majd a szintet.
A végeredménnyel erre kellőképpen rácáfoltak, de hosszú és szenvedésekkel teli út vezetett idáig. Ennek pedig egyszerű oka van: tizenkét helyet kellett betölteni a keretben, és szinte mindenhol áron alul volt kompetens játékosra szükség, szóval folyamatosan ment a sakkozás, hogy hova ki lenne a legjobb megoldás. Például Trubin kb. 15 millióért megéri-e a kis kockázatot, vagy menjünk biztosra Sommerrel és Auderoval, belefér-e Scamacca 3 millióval többért, mint amennyit ajánlottunk, vagy jöjjön az olcsóbb Arnautovic, miközben az eleinte Lukakura szánt pénzből végül védőt vettünk, stb.
A verdiktem a következő:
- A kapusposztot sikerült semmi pénzből remekül megoldani, úgy, hogy itt volt az idény egyetlen komoly eladása.
- A védelembe Pavard személyében végül beesett egy klasszis, akiről sosem gondoltam volna, hogy valaha Inter mezben látom, Skriniar pótlására mindenképp alkalmas lehet. A Bastoni cseréjének érkezett Bisseck szerintem egy kis flop lesz, vagy csak nagyon soká kezd majd beépülni, idén valószínűleg csak tanul majd az idősebbektől.
- Mindkét szélső kapott egy elég jó cserét, Cuadradot majd megemésztjük, Augusto minimális fiatalítás Gosens helyén, a plafonja viszont talán magasabban van.
- A középpályán ott az év második headliner igazolása, Frattesi, akitől mind sokat várunk, bár amíg a Barella-Calhanoglu-Mhitarján-trió így tolja, nem lesz könnyű dolga. Sensi visszatért, bár nem bíznak benne, Klaassennel pedig Marotta még a mercato utolsó napján is kijátszott egy ingyenkártyát.
- A csatársor kialakulása pedig kínszenvedés volt, még úgy is, hogy Thuram személyében egy nagyon erős ingyen igazolással nyitott a piac. Morata, Balogun és Beto vételébe nem akart beszállni a vezetőség, így ide két, abszolút kompromisszumos megoldás érkezett Arnautovic és Sánchez személyében: elég idős, de klasszis képességekkel megáldott játékosok, a mai csatárárakhoz képest tulajdonképpen gombokért. Gondok talán ezen a poszton adódhatnak majd hosszú távon, ugyanis egyelőre kérdés, hogy ha nekik kell főszereplővé előlépniük, mit várhatunk tőlük.
Minden fillérb@szás, távozó klasszis és meghiúsult üzlet ellenére nálam ez egy 8/10-es mercato az okosan végigcsinált keretfrissítés miatt, bár Gagliardini és Correa távozását nagyon szívesen honorálnám még egy fél ponttal.
2023 legjobban várt képe
csabinter:
Talán minden idők legtöbb energiát leszívó mercatója volt ez, megviselt. Nyilván fenntartásokkal kell kezelni valamennyi lehozott tweetet, de tisztán emlékszem rá, hogy május-június környékén azt olvastam: nyugi, idén nyáron nem kell beáldozni senkit; ha netán mégis, maximum Dumfriest, és Inzaghi kérte a főmuftikat, hogy senkit se engedjenek el a meghatározó emberek közül. Ehhez képest nem maradt/elment – ingyen, ugye – a liga egyik topvédője, a világ egyik legjobb kapusa, a posztján és szerepkörében mindenképp elit középpályása, plusz az utolsó két hónapban igencsak domináns csatára. Mi lett volna, ha Inzaghi nem kér semmit? Mi lett volna, ha nincs a BL-menetelésből beszedett rengeteg pénz?
Nyilván innen csak okoskodunk és találgatunk a körülmények úgy négy egész három tized százalékának ismeretében, de nagyon furán alakult ez az egész.
