A fa alá

Bár az utóbbi hetek nem éppen a terveink szerint jöttek össze, azért összességében nem volt egy csúnya ősz, és a korábbi szezonok is alakultak már rosszabbul. 4:0-s kezdés augusztusban, ugyanilyen zárás decemberben – a tegnapi nap remek lenyomata volt Conte eddigi munkásságának.

Elég vészjóslóak voltak a heti hírek, igazából – kis túlzással élve – az volt a legnagyobb bizodalmunk, hogy az aktuális ellenfél Genoa botrányosan rossz csapat benyomását kelti, emellett pedig még komolyabb hiányzóik is akadtak.
Conte sokunk kedvére tett, amikor Espositót jelölte a kezdőbe, valamint D’Ambrosio helyett most már mindig szívesebben látunk egy támadásokhoz jobban értő szárnyvédőt, így Candrevával is ki voltunk békülve a kezdő sípszónál.

Magasra tolt védővonal, intenzív letámadás: a meccs csak egy nagyon kicsi részében nem ez volt a jellemző, és abszolút meg is volt ennek a gyümölcse. Egy ideig ugyan még állta a sarat a Motta-csapat, de érezhető volt, hogy nagyon törékeny az a retesz, amit fel kell törni – a fél óra után hirtelen bevitt dupla gyomros után már csak a gólkülönbség volt a kérdés. Biraghi, Gagliardini, Borja Valero, Vecino, Candreva… Nem akarom ugyanazt a lemezt újra és újra feltenni, de hát ha mondjuk két éve valaki ezt a névsort felsorolja egy Serie A-csapat kezdő középpályájaként, nem biztos, hogy a listavezető együttesre asszociáltunk volna. Ezt a (Fiorentina-szintű?) sort húzza fel Conte és a rendszere, valamint elöl-hátul az a pár darab klasszis. Utóbbi kategóriába tartozik nálam Lukaku, aki egyszersmind az igásló szerepét is magára vállalta: fizikálisan totálisan kikészítette az arra járó Genoa-bekkeket (nagyrészt Romero volt porondon), így főleg fordulás után már sokkal könnyebb dolga is volt az Internek támadásban.
Egyébként a második félidő elejét megnyomták Pinamontiék, de az agresszívabb harcmodor és a presszing még egy árva gólra sem volt nekik elegendő, a végére pedig ebbe a próbálkozásba is teljesen belefáradtak.

Két dolgot még mindenképp megjegyeznék erről a habkönnyű estéről: eléggé lózungként hathat, de Big Rom gesztusa példaértékű, minden kalapomat megemelem előtte. Nem, nem azt írom, hogy ezentúl minden egyes kihagyott ajtó-ablakot meg fogok neki bocsátani, de egy ilyen embernek sokkal könnyebb szívvel hunyok szemet a hibái felett.
A másik említésre méltó momentum 2019 utolsó interes gólja – reméljük az oxival való kényszerítőzés után lőtt felső sarkos bomba előrevetít valamit az új esztendőre nézve…

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

Handanovic – Szerencsére le szerette volna húzni a rolót (bár persze miért is akart volna gólt kapni), így még bravúrszerűségekkel is hozzá tudott járulni ehhez a sima meccshez. (6,5)

Bastoni – Bár könnyedén a kiállítás sorsára juthatott volna, azért összességében ismét azt a magabiztos fiatalt láttuk, akire reményeink szerint hosszú évekig számíthatunk majd a védelemben. Sok párharcot megnyert, ismét jól támogatta az akciókat, utóbbi aspektus pedig elég fontos a Conte-iskolában. Még az is elképzelhető, hogy Godínt (kora és bal lábas mivolta végett) kiszorítja a szezon folyamán. (6,5)

De Vrij – Rutinfeladatokat kellett megoldania, azokat pedig nagyrészt sikerrel szokta tenni- most sem volt ez másképp. (6,5)

