Túl vagyunk a Genoa elleni mérkőzésen, ami azt jelenti, hogy szeretett csapatunk számára véget ért a 2019-es naptári év. Ideje tehát összegezni, elemezni, kritizálni és persze dicsérni is. Szép sorjában végigveszek minden hónapot és a legfontosabb eseményeket, mellette pedig megszólaltatom szerzőtársaimat is különböző, személyekre szabott – és természetesen a csapatot érintő – kérdésekben.
Az Inter 48 mérkőzést játszott 2019-ben; 26 győzelem, 12 döntetlen és 10 vereség a mérleg. Lássuk a részleteket.
– Január: a csapat a Coppa Italiában kezdte az újévet, a korábban már az elsőosztályban is vitézkedő, Milant szomorító Benevento ellen. A meccset 6-2-re nyertük, az alábbi játékosok futottak ki a Meazza gyepére, 4-2-3-1-es formáciòt öltve:
Padelli – Vrsaljko, Ranocchia, Skriniar, Dalbert – Gagliardini, Brozovic (Joao Mario) – Candreva, Martinez, Perisic (Borja Valero) – Icardi (Politano). Dalbert gólt lőtt, Candreva és Lautaro dupláztak, Perisic pedig három asszisztot is kiosztott. A folytatás sajnos nem volt ilyen fényes, hiszen a bajnokságban előbb leikszeltünk a Sassuolóval, majd kikaptunk a Torótól, a kupa következő körében pedig a Lazio búcsúztatta kedvenceinket.
– Február: az év legrövidebb hónapja egy hazai vereséggel indult a Bolognával szemben, majd Icardival folytatódott, aki berágott Spallettire a Parma elleni, idegenben megnyert mérkőzést követően. Az argentint a klub megfosztotta a csapatkapitányi karszalagtól, az együttes pedig rövid ideig szárnyalni kezdett, elsősorban Martinez és Nainggolan vezérletével. Sikerült oda-vissza lenyomni a Rapid Wient az EL-ben, illetve a Sampot a bajnokságban. A hónap a VAR és a játékvezető által teljesen elcseszett Fior elleni 3-3-mal végződött.
– Március: a firenzei látogatás egy kissé megfogta a gárdát, igaz, a Cagliari mindenki számára kőkemény ellenfélnek bizonyult Szardínia szigetén. Az EL-ben a Frankfurt a Meazzában az alábbi játékosokon talált fogást:
Handanovic – Cedric (Ranocchia) , de Vrij, Skriniar, D’Ambrosio – Vecino, Borja Valero (Esposito) – Politano (Merola), Candreva, Perisic – Keita.
Nem volt nehéz..
A bajnokságban viszont az újfent tartalékos csapatunk is lenyomta a Milant, Vecino kiválóan pótolta a sérülès miatt hiányzó Nainggolant a csatár mögötti pozícióban, Martinez pedig remekül hozta magát a városi derbin. Sajnos a jó formát nem sikerült átmenteni a válogatott szünet utáni időszakra, a Lazio magabiztosan nyert Milánóban.
– Április: Genovában visszatért a korábbi csk, aki Parma óta a keretben sem volt, a csapat pedig hosszú idő után nyerni tudott a Marassiban. Az év negyedik hónapját egyébként veretlenül zártuk, két győzelem mellé három döntetlen társult, valamint egy felejthetetlen Nainggolan bomba a Juve ellen. Egyre biztosabbnak tűnt a harmadik hely a campionatóban.
– Május: nem indult rosszul a hónap, azonban a Nápolyban elszenvedett 4-1-es vereség a BL indulást is kérdésessé tette; Spalletti jövőjét már kevésbé. A tavaszi szezon utolsó mérkőzésén az alábbi játékosok érték el végül a Bajnokok Ligáját érő negyedik helyet:
Handanovic – D’Ambrosio, de Vrij, Skriniar, Asamoah (Keita) – Brozovic, Vecino – Politano, Nainggolan, Perisic (Dalbert)- Icardi (Martinez).
– Június: a várakozásoknak megfelelően a vezetőség menesztette Spallettit, nem sokkal később pedig hivatalosan is bejelentették Antonio Conte érkezését.