A negatívumok közé sorolom a Skriniar-ügy kezelését és a Lukakura szánt időt – még ha utóbbiban nem is a klub volt a főkolompos. A kapuskérdés sem lett a legjobban intézve, gondolok itt elsősorban a mindenhová emojizgató Trubinra, majd a Bayern által diktált Sommer-tempóra. Látva néhány wtf átigazolási díjat, Brozóból talán több pénzt is ki lehetett volna szedni. Gosens távozását sajnálom, mert egy jó mentalitású, szimpatikus karakter, akiben sokkal több maradt, mint amennyit itt mutatott.
Szintén masszív negatívum a csatármizéria. Rendben, Balogun sokba került volna, Lukaku olyan, Amiens (nem is kértem vissza), a Scamacca-sztori vérciki, és az is, hogy a végén sikerült kikötni minden idők második legdrágább 34 pluszos játékosánál és egy olyannál, akinek tavaly egy mutatós csekkfüzet társaságában könyörögtek, hogy húzzon el végre innen. A Szamardzsics-ügy is rém kellemetlen, de persze ott sem Marottáék voltak a hibásak.
Nézzük az újakat. Onana nálam elképesztően magasra tette a lécet, mind karizmában, mind tekintélyben, mind vezéregyéniségeskedésben, nem utolsó sorban a lábbal való játékában. Mostantól kezdve nem akarok oldschool stílusú kapust. Persze az is igaz, hogy nem egy egyszerű figura, ebből az aspektusból nézve talán nem baj, hogy elment (és Afrika-kupázni is fog). Sommer régivágású fiú, ráadásul nálam alacsonyabb. Itt nem vagyok nyugodt. A védelemben igen, mert – az Onana parádés passzjátékával elvesztett labdakihozatalokat minden bizonnyal pótolni tudó – Pavard-pedigréjű focista rég járt errefelé, ráadásul Darmian nem érdemli meg, hogy kikerüljön a csapatból. Kellemes gondok.
Akárcsak középen, mert ott kb. soha nem látott mélység és minőség van, egyedül ez a Frattesi-Barella dolog nem hagy nyugodni, tartok tőle, hogy az ifjabb olasz a szárd pukkancs előre megágyazott pótlása már. Klaassent nem igazán értem, de elfér, Cuadradót le kell valahogy nyelni, a fehér Roberto Carlos viszont kellemes csalódás lesz.
Összességében szerintem a kezdő gyengült, a keret viszont mélyebb lett, így talán nem kell reszketve várni egy hétközi BL-meccs után a Sassuolo vendégjátékát. Ezzel együtt ez a megújulásra épített fenntartható mercato nálam nem jobb 6-osnál. Bocs.
Nem mindegy, hogy Darmiannal vagy Maguire-rel kell összejátszanod
Alessandro:
Összességében pozitív fejlemények foglalták keretbe az idei mercatót, de ami a köztes időszakban lezajlott, azt aligha van Inter-drukker, aki kiteszi az ablakba. Nem akarom ismételni egyik legrutinosabb szerkesztőtársunkat, így csak tételesen, nevek szintjén említeném mindazt, ami jogos frusztrációra adhat(ott) okot a mögöttünk hagyott hónapokban: Lukaku ki számolja, hányadik ostoba ballépése, és az ebből keletkező csatárkérdés finoman szólva is részleges megoldása (és ebben a témában a saját nyugalmam megőrzését szem előtt tartva nem mélyedek el részletesebben). Na és persze ezen felül Samardzic és Trubin ügyei, Cuadrado érkezése, plusz engem módfelett irritál, hogy a pofátlan szaúdiak áron alul vitték el Brozovicot, habár szakmai szempontból nem érdemes egetrengető veszteségként megélni a horvát távozását, óriási kérdés, mennyire lett volna motivált a továbbiakban.
Bárhogy is nézzük, húzónevek és vezető személyiségek sora távozott, és most egy számomra fájó felsorolás következik, nem is annyira szakmai, mint emocionális szempontból: Onana, Handanovic, Brozovic, Skriniar, Lukaku, Dzeko, D’Ambrosio… Gagliardini. Na jó, ez utóbbi nyilvánvaló vicc. Szakmai megközelítésből a két legfájdalmasabb pont kérdés nélkül Onana és Lukaku, bár a kamerunit a lábbal való játéka emelte ki igazán, a vonalon nyújtott teljesítményét én nem helyezném a legjobbak szintjére – különösen akkor, ha a bajnokságra gondolok. A prime Lukaku csapatra gyakorolt hasznosságát nem kell részletezzem, de újabb árulása után én azt is rezzenéstelen arccal veszem majd tudomásul, ha semmilyen formában nem sikerül őt pótolni – nyilván nem így lesz, de visszasírni nem vagyok hajlandó, egyszerűen nincs rá szükségünk.
