A félidőben mondta az egyik haverom, hogy a 2. játékrészben összeszedetteb lesz a Juve. Hát jobban bele se trafálhatott volna.
De azért nem volt egy olyan jövendölés, amit ne lehetett volna elhinni. Az egész idényben visszatérő motívum, hogy a 2. félidő elejét még valamennyire meg tudjuk nyomni, de ha nem sikerült elég előnyt kiharcolni a 60-65. perc környékére, akkor csak fogcsikorgatva megy a gólszerzés, ha egyáltalán még képesek az Inter játékosok olyan helyzeteket kialakítani, amikből képesek lehetnek betalálni. Elég csak megnézni a statisztikát, amit azt mutatja, hogy 12 gólt kaptunk ebben az idényben az utolsó 20 percben.
Pedig az első félidő még igencsak sok bizakodásra adott, hiszen sorra lettek kialakítva jobbnál-jobb helyzetek, miközben a Juve csak elvétve jutott el a kapunkig. Sikerült beszorítani őket a kapu elé, miközben a zebrák presszingje nem igazán működött, mert sikerült megfogni őket az emberfogással, valamint a szokásos pozícióváltásokkal. Az összes gondunk abból akadt, amikor ebből sikerült kitörniük, mert a Juve gyors és lendületes játékosait ilyenkor nehéz volt megállítani. Bastoni és Dumfries okozta a legtöbb fejfájást az nekik, sorra alakítottak ki elképesztően minőségi helyzeteket. Sajnos ezekből nem lett gól, pedig senki egy rossz szót nem szól, ha a féltávnál 3-0 ide.
A második félidőben a Juventus presszingje sokat fejlődött, könnyebben is olvasták az Inter játékát, míg az Internek már a labda megtartásával is gondjai akadtak. A Juve középpályásai simán a mieink fölé kerekedtek, miközben Calhanoglu és Mhitarjan egy idő után nem sokat tudtak tenni a föléjük növő fizikalitás ellen. A végső lökést Cambiaso beállítása jelentette a meccsre nézve, ugyanis az ellenfél ezután sokat fejlődött a támadások felépítését illetően, annak köszönhetően, hogy sok olyan passzsávot játszott be, amit az Inter játékosok nem tudtak lekövetni. Sokat segítettek a Juvénak az Inter cseréi is (gondolva arra, hogy elég nagy hiba volt Bastonit és Dimarcot már a 60. percben lecserélni), amivel lendületet vesztettek a kék-feketék. Így is voltak olyan helyzetek, mint amikor Taremi egy nagyon jó kontrát izgult el, vagy amikor Zalweski nem találta meg a lábát. A lengyel talán így is a legpozitívabb csere volt, sikerült egy párszor megbontania a szélről a Juvét. Sajnos egyértelmű gólhelyzetekhez ezek se nagyon vezettek.
Mhitarjan azt nyilatkozta a meccs után, hogy néha túlontúl is megnyugodnak és hatra dőlve várják, hogy gólt szerezzenek, hiszen tudják, hogy jobbak mindenkinél. Ezt már sokszor láttuk ebben az idényben, szóval hajlandó vagyok hinni ennek. És nem is haragszok rá amiatt, mert ezt kimondta. Ha ez a helyzet, akkor ezen dolgozni kell és meg kell oldani. Mert egyértelmű, hogy itt nem csak fizikális gondok vannak. Valamit rendbe kell rakni a fejekben is.
Sok mindenkire lehetne mutogatni, de sokkal komplexebb ez ennél. Lehet mutogatni Lautarora, aki megint kihagyott mindent. Lehet mutogatni Taremire, aki valószínűleg végleg elvesztette Inzaghi bizalmát. Lehet mutogatni Inzaghira, aki megint hülyén cserélt és amúgy is minek hozza be a sérült Thuramot. De akkor már lehetne mutogatni a vezetőségre is, akik tulajdonképpen nem képesek a keretben lévő fekete lyukakat befoltozni már évek óta. De akkor már lehetne mutogatni a tulajdonosokra is, akik meg nem segítik a klubot olyan szinten, ahogy az elvárható lenne. Most ott vagyunk, hogy egy nagy siker után, vannak, akik elkényelmesedtek/elfáradtak, vagy egyszerűen nem tudják folyamatosan fent tartani a formájukat.
Nem szabad senki felelősségét sem kiemelni. Itt csak együtt haladva lehet tovább haladni a győzelmekhez vezető úton. A vezetőségnek a nyáron jobban meg kell támogatni az edzőt. Fiatalítani kell a kereten, be kell végre foltozni azokat a posztokat, ahol évek óta bajok vannak. Inzaghinak ezek után jobban kell figyelnie arra, hogy nagyobb versenyhelyzeteket teremtsen és senki se érezze magát bebetonozva a kezdőbe. Ha ezek megvannak a játékosok is jobban érezni fogják, hogy mi az, ami nem elég. De amúgy most úgy beszélek, mintha már 15 pontra lennénk lemaradva az első helytől. Minden bajok ellenére, már ebben az idényben is kaptunk szép dolgokat a csapattól. Viszont látni kell a gondokat is. És ha a jövőre nézve emelni szeretnénk a szintünkön, akkor ezeket a változásokat véghez kell vinni.
Addig is szurkolni kell, hogy rövid távon is minél hamarabb sikerüljön felülkerekedni a jelenlegi fizikális és mentális problémákból. Mert azért csak jó lenne felemelni pár serleget ebben az idényben is.
Értékelés:
Sommer – Jó volt végig, megmentett minket egy pár góltól. (6,5)
Pavard – Sokkal több extra kellett volna tőle. (5,5)
Acerbi – A Fio ellen látott Acerbihez képest egy enerváltabb és öregebb verziót kaptunk. (5,5)
Bastoni – A meccs egyik legjobbja volt, míg korán el nem hagyta a pályát. (6,5)
Dumfries – Rúghatott és rúgathatott volna is gólt, sajnos egyik sem jött neki össze. (6,5)
Barella – Hozta a szokásost, de valahogy az átütő erő most benne se volt meg. (6)
Calhanoglu – Nagyon nem tudja jelenleg utol érni magát fizikailag, ami nagyon rányomja magát a középpálya teljesítményére. (5)
Mhitarjan – Szépen ellavírozott, míg el nem fáradt. (6)
Dimarco – Jól segített Bastoninak megnyitni a területeket, ezen kívül sajnos kevésbé volt észrevehető. (5,5)
Martinez – Újabb disasterclass. (5)
Taremi – Azért az az akrobatikus lövés beakadhatott volna. ezen kívül szörnyű volt. (5)
Thuram – Egyérteműen sérülten játszott. De az akarat azért látszott benne. (5,5)
Augusto – Nagyon nem bírt Conceiçaoval. (5,5)
Zalewski – Jól szállt be megint, alig várom, hogy igazán kivirágozzon Inzaghi alatt, de kár az eltökölt helyzetéért. (6)
Inzaghi – Tudom, hogy sokszor nagyon megkötve érzi a kezét, mert nem igazán tud kihez nyúlni, ha beüt a csapat visszaesése. De lehet ilyenkor jobb lenne nem belenyúlni túlságosan egy meccsbe, mert ez nem egyszer lökött minket még mélyebbre.