– Conte kinevezésekor jelentkeztél egy poszttal, melynek címe Újra húsz évvel ezelőtt vagyunk volt. Mit gondolsz, a korábbi Lippi tanìtvány, Antonio Conte miben különbözik egykori mesterétől? Mìg Lippi Intere messze nem úgy teljesített, amit várt volna a közvélemény és a szurkolók, addig a Gróf Úr-féle gépezet időnként várakozáson felül is teljesít. Illetve még egy bónusz kérdés: Mit gondolsz, a hùsz évvel ezelőtti csapatból kik illeszkednének jól a jelenlegibe. Nehezítésképp Ronaldót, Vierit és Zanettit nem mondhatod.
csabinter: – Nehéz erre válaszolni, mert 1999-ben a maihoz képest elenyésző információk, elemzések jutottak el egy egyszeri magyar interistához. Meccseket alig-alig láthattunk teljes egészében, a csapathoz közeli dolgokról pedig úgy 99.97 %-ban fogalmunk sem lehetett. Utólagos – megkopott – emlékeimben keménykezű edzőként él Lippi, de ez a keménység és szigorúság meg sem közelíti Conte „szenvedélyes diktatúráját”. Lippi talán rugalmasabb volt egykori tanítványához képest (a felállást illetően biztosan), az öltözőt viszont kevésbé tudta kezelni – igaz, a szivarozónak teljesen más összetételű, világsztárokkal és szuperegókkal telerakott keretet kellett menedzselnie, nem egy „névtelen katonákból” álló fegyelmezett hadsereget. Contéban az az elképesztő, hogy az első nyári edzőmérkőzés 6. percében már látszik a csapatán a keze nyoma, két hét alatt kvázi már működik az általa kreált rendszer, míg Lippinél ilyet nem figyeltem meg. Az pedig még durvább, hogy Conte ezt akkor is tudja hozni (a bajnokságban…), amikor már a sok hiányzó miatt a kazánfűtőnek meg az élelmezésvezetőnek kell szerelést húznia. Lippinek nem ment.
Nagyon furcsa dolog ez, mert azt az időszakot hétről-hétre átélhettem. Itt vannak a fejemben az emlékezetes pillanatok a kilencvenes évekből, meg az ezredfordulóról, tisztára olyan az egész, mintha pár hónapja játszották volna azokat a meccseket. Mégis, teljesen más volt az a futball a maihoz képest. Baggiónak például nehéz lenne posztot találni, a Conte-féle Interben egészen biztosan nem lenne helye. A védők közül Blanc hozná Godín szerepét, de a többi hátvéd közül maximum Panuccit tudnám elképzelni a kezdőcsapatban, Simic, Colonnese, Domoraud és Fresi kevés lenne. Egy sorral előrébb Georgatosz kiváló wingback lehetne, mint ahogy a jobb oldalon Morierót is átprogramozná támadó középpályásból szárnyvédővé, á lá Candreva. Seedorf minden szempontból remekül passzolna egy Conte-féle középpályára, esetleg még Di Biagio kaphatna komoly játékperceket. Recoba lehet, hogy lusta lenne egy ilyen csapatba, Zamoranót ellenben imádná.
– Július: a csapat megkezdte a felkészülést, új edzőnk pedig nyilvánvalóvá tette, hogy nem számol sem Perisiccsel, sem Icardival (Nainggolannal mondjuk szinte szerelmet vallottak egymásnak, az ő elküldése vagy korábban lett eldöntve, vagy a felesége betegsége befolyásolta a végleges döntést). Időközben a mindenki által ismert Diego Godin csatlakozott a kerethez, vele szinte egyidőben pedig Valentino Lazaro érkezését is bejelentette a klub.
– Augusztus: a kissé komikussá fajuló tárgyalások eredményre vezettek, az Internek sikerült megszereznie a VB bronzérmes Romelu Lukakut – sőt, személyes nagy kedvencemet, Alexis Sánchezt is.