Frattesi, Thuram és Pavard leigazolása fontos lépcsője lehet annak, hogy egy frissebb, fittebb, gördülékenyebb Intert lássunk az idei szezontól, bár az olasz középpályás érkezése alighanem elővezet egy nem annyira alaptalan narratívát, mint Barella jövő nyári értékesítése. Persze jó erre nem gondolni, de az önámítás veszélyes. A francia védő projekt irányába táplált elhivatottsága és a bajoroktól való távozásáért tett erőfeszítései már a nulladik pillanatban szimpatikussá tehették őt számunkra. A pályán nagyon komoly minőségbeli ugrást jelenthet az ő passzügyes, intelligens és tapasztalt futballja – még akkor is, ha Darmianra az égvilágon semmi panaszunk nem lehet.
A keret összességében kiegyensúlyozottabb, mint az utóbbi években, főleg a középső csapatrészt illetően, ahol a Conte-féle bajnokcsapatnak egy Vidal-Vecino-Gagliardini cseresor állt a rendelkezésére. Most összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet Frattesivel, Asllanival és az abszolút meglepetésemberként érkező Klaassennel, akit sokan nem tudunk hova tenni, de nekem elvárásom (vagy inkább vágyam) vele kapcsolatban az, hogy új távlatokat nyisson meg a játékunkban. Fuldokolni persze aligha fog a játékpercekben.
Címszavakban tehát: szükségszerű megújulás, fiatalítás, kerékkötők kiszórása, kalkulálható veszteségek, fájó pofonok, szép mentések nyara volt ez. Szummázva, a Marotta-éra legvegyesebb, legfárasztóbb mercatója, de a nagy átlagot nézve jól jöttünk ki belőle. Nem vesztettünk annyit, mint amennyit nyerhetünk – ugyanitt sietve szúrnám be, hogy nálam 3 év után először nem az Inter a scudetto első számú várományosa, mert az, ahogy a Milan felépítette az idei nyári mozgásait és azok nagy részét sikeresen végre is hajtotta, szerintem két határozott szinttel feljebb helyezheti őket. Na nem a teljes mezőnynél, hanem tavalyi önmaguknál. Kőkemény versenyre számítok velük, és az én szememben a Nápoly-Juventus kettős sem a legyintésre méltó kategória, üljenek bárkik a padjaikon.
Na de pontozzunk: erre a nyárra egy jóindulatú nyolcas a jutalom – lehetett volna határozott nyolcas is, vagy magasabb, de lássuk be, bőven szarabb is a sztori vége, hisz nagyon nem dúskálunk a dellában, ami alapvetően meghatározta az idei mercato irányait és lehetőségeit (is)!
(Fun fact: én amúgy augusztus végére (Arnautovic és Sanchez visszatérését követően) már olyannyira torkig lettem, hogy szerkesztőtársaim közös chatbe nekem pingált szülinapi köszöntéseit is figyelmen kívül hagytam, annyira távol akartam maradni minden hírtől, ami Inter-mercato érintettségű… a felkérdezés persze nem maradt el, mikor realizáltam, hogy nem lettem felköszöntve, majd vissza az egész, mikor leesett, hogy mégis! Köszi, srácok!)
„Isten éltessen, Sanyi” – Marko Arnautovic
Hibarin:
Többször égtem ki ebben a mercatoban, mint szerettem volna. Eléggé megviselt az a tesze-toszaság, ami jellemezte ezt a nyarat. De ha pusztán a számokat nézem, akkor idén nyáron a pandémia óta először tartották az ígéretüket és mindent elköltöttek, ami bejött az eladásokból. Kb. 100 millió értékben sikerült eladni és ugyanennyiért is lettek új játékosok vásárolva.
