Immár bajnoki címmel a zsebben várhatja a szezon hátralévő tétmeccseit az Inter. Első feladatként mindjárt itt a Torino elleni hazai bajnoki, hogy aztán kezdetét vegye a hajnalig tartó mulatozás Milánó utcáin.
A simán, fordulókkal a lefújás előtt megnyert bajnokságok jellemző kihívása, hogy a diadalmaskodó alakulat miképp tudja megőrizni éles formáját (és komolyságát) a fennmaradó megmérettetésekre. Kedvenceinkre öt találkozó vár még az idei szezonból, melyek közül az elsőt egy olyan gárda ellen vívja, amelynek jóformán semmi egyéb dolga nem maradt a most zajló kiírásban, minthogy jó szájízzal pörgesse le a maradék játékperceket. A Torino ugyanis a mezőny legszorosabb gólkülönbségével és 46 szerzett ponttal a tabella 10. helyét foglalja el, és bár a nemzetközi kupaindulást érő hetedik hely két győzelemnyire van tőlük, aligha dédelgetnek ilyesfajta ambíciókat.
A két csapat őszi meccsét Thuram, Martinez és Calhanoglu, azaz az évad legtermékenyebb Inter-játékosainak találataival nyerte meg a Nerazzrri, de jól emlékezhetünk, mennyire szívós, kellemetlen ellenfélnek bizonyult a hazai csapat, amely vélhetően a Meazzában sem csupán asszisztálni szeretne az örömmámorhoz. Inzaghi gárdája azonban a frissen begyűjtött második csillag eufóriájától (is) hajtva reményeink szerint felszabadult és eredményes játékra lesz képes, ezesetben pedig nem kérdéses a végkimenetel.
Mi tagadás, az utóbbi napjaim igen jelentékeny részben a csapat ünnepléséről szóló tartalmak fogyasztásával teltek. Jó volt újra és újra átélni a derbi lefújását követő pillanatokat, olvasni a nyilatkozatokat, és látni az okkal elégedett arcokat, azt a néhol szenvedélyes, néhol pedig egészen gyermeki örömöt, amellyel a sikert a legtöbben elkönyvelték. Ez már a miénk, senki nem veheti el, örüljünk neki és élvezzük ki, amennyire csak lehet!
Ami pedig a hátralévő néhány kört illeti, a helyzet nem annyira ismeretlen. Ami a pályán elért sikereket illeti, idáig hat scudettóhoz volt szerencsém, ezek közül pedig az idei a negyedik, amit jónéhány körrel a vége előtt biztosított be szeretett csapatom. Az első ilyen emlék a tizenhétmeccses győzelmi sorozattal tarkított 2006/07-es évadból származik, amelyben ugyanúgy a 33. játéknapon, és ugyanúgy április 22-én tettük matematikailag is biztossá a sikert, mint idén. A csapat azonban nem engedett ki: hátralévő öt bajnokijából négyet megnyert, olyan emlékezetes mozzanatokkal, mint Alvaro Recoba utolsó – nem mellesleg szögletből szerzett – gólja Inter-mezben, Crespo triplája a Lazio elleni, elképesztő fordítással tarkított bajnokin, vagy épp Figo tizenegyese és emlékezetes ünneplése.
Nemrég került ki a szezon utolsó bajnokijáról egy összefoglaló, benne a szóban forgó Figo-büntetővel:
Mourinho első szezonjában a 36. forduló és a Siena elleni hazai meccsen aratott 3-0-ás győzelem hozta el a scudettót, amelyen Ibrahimovic csúnyán megorrolt a gólhelyzetben passz helyett befejezést választó Mario Balotellire. A szezonban féltucat ikonikus találatot jegyző svéd elszántan kapart karrierje első gólkirályi címéért, szerencséjére Balotelli kivételével mindenki partner volt ebben a hátralévő meccseken, ahol egy Cagliari elleni vereség és egy győztes Atalanta elleni szezonzáró volt az összmérleg, Ibra pedig a két meccsen szerzett három találatával megelőzte Di Vaiót és Militót is, majd a gólok szállítását utóbbira hagyta, és lelépett Barcelonába. Hogy milyen jól tette…
Az utolsó bajnoki összefoglalója, amelyen Figótól búcsúztunk.
A harmadik ehhez hasonló élmény időben jóval közelebbi: a 2020/21-es, covid tépázta bajnoki szezonban a Crotone ellen megnyert bajnokival ért csúcsra Conte Intere, de a hátralévő négy meccsen sem lassított: összesen 15 szerzett góllal és három győzelemmel zárt, az összképbe a Juventus otthonában elveszített csörte rondított bele csupán, ahol finoman szólva is kétes játékvezetői ítéleteknek köszönhetően 3-2-re a hazaiak nyertek.
Ezen a meccsen Conte, Eriksen, Hakimi és Ashley Young is utoljára képviselte az Intert:
Könnyen kivehető tehát, hogy bajnokcsapatainknak az utóbbi két évtizedben nem okozott problémát az, hogy jóval mérsékeltebb tét, és időnként kimondottan intenzív rotáció mellett is megőrizzék eredményességüket. Ennek ellenkezőjétől azt hiszem, most sem kell tartanunk, már csak azért sem, mert nyáron fontos válogatott tornák következnek. Mindemellett reménykedhetünk abban is, hogy az idáig peremen lévő futballisták játékéhségüket pozitív performanszokká konvertálva élnek majd a lehetőséggel, amiből a hátralévő meccseken jóval több juthat nekik, mint idáig.
A kezdőtizenegyben Asllani, Frattesi, De Vrij és Arnautovic mellett Buchanan is helyet kaphat.
Várható kezdőcsapat: Sommer – Pavard, De Vrij, Bastoni – Darmian, Frattesi, Asllani, Barella, Dimarco – Thuram, Arnautovic
Hol: Sport2
Mikor: 12:30