Csatlakozott még a kerethez: Biraghi, Sensi és a nagy tehetség Barella is. Mindez azzal járt együtt, hogy megszabadultunk az öltözői egységet bomlasztani képes figuráktól (valamint a balfaszoktól), igaz, egyelőre csak kölcsönbe mentek mindannyian. Az utolsó nyári hónapban a bajnokság is megkezdődött, az újonc Leccét küldtük haza egy laza négyessel. Az alábbi játékosok vettek részt a mészárlásban, immáron az ùj, 3-5-2-es hadrendben:
Handanovic – D’Ambrosio, Ranocchia, Skriniar – Candreva, Vecino (Barella), Brozovic, Sensi (Gagliardini), Asamoah – Lukaku, Martinez (Politano).
– Mi a véleményed a Conte-féle 3-5-2-ről az alapján, amit eddig az Intertől láthattunk? Mik az erősségei, gyengèi, illetve kik azok, akiknek fekszik ez a fajta játèkrendszer és kik azok, akik véleményed szerint visszaestek?
bimre: – Sok újat nem mutat sem a játék, sem a formáció ahhoz képest, amire számítani lehetett. A negatívummal kezdem: nagyon rosszul néz ki, ahogy a tizenhatoson feláll az öt védő vonalban, a három középpályás védi a középső területet, de a szél annyira üres, hogy abból egy normális európai csapat simán kialakíthat 6-8 komolyabb helyzetet. Emiatt folyamatos nyomás van a kapunkon, ráadásul a kontránál bejátszandó terület iszonyú nagy. A Serie A tömege ellen ( =a hatodiktól lefele) ez soha nem fog kijönni, de sok jóval nem kecsegtet, ha kidugjuk az orrunkat Európába.
Ami pozitívum, hogy egyrészt elég sok olyan játékos van, akinek ez a formáció fekszik, de ami a legfontosabb, hogy olyan kompakt egészként működik, hogy el tud fedni komolyabb hiányosságokat is, ha kicserélünk benne időlegesen 3-4 játékost. Negatív irányban nagyon nem emelnék ki senkit, akinek maga a formáció okozna gondot, mivel rossz teljesítményt emiatt senki nem nyújt, bár Skriniar skilljei jobban kijönnek, ha csak középen kell védekeznie, viszont mivel nem ő a hátsó biztosító ember, ezért kell a szél felé is védekezni, ami már kevésbé testhez álló neki. De Vrijnek viszont iszonyú jól áll az, hogy ő játszik középen. Egyrészt ő a leglabdabiztosabb, másrészt tökéletesen eltakarítja középpályán és a védelem többi részén átjutó labdákat. Illetve ott van „dagadt”, aki kivirágzott Conte alatt, pedig Manchesterben már elhantolták.
– Szeptember: veretlenül hoztuk le a hónapot, az öt győzelem mellett egyedül a Slavia elleni hazai x mutatott rosszul; igaz, azért valamennyire kárpótolt minket az, hogy a Milant és a Laziót is sikerült legyőzni, ráadásul kapott gól nélkül. Sensiről pedig megtudtuk, hogy brutál jó focista – 7 meccs után 3 gól és 4 gólpassz volt a neve mellett. Az olasz játékos mellett egyébként még jó néhány talján származású úriember is lehetőséget kapott az ősszel.
– Mint azt szinte már mindenki tudja, nagyon kötődsz a saját nevelésű, elsősorban olasz játékosainkhoz. A Lazio ellen Biraghi gólpasszt adott, a Genoa ellenében pedig Esposito volt eredményes. Mi a véleményed róluk, az ő beilleszkedésükről?
Rolkó: – Biraghit nagyon kedvelem, pláne mert Csabi szerint Hamsík mellett ő hasonlít rám legjobban. Viccet félretéve: a játékát is bírom, de hosszú távon az ő karakterisztikája és tehetsége inkább egy megbízható csereként predesztinálják, méghozzá balhátvéd pozícióban.
Esposito nehezebb kérdés… Párszor befürödtem már a berobbanó, nagy tehetségnek kikiáltott játékosokkal, de talán ilyen szinten Balotelli óta nem volt senki. Azt mondjuk nehezen tudom elképzelni, hogy rövid időn belül ne legyen kölcsönadva, onnantól pedig lényegében lutri a további pályafutása. Az mindenesetre biztató, mennyi lehetőséget kapott, és hogy a klub mennyire ragaszkodik hozzá.