Más tekintetben amúgy sikerült spórolni, hiszen közel 20%-kal lett kevesebb a bértömeg erre az idényre. Úgy alapvetően volt egy pár kiakadásom és úgy érzem pár dolgot lehetett volna azért jobban csinálni. A csatársort nézve kevés embernél láttam azt a véleményt, hogy meg van ezzel a négyessel elégedve. De említhetném Cuadradot vagy Sommert is. Ezeknél a posztoknál jobban örültem volna, ha a Milan példáját vesszük vagy ha egy kicsit scoutingolnak és próbálnak keresni olyan fiatalabb profilokat, akik Inzaghinak is megfelelnek, meg a költségvetésnek is. Mióta ennyire nincs pénz, sokat sírok amiatt, hogy Marottáék nem hajlandóak kilépni ilyen téren a komforzónájukból és inkább erőltetnek kölcsön+opciós vagy ingyen dealeket az olasz bajnokságból. Ez nálam mínusz pont, mert egy jó scouting rendszerrel (ami nincs), biztos vagyok benne, hogy lehetne olyan játékosokat találni, akik segítségére vannak a csapatnak és később még akár profitot is hozhatnak. De sem Marotta, sem Inzaghi nem nagyon szeret bízni a kevés tapasztalattal bíró játékosokban, így amíg ők itt vannak, valószínűleg hiába sírok ezután.
Augusztus elején volt egy két hét, mikor minden teljesen összeomlani látszott és akkor gondolkoztam el azon, hogy biztos az a jó út-e, amit Marottáék szorgalmaznak jelenleg. Nos, nem vagyok meggyőzve. Onana például nagyon fog hiányozni az biztos, elképesztően beépült a labdakihozatalok szempontjából a csapatba és ez valószínűleg hiányozni fog néha. A helyére érkező Sommer helyett én simán hoztam volna Trubint, árkülönbség ide-oda, főleg, hogy Trubinnak bőven van már nemzetközi tapasztalata is, de ebben a vezetőség nem bízott, így könnyűszerrel lemondtak róla, miután a Sahtar 15-20 milla körüli összegeket kért érte.
Persze itt vissza lehet utalni arra, amivel kezdtem. Eszméletlenül figyeltek arra, hogy még véletlenül se sikerüljön mínuszban zárni a mercatot. Ezért maradtunk le Balogunrol és Scamacccáról is. A pletykák szerint mindkét játékosnál egy 5-10 millió hiányzott. Jelenleg főleg utóbbit sajnálom, szerintem instant hit lett volna, de itt a játékost is elő tudom venni, mert szerintem, ha nagyon akarja ki tudta volna harcolni azt, hogy az Interbe jöjjön, mégis inkább a közel biztos kezdőlehetőséget választotta az Atalantánál az itteni versenyhelyzet helyett. Ebből a szempontból nem tűnik rossz választásnak Arnautovic, aki amúgy teljesen pánikigazolás és bőőőven sikerült többet adni érte, mint kellett volna. De jelenleg a hozzáállása nagyon pozitív és valódi jutalomjátéknak éli meg, hogy ismét kék-fekete színekben lehet. Remélem ez az idény során gólokban is ki tud ütközni és a nehéz karaktere se fog előtérbe kerülni.
Sanchezről nehéz mit mondani, nagyon jó idénye volt a Marseilleben és most kevesebb fizetés mellett jött vissza. Azért azt ne felejtsük el, hogy a francia bajnokságban, kicsit könnyebb gólokat szerezni, meg azt se, hogy az Inter vezetősége konkrétan elkergette tavaly nyáron, abban viszont, biztos vagyok, hogy Correa helyett hasznosabb lesz, de ő is elég nehéz karakter és félek most se fogja szeretni, hogy a padon fog ülni egész idényben, mert nehéz lesz Thuramot kiszorítani. A francia, bár voltak kétségek, igazi top igazolás, aki biztos vagyok benne, hogy jól fogja helyettesíteni Dzekot és Lukakut. Lehet nem fog annyi gólt szerezni, mint ők, de kétszer annyi gólpassza lesz, és ahogy már most látszik, új dimenziókat nyit meg a támadások előkészítésében. Ez a későbbiekben egyre csak jobb lesz, ahogy még jobban összeérik a csapattársakkal.
