Rég sikerült bajnoki Derby d’Italiát nyerni Torinóban, egészen pontosan három éve, a pontokra márpedig szükség lenne bőven. A Napoli továbbra is vezeti a bajnokságot, bár a támadójátékuk bicsaklani látszik, és már három forduló óta nyeretlenek, viszont a botlásaikat az Inter nem tudta igazán kihasználni. A labda tehát az Inter térfelén pattog ma este, az ősi rivális pedig, mint az várható tőle, soha nem fogja könnyen adni magát.
Azt hiszem zebraföldön mindenképp csalódásnak fogják fel az eddigi eredményeket és a mutatott játékot, főleg a nyári erősítések tükrében. Az őszi meccs előzetesében kiemeltük, hogy Motta szinte azonnal betonszilárd védelmet állított Di Gregorio kapuja elé, támadásban azonban leginkább középcsapatok szintjét hozta az új Juventus, akiknek ráadásul egész szűknek bizonyulhat a kerete egy hosszú, négyfrontos szezonra. A védekezés stabilitására aztán jól rá is cáfolt az októberi derby, igaz, az Inter a négy lőtt gól ellenére sem volt elég hatékony a kapu előtt, ellenben hagyta magát lekontrázni, így a Juventus támadásban a szezon egyik legjobb meccsét játszhatta Milánóban. Megjegyeznénk, hogy a védelem oszlopának szánt Bremer ACL sérülése miatt már ott sem játszhatott, és azóta Caballal is ugyanez a helyzet, ráadásul Danilo távozott (mit távozott, kirakták), Kalulu pedig pár hetesnek jósolt sérüléssel bajlódik, így egy teljesen más hátsó sorral állnak neki a meccsnek.
A jobbhátvéd így Weah lehet, akiről neve miatt alapból egy csatár jut eszünkbe, de igazából ő maga is inkább jobbszélső, mint hátvéd, meglátjuk hogy szerepel ebben a pozícióban. A Chelseatől kölcsönkapott Renato Veiga mondjuk egészen jól beilleszkedett Gatti mellé, lehet, hogy végül vele sikerült Bremert pótolni. Savona balhátvédként, bevallom, nem tűnik a legrémisztőbb dolognak, ugyanakkor pont ezek a nextgen játékosok, akik miatt a Juve valamennyire bírja a többszörös terhelést.
A középpályán Thuram-öccs és McKennie (aki bizonyos szempontból a Juve Darmianja) mentik a szezont és nyújtanak kárpótlást az eddig nem kimondottan beváló, ellenben jó drágán hozott új igazolások miatt, van azonban egy igazi megmentő egy sorral odébb, akit Kolo Muaninak hívnak. Vlahovictól immár évek óta hiába várják az áttörést a fanek, így hát komoly szükség volt egy csatárra, a PSG-ből teljesen kiszoruló, sokaknak talán a legutóbbi VB döntőről hírhedt francia csatár a legkézenfekvőbb megoldásnak bizonyult. És hát nincs is szebb elégtétel ennél: a saját közönségének minden gólja után (tehát kb havonta egyszer) gúnyosan mutogató, sokszor sutának tűnő szerb helyett itt az új fiú, aki rögtön rúgott négy gólt, tökéletes helyzetkihasználással mutatkozott be, és nem tűnik rossznak labdával a lábán. Ráadásul igazán gyors is, szóval az Internek fokozottan figyelnie kell a saját térfelén nyíló területekre. Főleg mivel a két oldalán Nico Gonzalez és Conceicao játszhat majd.
Na de ennyit az utált ellenfélről. Az Internek a lehető leghatékonyabb arcát kell mutatnia, tehát kicsit eredményesebbet mint a Fiorentina elleni előző, és sokkal gyorsabbat és kreatívabbat, mint a Fiorentina elleni azelőtti meccsen. Az mindenesetre mindenképpen bíztató, hogy Inzaghinak nem kell sérültekkel bajlódnia, tulajdonképpen bárkit bevethet, aki megfelel a ma estére vonatkozó elképzeléseinek. BL playoff meccs hiján pedig talán egy kicsit a taktikai finomságokon is dolgozhatott a kerettel, erre bizony rég volt példa. Az egyedüli problémát az jelentheti, hogy Thuram nem épült fel száz százalékban, így ő, ha kell, a padról állhat be majd, amikor a mister megunta Taremit. Utóbbit továbbra sem temetnénk, de így fél év tükrében muszáj kiemelnünk, hogy ennél sokkal többet vártunk tőle, és az, hogy legutóbbi Arnautovic előbb került pályára, mint ő, elég sokat elárul.
Várható kezdő:
Sommer; Pavard, Acerbi, Bastoni; Dumfries, Barella, Calhanoglu, Mhitarján, Dimarco; Taremi, Lautaro.
Hol: Aréna 4
Mikor: 20.45