– Visszahoznád-e még Benassit, no meg Kovacicot?
Rolkó: – Benassit már nem feltétlenül, bár a rotációban elférne, ráadásul a BL- és EL-nevezés szempontjából sem jönne rosszul. Kovacicot viszont szemrebbenés nélkül, egész jó idényt fut, sok dicséretet is kap, itt remek alternatíva lenne mindhárom kezdő középpályásnak.
– Október: előbb a Barca, majd a Juve bizonyult erősebbnek, ráadásul Sensi és az egyre jobb formába lendülő Sánchez is kiesett sérülés miatt. A csapatra ez végül rövidtávon nem hatott ki, Barella egyre jobb lett, valamint a Lukaku-Martinez duó is egyre működőképessé vált. A csúcspont egyértelműen a Dortmund elleni 2-0 volt.
– November: nem tudom, hogy melyik fájt jobban, a Dortmund elleni 3-2, két gólos vezetést leadva, vagy Barella sérülése a Toro ellen. Játékosaink egyre csak fogytak, a még talpon maradtak viszont hősiesen küzdöttek és hozták a szép eredményeket. Sokak kedvenc uruguay-i középpályása is kirobbanthatatlanná vált.
– Vecino formájának javulásával fordított arányosságban egyre kevesebb posztod jelent meg a blogon. Van összefüggés?
Blazious: – Az ilyen provokatív kérdések miatt nem posztolok már a blogra.
Az elmúlt időszakban valóban nem voltam túl aktív, ennek a szokásos több munka-kevesebb szabadidő együttállás az oka.
Ami Vecino javuló formáját illeti – november eleje óta nem volt posztom, ezalatt Vecino ugyan többet játszott, mint korábban, de gyanítom, hogy ennek elsősorban Sensi, majd Barella sérülése volt a fő oka, mint az én inaktivitásom. Bár Conte lehet, hogy így próbál rám nyomást helyezni, kinézném belőle.
Visszatérve Vecinora: ez alatt az időszak alatt 7 meccset játszott, ebből szerény számításaim szerint a Torino és a Genoa ellen volt jó, a kritikus statja, a passzpontossága pedig az alábbiak szerint alakult: 64% (Torino, igaz, itt 10 labdaszerzéssel tényleg jó volt), 48% (Prága), 80% (Spal), 67% (Roma), 53% (Barcelona), 73% (Fiorentina), 77% (Genoa). Ez 66%-os összteljesítményt jelent. A Whoscored-on ezalatt pontosan 7-es átlaga volt, miközben mindössze 3-szor került 7 fölé az osztályzata, és egyszer 8 fölé. Mindenki döntse el, hogy ez javulás-e, illetve megfelelő-e egy Interbe.
– Kik jelenleg azok a játékosok szerinted, akik kilógnak lefelé a csapatból és semmiképp sem kellene hozzájuk ragaszkodni?
Blazious: – Érdekes módon olyan botrányosan rossz teljesítmény nem volt idén, hogy az rögtön insta-kicket vonna maga után. Köszi, Conte. Ugyanakkor tény, hogy van jó néhány poszt a csapatban, ahol jelentős upgrade-re volna szükség. Szóval ha nem is a kilógó teljesítmény, de a képességek alapján mindenképp kellene pár erősítés, ezzel egyidejűleg pedig teljesen feleslegessé fog válni néhány játékos. Gondolok itt elsősorban a középpálya közepére, ahol megfelelő számú érkező esetén búcsút kell intenünk a Borja Valero – Vecino – Gagliardini triónak – ebben a sorrendben.