A középpályáról elvesztettük Brozovicot, amit annyira nem sajnálok, inkább csak, hogy sikerült áron alul eladni. Itt is felírnék Marottáéknak egy fekete pontot, akik engedtek a szaúdiaknak, ahelyett, hogy az asztalra csaptak volna. Persze, nagyon kell a bevétel és erre sokan rá is játszottak. Pl. a MU is, akiknek eszükben se volt 60 milliót fizetni érte, pedig minden más érkezőjük egy igazi túlköltekezés volt. Brozo helyett jött Frattesi, akinek az integrálása egyelőre lassabban halad a vártnál, de azért láttuk már a felkészülési meccseken, hogy micsoda arzenállal rendelkezik. Nem aggódom amiatt, hogy flop lesz, ha jön a heti két meccs, utána felgyorsulnak nála a dolgok. Beszélhetnék Samardzicról, aki nagyon jó lett volna még, de ehelyett lett nekünk egy Sensi, aki talán kap 500 percet azelőtt, hogy télen végleg megválunk tőle. Jött még a holland Klaassen, aki egy Samardzic light jelenleg és valószínűleg akkor fog bejönni, ha épp nem lesz egészséges valamelyik csatár elől (sajnos bőven benne is van). A védelembe jött Pavard, aminek nagyon örülök, főleg azért, mert ő is nagyon szeretett volna idejönni. Nem várom, hogy egyből kiszorítja Darmiant, de a szezon közben meg fog történni ez a csere, és szerintem mindenki boldog lesz azokkal az új dimenziókkal, amiket a csapatjátékhoz tud majd hozzáadni. Bisseck pedig egy jó kiegészítő ember lesz egyelőre, akiben viszont minden potenciál megvan ahhoz, hogy kinője magát, ugyanakkor egyelőre nagyon nyers még a Serie A-hoz.
Nem beszéltem még arról, hogy mennyire fontosnak tartom, hogy 4 olyan játékos van jelenleg a wingback posztokon, akik valódi alternatívat jelenthetnek egymásnak és akárki lesz is pályán, nem kell húzni a szánkat (najó, azért Cuadradonál mindig fogom egy kicsit). De ez akár a végső is szó lehetne. Bár összességében a csatársor és kapusposzt gyengült, mindenhol olyan választási lehetőség van, amivel nem szabad elégedetlennek lenni. Mindenki tudni fog hozni egy nagyon jó szintet és hosszabb távon meghozhatja a várva várt Scudettot és második csillagot. Valamennyire sikerült fiatalítani, de a legfontosabb, hogy olyan emberek helyére, mint Correa, Gagliardini, D’Ambrosio, Handanovic, sikerült olyan embereket hozni, akik frissebbek és jobban oda fogják tudni tenni magukat.
Jövő májusig pedig eldől, hogy lesz-e új tulajdonosa a klubnak vagy sem. Ez pedig már csak azért is fontos kérdés, mert nem szeretném, ha Barella lenne a következő áldozat. Szóval kedves Suning, ha a hitelt nem tudjátok visszafizetni, akkor találjatok egy olyan embert/csoportot, aki tud egy kicsi tőkét rakni ebbe a teljesen eladósodott klubba! Szóval összességében azért sikerült kikanyarítani a dolgokat a mercato végére, még ha nem is értek egyet minden meghozott döntéssel, értem, hogy a vezetőség keze továbbra is megvan kötve és nem tud az Inter teljesen szabadon mozogni a piacon. De a legfontosabb, hogy végre megtörtént az évek óta várt keretfrissítés, még ha nem is sikerült teljesen befejezni, Inzaghi kapott végre egy olyan keretet, amit teljesen magáénak érezhet és amivel remélhetőleg további csodákat tud majd művelni.
Akit még emészteni kell
Blazious:
Két bölcsességet hoztam nektek a mercatoról: egy régi mondás szerint a „cél szentesíti az eszközt”, míg valamilyen keleti bölcsesség szerint „nem a végcél a fontos, hanem az utazás maga” – vagy valahogy így.