Skriniar – Az első éveihez képest hihetetlen mennyiségű elvétett szerelési kísérlete van (most is lehetett volna gól az általa összehozott szabadrúgásból), ezt pedig nem lehet csupán a rendszerre fogni, egyszerűen a sportformája egész idényben nincs a tőle megszokott nívón. Afelől viszont szemernyi kétségem nincs, hogy ebből vissza fog jönni – és persze jelenleg sem egy gyenge játékos képét mutatja. (6)

Biraghi – Csendes meccse volt, komolyabb megpróbáltatások nélkül, néhány jó megmozdulása támadó oldalon is akadt. (6)

Gagliardini – “Ez a Gagliardini-gól a Genoa ellen ez olyan mint hogy karácsonykor lesz Reszkessetek betörők!” – by touristique. Igen, emberünk nagyon szerethet ellenük játszani, sőt, ha tehetné, mindig velük nyomná. Gólja mellé egy kiharcolt büntető és egy veszélyes fejes is bekerült a zsákba, jól sikerült tehát a visszatérése. Érződik is, hogy csipkedné magát, ugyanis jön a január… (7)

Borja Valero – Igazából ezen a pár meccsen nem igazán lehet okunk a kritizálására, megmutatta, hogy még lehet rá számítani vész esetén – most is egészen pofásan kamatoztatta a rutinját, jól mozgatta a csapatot. Viszont motoszkál egy olyan gondolat is, hogy “lehetőség szerint azért ne kerüljön a pályára”, azt hiszem, ez is teljesen érthető valahol. (6,5)

Vecino – A 4. gólhoz vezető, gyönyörű akcióban szerepet játszott az oxizással, egyébként most csak védekezésnél vehettük észre, hogy a pályán van. Ettől függetlenül nem volt rossz 90 perce. (6,5)

Candreva – Tényleg nagyon komoly sztori, hogy ő ilyen idősen, az utóbbi évek megpróbáltatásai után visszajött egy egészen használható szintre. Gólpasszok, oxizás, Zidane-csel, minden, amit Don Candrevától nem vártál mondjuk egy évvel ezelőtt. (7,5)

Lukaku – Bár ismét sikerült elbaltáznia egy elképesztően nagy helyzetet, azért igencsak dominált a meccs egészében, kvázi vacsorára fogyasztotta el Romeroékat. 2+1-gyel jelentkezett a kanadain, és könnyen lehetett volna ez még több is, ha… Ha nem olyan ember, amilyen. Köszönjük, hogy vagy nekünk, Romelu! (8)

 

 

Esposito – Az volt az ember érzése, hogy a pálya minden pontján ott van, óriási becsvággyal tette a dolgát (jó, hát 17 évesen nyilván ne is lötyögjön), össze is jött neki jó pár szép és hasznos megmozdulás. Ja, és nem mellesleg az Inter történetének második legfiatalabb gólszerzője lett a Serie A-ban(6,5)

Sensi – Igencsak meglepő volt az ő visszatérése, halk hangok ugyan szóltak róla, de végtére mégis egy újabb, fa alá pakolt ajándéknak gondoljuk a pályára lépését. Minden megmozdulásán érződött, mennyire hiányzott neki a játék, akár gól vagy gólpassz is összejöhetett volna, de egyelőre ennyi jutott neki. Nekünk pedig a remény, hogy innentől most már egészséges marad. (-)

Lazaro – Valami megtört benne, amikor a jó teljesítményei után újra a padon találta magát, ez ismét az önbizalomhiányos, butaságokat csináló osztrák volt. (-)

Dimarco – Mozoghatott egy kicsit így decemberben, vélhető távozása előtt. (-)

Conte – Ideális kezdőcsapat, megközelítés, játék és cserék. Tökéletesen sikerült lezárnia ezt a nehéz őszt, hogy rákanyarodjon a nagy feladatokkal teli 2020-ra. (7,5)

 

Ezennel idénre befejeztük a beharangozó-értékelő mókuskereket, jövőre újult erővel érkezünk – remélhetőleg a csapat is így tesz majd. Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!