Emellett a szezon gyenge pontja a bal wingback pozíciója. Asamoah fájó pont számomra, mert volt pár parádés meccse, mellette meg viszont ugyanennyi pocsék. A sérülése miatt úgy érzem, hogy már sohasem fog igazán formába lendülni, így legkésőbb nyáron búcsút intenék neki, ahogy Biraghihoz sem ragaszkodom. Jó dolog, hogy Inter-nevelésként ingyen nevezhetjük a bajnokok ligájába, kevésbé, hogy egy Barcelona vagy Dortmund ellen a frász kerülget, ha ő az elsődleges választás. A Fiorentina az ő szintje, mindenesetre csereként maradhat jövőre. Nem véletlen, hogy ez a két poszt, ahova szinte biztosan érkezik valaki a télen. Lazaronak meg fél éve van, hogy bizonyítsa, hogy jövőre első számú választás lehet a jobb oldalra, Orbá Candreva és D’Ambrosio helyett. Ha nem sikerül, oda is elkél majd egy klasszis.
– Mint FM expert, van esetleg olyan fiatal tálentum, akit a későbbiekben szívesen megnéznél kék-feketében? Ha igen, ki(k) ő(k)?
Blazious: – Rengeteg ilyen játékos van, szerencsére a Milan bebizonyította, hogy mekkora hülyeség a Football Managerből igazolni, elvertek 200 millát olyan FM-sztárokra, mint Kessié, Andre Silva, Rodriguez, Musacchio, Caldara, Conti, Biglia vagy Bonucci, aztán meg lehet nézni, mi lett belőle.
Azért minden évben van pár wonderkid, akit követelek a csapatba. A bal oldalra például a két spanyol, Alejandro Grimaldo (Benfica) és Gayá (Valencia) évek óta stabil világklasszis-matéria, vétek lenne jelenlegi csapatukban hagyni őket. Kár, hogy már késő, Grimaldo értéke jelenleg 32 millió a Transfermarkt szerint, csakúgy, mint a csapattársáé, Rubén Dias-é, aki statjai alapján az elsődleges középhátvéd igazolásom lenne. Rolkó kedvencét, Bruno Fernandest is hoznám, valamint Dani Olmót a Dinamóból, sajnos már őket is felfedezték mások. Kai Havertz már a Bundesliga egyik legdrágább játékosa, pár éve még olcsón behúzhattuk volna, ahogy én azt minden évben megtettem. Jövőre majd Florentino Luisért fájhat a szívünk, hogy bezzeg, ha időben leigazoltuk volna olcsón! Mindenképpen hoznám Tonalit, az ilyen kis csapatokból mozdítható olaszokat nem szabad a Juvéba engedni.
Ami a fiatal, kevésbé ismert játékosokat illeti, Odsonne Edouard a Celticből még olcsó, és az elmúlt játékokban az egyik kedvencem. Exequiel Palaciost a Leverkusen már leigazolta, nagy kár érte. Idén a kedvenceim Owen Wijndal (balhátvéd, AZ) és Thiago Almada (támadó középpályás, Vélez), az előző mellé csapattársát, Calvin Stengs-t is érdemes lenne megfigyelni. Már hírbe is hoztak minket Emmanuel Vignatóval a Chievóból, mindenképp támogatnám. A 17 éves Ryan Gravenberch az Ajaxból, évek óta hatalmas tehetség. Az Atalantához távozó Bettella és a Standardhoz távozó Vanheusden pályafutását még érdemes követni, ha saját nevelésre lesz majd szükségünk a csapatban.
A maradék random nevem: Marcos Antonio (Shaktar), Mohammed Ihattaren (PSV), Alessio Riccardi (Roma), Ilaix Moriba, Pedri (Barcelona), Sergió Gómez (Borussia Dortmund), Naci Ünüvar (Ajax), Antonio Marin (Dinamo), Yuti Verschaeren (Anderlecht), Reinier (Flamengo). Őket azért írtam, hogy ha pár év múlva visszaolvassátok ezt, akkor lássátok, hogy mekkora jövendőmondó voltam.
– December: hiába játszott jól az Inter, zsinórban három mérkőzést sem tudott megnyerni, köszönhetően elsősorban a fáradtságnak; mivel a keret egyik fele kidőlt, a többieknek kellett végig melóznia az összes meccset. A fájó BL kiesés már egyértelműen annak volt köszönhető, hogy sztárjátékosaink nem tudták igazán hozni magukat, hiszen fejben és fizikálisan is teljesen rottyon voltak. A Genoa elleni hazai 4-0 viszont csodálatos lezárása volt az évnek; szegény Motta lehet, hogy másképp gondolja. Az alábbi játékosok gáláztak a Meazzában, szerencsère néhány visszatérővel:
Handanovic – Skriniar, de Vrij, Bastoni – Candreva (Lazaro), Vecino, Borja Valero, Gagliardini (Sensi), Biraghi (Dimarco) – Lukaku, Esposito.