Az elmúlt pár hónapot az előbbi alapján értékelve egy egész tisztes mercatot zártunk, az utóbbi szerint legalább háromszor kaptunk szívrohamot és küldtük el az egész vezetőséget a francba.
Haragudhatnánk is emiatt, de ha belegondolunk, ezt minden évben eljátsszák velünk: 100% , hogy jön Tonali és Kumbulla, Dybala az Intert választotta, Bremer váltja Skriniart, herewego, no surprise here since last summer, és így tovább. Idén majdnem megszereztük Trubint, Lukakut, Balogunt, Scamaccát, Samardzicot, utóbbi még egy sosem látott családi szappanoperát is hozott a nyarunkba, köszönjük szépen. Emellett legalább kétszer feküdtünk le három xanaxszal a testünkben, hogy hirtelen felindulásból ne írjunk ki semmi csúnyát a Facebookra azok után, hogy Lukaku mit művelt, illetve hogy Scamaccáért nem adtunk plusz 1-2 milliót, helyette Arnautovicot hozzuk nyugdíjas labdarúgó után fizetett rekordösszegért. Néhány esetben meg úgy tűnt, hogy hiába volt fél év bizonyos játékosok pótlását kiscoutolni, több esetben sem volt B opció, C vagy D lehetőségről nem is beszélve.
Ha ezeket a „kellemetlenségeket” el tudjuk engedni végül, akkor viszont reálisan értékelve egy jó mercato jön ki eredményként.
Kapusposzton Onana személyében Handanovic benyugtatózott manökenbaba vérmérséklete után 180 fokos fordulattal egy kiabálós, vagány, mindenkibe belekötős, rémisztő figura került a kapuba, akit szerintem sikerült egy év alatt megkedvelnünk. A passzjátéka és a labdatartása világszinten is Top 5, de valószínűleg rá fognak jönni Manchesterben, hogy ez rajtuk nem segít, ha a Wan-Bissaka, Lindelof, Martinez, Dalot, (Maguire, Evans) hátvédsorból kell játszótársat választania magának. Hogy ezt a védősort miért nem cserélték el egy az egyben a Crystal Palace-éval nyáron, az rejtély, mindenesetre ekkora átigazolási díjért el kellett engedni a kamerunit. Én sokszor mondtam, hogy van benne egy időzített bomba, inkább hagyta ott a világbajnokságot, mint hogy az edzője utasításait kövesse, bevette a felesége gyógyszereit (haha), szóval hosszú távon az elpasszolása egy teljesen logikus lépés volt, 50 millió plusvaganza vagymi divatosan.
Helyette hetekig nem volt kapusunk, Trubin hiába szememojizta minden posztunkat Twitteren X-en.
Sommer végül megfelelő pótlásnak tűnik legalább egy, legfeljebb két év erejéig, addig remélhetőlen megtaláljuk az utódját. Egy egykori tehetséget sikerült begyűjtenünk a padra, Audero pár éve egész jól indult, aztán elérte a Buffonutódok (Amelia, Bardi, Scuffet, Leali) szokásos sorsa, szépen beleszürkült a mezőnybe. Pár éve amikor összeraktuk az 5 évvel későbbi Intert, akkor én őt tettem a kapuba, szóval ez a jóslatom félig-meddig bejött.
