Zsinórban negyedik meccsét nyerte meg úgy az Inter, hogy meg sem állt négy gólig. A fór pedig immáron tizenkét pont a második helyet birtokló Juventus előtt.
Pedig a meccs nem kezdődött jól. Azt nem mondanám, hogy a vendégek magasra tolt letámadásával való szembesülés okozta a bonyodalmakat, sokkal inkább a megfelelő fordulatszámhoz kellett a megszokottnál több idő. Az ébresztőt De Ketelaere fújta majd, aki a védelem ügyetlenkedését követően lőtt a kapunkba, szerencsénkre azonban Colombo kezezés miatt érvénytelenítette a találatot. Az álmoskás Inter pedig szép lassan feléledt, és több alkalommal is ügyesen került a meccs egyik kulcsfigurájává előlépő Carnesecchi kapuja elé. A vendégek hálóőrének balszerencsés közbelépését előbb Darmian használta ki, aki higgadtan gurított a hálóba. Majd könnyen duplázhatta volna saját maga és csapata góljainak számát, Lautaro önzetlen előkészítését azonban nem sikerült értékesítenie. A félidő hajrájában aztán Martinez zseniális gólt zúdított a vendégek ketrecébe bal lábbal – a gól szemmel láthatóan még őt magát is lenyűgözte.
Kényelmes előnyben fordulhattunk hát, a második felvonást egy-egy pontos Arnautovic- és Lautaro-indítás vezette fel. Utóbbi végén Dimarco lőtt, a kiharcolt szögletből pedig nem kis mázlival tizenegyesig jutott az Inter: Calhanoglu hiányában Lautaro újfent hibázott, tovább rontva vonatkozó statisztikáját, a kipattanót azonban az okosan startoló Dimarco a hálóba pofozta. Jöhettek a cserék: előbb Frattesi, majd Sanchez és Augusto. A chilei fineszes felismeréséből az olasz középpályás be is fejelte a negyediket, majd cserét kért, így Klaassen is kapott bő negyedórát, amelyben szép megoldásokat és ügyesen komponált támadásokat is láthattunk, gól azonban már nem született. Telhetetlenek és elégedetlenek azért nem vagyunk: 1930 óta először fordult elő olyan, hogy egymást követő négy bajnoki meccsen négyet hintett a Nerazzurri.
És akkor nézzük a legfőbb tanulságokat:
- Annyira magasra emelkedett a csapat liga-szinten, hogy a meccsek összes létező lélektani fordulópontjából képes jól vagy szerencsésen kijönni. Ennek megfelelően nem fázott rá a csapat az álmoskás kezdésre, Pavard hibájára, valamint Sommer második félidő elején prezentált hanyagságára sem. És ott volt még az a rendkívüli mázlival kiharcolt (de összességében jogos) büntető is.
- Kihagyott tizenegyes ide vagy oda, Lautaro ízig-vérig csatár – emellett egyre jobb, komplexebb játékos. Megkockáztatom: ennyire erős és megingathatatlan státuszban nagyon-nagyon rég volt utoljára Inter-támadó. Persze jó volt Lukaku, Icardi, Milito, Ibra, Adriano, vagy Vieiri is a maga idejében, ilyen-olyan szempontból némelyikük megítélése magasabban is helyezkedik el, mint Lautaroé… de az valami egészen más, ami itt és most a szemünk láttára történik egy olyan támadóval, akit sokan eladtak volna a Barcának anno, és akit még most sem ismer el mindenki az őt megillető módon.
- Öröm volt nézni, ahogy a cserék Alexis vezetésével színezték és felpörgették a játékot. Különösen szembetűnő, egyben a morál és a közösség abszolút dicsérete, hogy az egykor sértettségében ketrecbe zárt oroszlánokat instára posztoló támadó milyen gyermeki odaadással áll neki minden egyes lehetőségnek.
- Asllani. 77 passzkísérletből 75-öt juttatott csapattárshoz. Egyre tudatosabb, magabiztosabb eleme a gépezetnek, és szép lassan odaérünk, hogy semmifajta félelem nem fog el bennünket, ha épp nincs Calhanoglu.
- Csapatkémia 10/10, elég csak megnézni a Lautaro tizenegyesét vigyorogva videózó Thuramot, vagy azt a szenvedélyes örömöt, amivel Dumfries és Arnautovic egymás nyakába borulva ünnepelnek meg egy kiharcolt szabadrúgást háromgólos előnynél.
- Egy ideje már érlelődik bennem a gondolat, hogy ha minden ezen az úton halad tovább, egy korszakos csapat menetelésének lehetünk szemtanúi. Ismerve a klub korlátait, idáig mindig zárójelbe tettem ezt, és ezúttal is csak annyit mondok: élvezzük ki minden pillanatát az idei évadnak.
Összefoglaló:
Osztályzatok:
Sommer: A második félidő elején kissé szórakozottnak mutatkozott, ezen felül kötelezőket kellett megoldania. (6)
Pavard: Volt egy komoly hibája, amiért szerencsére nem fizettünk nagy árat. Ezt leszámítva nem volt vele gond. (6.5)
De Vrij: Szokásos radír. (7)
Bastoni: Jól lépett be a támadásokba, és nem sok hiányzott a gólpasszhoz sem. (7)
Darmian: Gólt lőtt, aktívan futballozott, a sárgája miatt aztán a félidőben lecserélte őt Inzaghi. (6.5)
Barella: Átlagos meccse volt. (6)
Asllani: Egyre jobb a srác. (7)
Mhitarján: Az ő beindulása előzte meg az első gólt. Ezúttal pihenhetett félórát – ráfér. (6)
Dimarco: Gólt lőtt, és jól is játszott a rendelkezésére álló időben. (7)
Martinez: Az 50%-os passzhatékonyság mezőnyben tapasztalható pontatlanságról árulkodik. Három gólban így is benne volt, ezzel a meccs elsőszámú kulcsfigurájává lépett elő. (7)
Arnautovic: Pontosabban passzolt csatártársánál, de a kapu előtt ezúttal nem keltett sok feltűnést, emellett a labdák megtartásában sem mindig jeleskedett. (6)
A cserék közül Dumfries (6.5) kiharcolt tizenegyessel, Sanchez (6.5) gólpasszal, Frattesi góllal szállt be, Augusto a tőle megszokott masszivitást és lendületet vitte a pályára, míg Klaassennek ezúttal negyedórányi játékidő jutott – ami Frattesi sérülésének tükrében könnyen változhat a közeljövőben.