– Mik voltak szerinted a 2019-es év legrosszabb és legjobb momentumai?
touristique: – 2019 három legrosszabb eseménye:
3.: Az öltöző szétesése – január
Túl sok dolog miatt nem lesz emlékezetes 2019 tele-tavasza, de annyi biztosan az emlékeinkbe égett, hogy egy teljesen vállalható őszi időszak után gyakorlatilag sikerült az egész szezont kukába dobni. Ez sajnos nagyon erősen köthető pár játékos renitens viselkedéséhez: Nainggolan állítólag már karácsony tájékán arról beszélt, hogy rossz döntés volt Milánóba költözni, majd a téli mercato utolsó napjain Perisic találta ki, hogy elmenne az Arsenalba, végül pedig Icardi döntött úgy, hogy ha nincs pénz, nincs foci. Marotta és Spalletti ugyen rövid jegelés után mindhármukat visszaintegrálta a csapatba, igazából csak a belga nyújtott értékelhető teljesítményt, így pedig a következő pár hónap igazán gyötrelmesre sikerült.
2.: Napoli – Inter 4-1 – május
Az év legrosszabb meccse díjra joggal pályázhat ez a kedves kis találkozó, melyen igazából csak az Inter volt eredménykényszerben, a Napoli viszont igazi örömfocival búcsúztatta a szezont, és gyakorlatilag akkor lőttek gólt amikor akartak.
1.: BL csoportkör, 3. hely – december
A legfrissebb emlék a legfájdalmasabb, bár mostanra némileg megemészthettük. Nem sokon múlt, és bőven alakulhatott volna másképp: a saját kezünkben volt a továbbjutás, a Dortmund vert helyzetből jött vissza a 4. fordulóban, a Barcelona pedig B csapattal állt ki, mégsem sikerült legyőzni őket. A szcenárió kísértetiesen hasonlít a tavalyira, és úgy tűnik, még várnunk kell arra, hogy az Inter dobbantson valamit a BL-ben.
2019 három legjobb eseménye:
3.: Összeáll a Marotta-Conte duó – május
Nyilván ez egy olyan dolog, amit elsőre egyáltalán nem fogadtunk könnyen. Marotta még hagyján, ő csak egy kiváló szakember, aki pár évig a Juvénak dolgozott, és ezalatt komoly csapattá építette őket, de Conte valóban ezer szállal kötődik a gyűlölt zebracsíkos klubhoz. Kétségeink viszont ne legyenek, mindketten komoly célokkal és elképzelésekkel érkeztek Milánóba, ezt pedig az első pillanattól bizonyítják.
2.: Calciomercato 2019
A vezetőség összeállt, de a csapatra még ráfért némi megújítás. Ugyan gyűlöltük olvasni a sok egymásnak ellentmondó hírt, és alig győztük kivárni a heteken át húzódó sagák végét, augusztus közepén már joggal bizakodhattunk: Conte megkapta kívánt embereit Barella, Lukaku és a felkészülés során mindenkit meglepő Sensi személyében, a védelemet megerősítendő Godín és Bastoni csatlakoztak a kerethez, a szélekre Lazaro és Biraghi érkeztek, és az ínyencek kedvéért még Alexis Sanchez is befutott. Legalább ennyire fontos volt emellett, hogy Marotta ellentmondást nem tűrően kiebrudalta a csapatmorálra nézve kockázatos tényezőket.
1.: 2019 őszi hadjárat
Képtelen vagyok egy mérkőzést kiragadni a kínálatból, de annyi biztos, hogy az év legszebb pillanatait az augusztusban kezdődő bajnoki menetelés hozta, olyan remek meccsekkel, mint a Genoa vagy a Lecce ledózerolása, vagy 2-0-ra megnyert, minden elemében tökéletes Derby della Madonnina. Még a kevésbé sikeres BL csoportkörből is bőven van mit felidézni. Az elmúlt 9 év legszerethetőbb és legütőképesebb Interét láthattuk az elmúlt hónapokban, ez nem kérdés. Bízzunk benne, hogy 2020-ban innen folytatja a Nerazzurri!