A hátvédsor meglepő módon erősödött, tekintve, hogy Skriniar fél évig amúgy sem állt rendelkezésünkre, Pavard itt majdnem akkor megaupgrade, hogy a csatárposzton lezajló mészárlás az ő érkezésével majdnem megbocsátható. (Erről később). Posztra tökéletes, számomra azonban nagyon rosszul mutat a viselkedése, 2-3 év múlva majd minket zsarolhat, hogy ő a Madridba, Manchesterbe, Szaúdba akar menni, engedjük már el. Bal oldalon Gosenst annak ellenére sikerült megszeretnünk, hogy eredetileg ő lett volna az a játékos, aki hosszú évekig uralja a bal oldalunkat az Atalantában mutatott formájában. Sajnos a sérülése után nem sikerült rendbejönnie, Dimarco addigra leeinstandolta a posztját. A helyére érkező Carlos Alberto Augusto Dalbertnél olcsóbb volt, rosszabb nem lehet, meglátjuk hogy tudja magát meccsenkénti 30 perccel felépíteni nálunk. A Bellanova helyére érkező Cuadradot pedig továbbra is utáljuk. A felkészülési mérkőzéseken legalább mutatott annyit a kolumbiai, hogy ráijesszen Dumfriesre, így a holland ihletett formában kezdte az idényt, remélhetőleg a Chelsea illetékesei már letétbe helyezték érte a 60 milliós csekket. D’Ambrosio helyett Bisseck érkezett a fiatalítás jegyében, jövőre a feljutó Sampdoriában töltött éve után talán 2 év múlva visszahozza azt az összeget egyben, amit most 3 részletben csengettünk ki érte.
A középpályán végre a tavalyinál nagyobb a merítési lehetőség, így még ha a kezdő nem is erősödött, a cserepadnak köszönhetően versenyképesebb lett a csapat. Barella és Hakan helye nyilván fix, Miki helyét pedig az idény során szép lassan át kell majd vennie Frattesinek. Szerintem valahogy csak sikerül megoldani, hogy kié legyen a baloldal, ezen a szinten ennyinek bele kell férnie akár Frattesi, akár Barella részéről, hogy a legerősebb hármas együtt tudjon szerepelni. Brozovic elvesztése egy évvel ezelőtt sokkal fájóbb lett volna, de egy hosszabb formaingadozás és sérülés elég volt ahhoz, hogy az addig elképzelhetetlen transzfer logikusan igazolható legyen. Az utóbbi 10 év legalulértékeltebb középpályása (világ)klasszis volt a pályán, de az azon kívüli mentalitása és életmódja bennünk tavaly kezdte el kongatni a vészharangokat, hogy vajon ezzel az életvitellel meddig maradhat meg a legfelsőbb szinten. Én azt tippeltem, hogy a látszólag kifogyhatatlan lokomotívon egy éven belül rohamosan elkezdenek látszódni az öregedés jelei, így ez az utolsó év, amikor értékesíteni tudjuk. Az egyetlen fájó pont, hogy erről sosem fogunk megbizonyosodni, mert Szaúd-Arábiában kit érdekel mit csinál, még 10 évig eldöcöghet félgőzzel. Klaassen hirtelen érkezése elég meglepő volt, az utolsó napok ijesztegetése után (Ndombele, Maxime Lopez) sikerült egy remek játékost viszonylag olcsón behúzni. Fogalmam sincs, milyen játékos valójában, de Football Managerben a mentalitása miatt igyekszem minden évben megszerezni, hogy a kis wonderkidjeimet mentorálja. Valahol mindig jó érzés, ha egy FM-es kedvenced végül a klubhoz igazol, így rá adok egy olyan tippet, hogy év végére ő lesz a negyedik számú középpályásunk.
És akkor elérkeztünk a kérdőjeles csapatrészhez, a csatárokhoz. Martinez – Thuram – Arnautovic – Sanchez. Az elsőnek idén muszáj felnőnie ahhoz a világklasszis potenciálhoz, ami benne van, ha a scudetto a cél. Thuram ingyen fantasztikus húzás, de hatalmasat kell villantania, ha a tavaszi Lukakut pótolni szeretné.
Azt hiszem, itt érdemes leírnom: az idényünk azon fog múlni, hogy a francia mennyire jó játékos. A kapusposzt, védelem, középpálya a tavalyival egy szinten van, itt-ott kisebb, de arányaiban jelentéktelen változásokkal – sehol nem lett egyértelműen erősebb vagy gyengébb a csapatrész. Az egyetlen egyértelmű és jelentős csere a Lukaku (Dzeko) – Thuram tengelyen történt, és mind láttuk, milyen szenvedés volt a tavasz, amikor az összes csatárunk formán kívül volt.
