Április első bajnokiján a kiesőjelölt Empolit látta vendégül az Inter, hogy egy újabb lépést tegyen a Serie A 2023/24-es idényének trónja felé.
Nem túlzás kijelenteni, hogy a BL-búcsú, és a válogatott meccsek miatti pauzát közvetlenül megelőző bajnoki pontvesztés kisebbfajta krízisnek ágyazott meg az Inter háza táján – és akkor még nem szóltunk az Acerbi-ügyről, amely ugyan nem végződött eltiltással, ettől függetlenül zavaró és kellemetlen fejleményként könyvelhető el. Kissé talán fura lesz, amit most írok, de a semmilyennek ígérkező bajnoki hajrá ezek tükrében semmiképp nem lesz híján némi tétnek és nyomásnak, mi több, talán még élvezhetőbb, érdekfeszítőbb is lesz így. Elvégre hiába az imponáló előny a táblázat élén, egy észlelhető megtorpanás a legprofibb, legcéltudatosabb fejeket is képes megzavarni. Ennek jeleit az Empoli elleni csörtén is láttuk, mert bár sikerült összességében sima győzelemmel bezsebelni a pontokat, ettől függetlenül a játékkal lehetett problémánk. Szép, említésre érdemes mozzanatok azért akadtak – ahogy néhány tanulság is.
- Előbbieket főképp Bastoni, Dimarco és Barella sziporkáinak tulajdoníthatjuk. Az olasz trió mindhárom tagja nagy kedvvel és sok energiát mozgósítva futballozott, előbbi kettő közös produktumaként pedig a meccs is hamar a kívánt mederbe terelődött. Utóbbinak viszont a kanadai pontok nem nagyon akarnak gyarapodni az egyenlegén, dacára annak, hogy minden hónapban előveszi és magára ölti legalább egyszer a földre szállt istenség jelmezét, aminek eredményeképp ezúttal (is) szemrevaló megoldások tucatját vonultatta fel. Technikai tudásban, kreativitásban, intelligenciában világszerte sem sokan képesek vele versenyre kelni a legforgalmasabb csapatrészben – a hatékonyság (idén) már más tészta.
- A koncentráció és a motiváció óhatatlanul (és gyorsan hozzátenném, hogy kontrollálható mértékben) csorbult csapatszinten és egyénileg is. A fentebb megnevezett hármasra ez speciel nem érvényes, merőben más viszont a helyzet Calhanogluval, vagy épp a csatárokkal. Különösen Thuram tűnik elveszettnek, de ezúttal Lautaro is súlytalan, körülményes testként járt-kelt a gyepen. Számomra mondjuk nem kérdés, hogy hamarosan megtalálják a szezon nagy részében jellemző formájukat.
- Cserék. Inzaghi korábban számos alkalommal piszkált bele rosszul a meccsek alakulásába, idén azonban épp ebben a vonatkozásban lépett előre a legtöbbet: most is ült minden változtatása. Holott erősen ráncoltuk a homlokunkat, mikor a Bastoni-Martinez duó helyére beküldte a Dumfries-Sanchez párost, hogy aztán a holland-chilei összjáték percekkel később lezárja a meccset.
- Hónapokig elkényeztetett minket a csapat, ennek okán kötelességünk értékelni a kevésbé domináns és látványos győzelmeket, bízva abban, hogy a hátralévő bajnokikon egyszer-egyszer azért visszatér még az Inter igazán félelmetes arca. De ha nem így történik, akkor sem vagyok hajlandó tudomást venni azokról a hangokról, melyek azt ecsetelik, hogy nem is olyan jó szezon ez, mert hát a scudetto uncsi papírforma, katarzis meg BL híján nincs.
- Nyolc meccs a végéig, közte jónéhány nyerhető, irány a pontrekord!
Összefoglaló:
Osztályzatok:
Audero: Magabiztosan tette a dolgát. (6.5)
Pavard: 3-3 szerelés és tisztázás, 2 blokk, emellett az ellenfél kapujánál is feltűnt, nagyon érik már neki egy gól. (7)
Acerbi: Sallangmentes teljesítmény. (6.5)
Bastoni: Kiosztott egy gólpasszt, majd kis híján maga is betalált egy elképesztő sprint végén, hátul pedig hozta a tőle megszokott magabiztos, tanári szintet. (7.5)
Darmian: Tőle ezúttal nem lehettünk túlzottan elájulva, függetlenül attól, amit minden egyes alkalommal kötelességünk leírni a teljesítményéről: a melót beletette. (6)
Barella: Remekül színezte a játékot, ugyanakkor rendkívül bosszantó és igazságtalan az a pechszéria, ami a kapu előtt éri előkészítő/befejező szerepkörben. (7)
Calhanoglu: Ezúttal a visszafogottabbak közé tartozott. (6)
Mhitarján: Sokat dolgozott, voltak szép megoldásai. (6.5)
Dimarco: Nagyszerű gólt rúgott, kanadai pontszámának gyarapodása pedig a legveszélyesebb szélső(védő)inket idézi. (7.5)
Martinez: Volt egy zseniális előkészítése sarokkal, és két sikeres cselt is bemutatott, de összességében elmaradt a tőle megszokott nívótól. A cserével Inzaghi alighanem megpiszkálta az egóját, így meglepődnék, ha Udinében nem találna a kapuba. (6)
Thuram: Nem sok vizet zavart, és ezúttal néhány kimondottan borzalmas megoldás is becsúszott neki. (5.5)
A cserék közül mindenki előtt le a kalappal: Asllani 95%-os passzhatékonysággal (közte számos progresszív kísérlettel), Sanchez góllal, Dumfries gólpasszal szállt be, emellett Frattesi és Carlos Augusto is bemutatott néhány jó megoldást – hogy az olasztól elmaradt a gól, azért jórészt a Meazza gyepét okolom.
Inzaghi: Korrekt meccseléssel gyűjtötte be 100. győzelmét az Inter-kispadján!