A legtöbb gól szerzője 2019-ben: Lautaro Martinez 19 találattal.
A tavaszi szezon mérlege (Spallettivel): 11 győzelem, 8 döntetlen, 6 vereség. Végeredmény: 4. hely a Serie A-ban, Olasz Kupa negyeddöntő, Európa Liga nyolcaddöntő.
Az őszi szezon mérlege (Contéval): 15 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség. Jelenleg: BL csoportkör harmadik helye, a bajnokságban első hely, 42 ponttal (ez kétszer annyi, mint ami a Milannak összejött) holtversenyben a vénasszonnyal.
– Az idény kezdete előtt a szerzők közül Te voltál az egyetlen, aki Inter győzelmet jósolt a bajnokság végére. Jelenleg még nem vagyunk a campionato felénél, de a gárda az élen áll; mit gondolsz, sikerülhet a végén is ünnepelni?
bobogoal: – Az olasz csapatok nagyon függnek az edző személyétől, így azt gondolom, hogy minden esélyünk megvan, hogy odaérjünk az első helyre. Amennyivel erősebb a Juve kerete, annyival pont gyengébb edző Sarri Contétől. A csapatunkat sújtó sérüléshullámot (eddig) a bajnokságban egész jól átvészeltük, ott is vagyunk a tabella tetején. A sérülésekből még akár “profitálhatunk” is, hisz így egy komoly téli mercatót kell villantani a vezetőségnek. Jön még két kemény meccs a félidőig (Nápoly, Atalanta), de féljenek ők tőlünk. Abban bízhatunk még, hogy a Juve annyira fog koncentrálni a BL-re, hogy “leszarják” a bajnokságot, így ebből is jól jöhetünk ki. Fél szemmel érdemes a Laziót is figyelni, de azt gondolom, hogy ez a bajnokság most az Inter és a Juve között fog eldőlni, ahol a végén mi fogunk örülni.
Távozó játékosok 2019-ben: Január: Vrsaljko (Atletico)
Nyàr: Keita (Monaco), Cedric (Southampton), Miranda (Jiangsu), Nainggolan (Cagliari), Dalbert (Fiorentina), Perisic (Bayern), Joao Mario (Lokomotiv), Icardi (PSG)
Érkező játékosok 2019-ben: Január: Cedric (Southampton)
Nyár: Godin (Atletico), Lazaro (Hertha BSC), Sensi (Sassuolo), Barella (Cagliari), Lukaku (Manchester United), Biraghi (Fiorentina), Alexis Sánchez (Manchester United)
– Az idei őszből kiindulva mit gondolsz, mik lehetnek a reális elvárások a tavaszra? Számítasz összezuhanásra? Illetve ha csak egy valakit igazolhatnál tèlen – de őt végleg, nem kölcsön+opcióval – ki lenne az?
PaulPierce34: – A második hely a minimum, de ha összeomlunk a Lazio veszélyes lehet ránk. Viszont annyival stabilabb, jobb, egységesebb ez a csapat, mint bármelyik az elmúlt 10 évben. Ezúttal nem lesz összeomlás tavasszal, mint oly sokszor az utóbbi években, sőt, én biztos vagyok benne, hogy az utolsó fordulókig harcban leszünk a bajnoki címért. A kupa és az el nem érdekel.
Tonali az álom, Vidal a realitás. Előbbi télen valószínűleg nem fog váltani, szòval marad a nem is annyira szürke valósag a chilei személyében. Aztán majd május körül újra álomba szenderülök.
Ez volt tehát 2019 Inter szemüvegben. Ahogy korábban Rolkó is említette, a beharangozó-értékelő körforgásnak egyelőre vége, de egy nosztalgia poszt még azért érkezik majd a két ünnep között.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok idén is, reméljük, 2020-ban sem lesz ez másképp.
Boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak. Forza Inter!