Arnautovic jobb játékos annál, mint amit a legtöbben gondolnak róla, reméljük fejben is megérett, és ő is tisztában van vele, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy egy viszonylag ügyes, egy-két jó szezont produkáló játékos képénél több maradjon meg róla az utókornak, mondjuk olasz bajnokként, aki Dzeko számaival segítette a csapatot a címhez. Sanchez meg úgysem nagyon fog játszani, az is rejtély, hogy az erőnlétin hogy ment át. Bennem a kellemes emlékek mellett/helyett inkább a Liverpool elleni piroslapos faszsága maradt meg, illetve, hogy fizettünk neki, hogy menjen el, így a visszahozatala duplán öntökönszúrás. Azt, hogy hogy nem sikerült helyette egy 20 éves, 2 millióért hozható, évi 5 gólt vállaló, legalább messziről tehetségesnek kinéző burkina faso-i titkos gyémántot találnunk, az számomra továbbra is rejtély. „A scoutjaink arcán legördülő örömkönny vagyok a havi fizetésem megérkezése után.”
De ami a legfontosabb, hogy a hosszú évek óta húzott generációváltást sikerült nagyjából egy nyár alatt letudnunk. 12 új játékos érkezett, ami rengeteg, és nem lesz könnyű a beépítésük, de a nagy öregek helyett (Handanovic, D’Ambrosio, Dzeko, Brozovic) fiatalabb játékosok jöttek szinte minden posztra. A keret még nem tökéletes, jövőre legalább egy csatárt és jobb bekket (Sanchez és Cuadrado) pótolnunk kell, két éven belül pedig egy Sommer, Acerbi és Arnautovic pótlékra is szükség lesz. De szerintem sokkal jobban állunk mint eddig. A legjobbat viszont majdnem kihagytam a sok érkező mellett: idén Correától és Gagliardinitől is megszabadultunk.
Évek óta vártunk egy ilyen nyárra, nos, ilyen lett. Kinek hogy tetszik, nálam egy tisztességes 7/10
Újabb piros pont a vezetőségnek
Rolkó:
Talán rövidebb leszek, mint a legtöbb kolléga.
Először is: az én idegrendszerem is megviselte ez a nyár, rohadtul nem szeretem, ha a csapattal a bolondját járatják, illetve ha egy bohócként tetszeleg a futballvilágban. Na már most ez az utóbbi hónapokban sokszor megtörtént, és egyébként is többet fordul ez elő az elmúlt években, mint amennyire még simán legyintenénk. Azpilicuetát valahol megértem, Lukakut átkozom, Szamardzsics családját szintén – játékosként mindegyiküket sajnálom, főleg a szerb az, akiben hosszú távon én nagyon sokat látok.
Ami tetszik: sikerült megszabadulni az összes ballaszttól, és ebbe a nagy öregek is beleszámítanak, bármennyire is kedvelem és tisztelem őket. Ebben az idényben már nem lesz olyan, hogy fogom a fejem, ha valaki beállni készül – legalábbis ebben a pillanatban ezt gondolom, aztán végül úgyis az idő dönt el mindent.
Az biztos, hogy rengeteget mélyült a keret, még ha az alapkezdő – elvileg – nem is lett erősebb. Pavard pedig a Mercato végén amolyan statement igazolásként jött, attól függetlenül, hogy még nem lépett pályára, ő meghatározhatja az Inter közeli és távoli jövőjét.
Az átélt negatívumok ellenére Marottáék végül jó alapot teremtettek az elkövetkező évekre, és szépen előkészítették a generációváltást. A többivel kapcsolatban pedig: shit happens. A szegényekkel meg főleg szeret meghappenelni mostanság.
Értékelés: 7/10
Ha eddig eljutottatok, köszönjük a figyelmet, nem csak most, hanem egész nyáron. Szerencsére mostantól az átigazolási pletykák és twitter-bejegyzések helyett újra a futballé a főszerep az oldalon, de azért szeretnénk tudni: Ti hogy láttátok a nyarat, kinek örültök, kiben nem hisztek, és van-e olyan, aki már ennyi idő alatt is meggyőzött? Ja, és természetesen: Forza Inter!
képek forrása: Reddit, lequipe.fr, inter.it, telegraphindia.com, football-italia.net, media-tenor.com, cultofcalcio.com