Derby d’Italiát rendeztek vasárnap este a Meazzában. Az idei tapasztalatok alapján okkal feltételezett tudáskülönbségnek pedig igazán meggyőző focival sikerült érvényt szerezni a friss gyepszőnyegen, így egy meccs mínusz mellett immáron négy pont a Nerazzurri előnye a tabella élén.
Remek januárral hangolt a bajnoki idény legfontosabb meccsére Inzaghi csapata, hiszen gólt csupán kettőt kapott, miközben ellenfelei hálóját nem kevesebb mint tizenkét alkalommal rezegtette, a három bajnoki siker mellett pedig a Szuperkupát is a vitrinbe helyezte. Mindemellett visszatérhettek a kezdő tizenegybe a firenzei hiányzók, akik egytől-egyig fontos szereplőkké léptek elő a Derby d’Italia rangos történetének legújabb fontos epizódjában.
A Zebrákat (és Allegrit), no meg az ellenük vívott rangadók mindenkori hőfokát és lélektanát persze ismerjük, mint a rossz pénzt, ennek megfelelően, képességben és játékminőségben cáfolhatatlannak tetsző differencia ide vagy oda, nem lehettünk elég magabiztosak a kezdő sípszó előtt. Voltaképpen azt is mondhatjuk, hogy veszítenivalónk inkább nekünk, félnivalója viszont egyértelműen nekik lehetett.
A meccs aztán az optimista forgatókönyv szerint kezdődött. S úgy is folytatódott. Az Inter már az első percekben egyértelművé tette, hogy győzni akar, s fölénye nem csak a torinóiak offenzív játékra meglehetősen kevés figyelmet koncentráló harcmodorából adódik, hanem eszköze és elképzelése is van arra vonatkozóan, hogyan tartsa otthon a pontokat. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy záporoztak a helyzetek, de a mezőnyben mutatott dominancia (és a könnyűszerrel elfojtott ellencsapások) jót ígértek. Calhanoglu ötvenméteres keresztlabdájára alighanem a legszélsőségesebb futballsznobok is felkapták a fejüket – ez mondjuk a török több másik átadásáról is elmondható. A gólt ekkor még megúszta a Juventus, nem úgy Pavard bemozgását követően, aki ugyan a labdát nem találta el, de a kapu előtt ólálkodó Thuram közreműködésével megspékelve ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Gatti lányos zavarában saját kapujába sodorja a játékszert a mellkasával. A megérdemelt előny birtokában, ha nem is azonnal, de meg-megmutatta magát ellenfelünk a térfelünkön, Sommernek azonban nem akadt védenivalója: legveszélyesebb lehetőségüket (még gól nélküli állásnál) Pavard blokkolta, az Acerbi-Bastoni páros pedig imponáló határozottsággal radírozta le a Vlahovic-Yildiz duót – előbbi még csak-csak észrevehető volt időnként, a fiatal török azonban teljesen eltűnt.
A térfélcsere után jóval kiegyenlítettebb játéknak lehettünk szemtanúi, bár a nagyobb helyzetek milánói oldalon adódtak: Thuram picit pontosabb és koncentráltabb megoldásokkal könnyen gólt jegyezhetett volna, Calhanoglu kapufáig jutott, a véghajrában pedig Barella és Arnautovic is kecsegtető helyzetből próbálkozhatott. Emellett több ötletes és gördülékeny hazai akciónak tapsolhattunk, apró szépséghibája valamennyinek, hogy a lélektanilag oly fontos második gólt egyikből sem sikerült bepréselni a nagyszerűen védő Szczesny ketrecébe. A győzelemhez így sem férhetett sok kétség: a hátsó alakzat Pavard vezérletével kíméletlen munkát végzett, ennek köszönhetően megkapta a neki járó árcédulát a második hely pillanatnyi birtokosának támadójátéka – amiről az utóbbi hetekben néhányan már kezdtük elhinni, hogy létezik.
A győzelem minimális, értéke sem több három pontnál, ahogy a jelentőségét is tilos túlmisztifikálni, elvégre kőkemény feladatok és sűrű menetrend vár a fiúkra. Ezzel együtt egy nagyon fontos rubrikába került most be egy nagyon fontos pipa, aminek befirkantása közben egy elégedett mosolyt nyugodtan elereszthetünk mi is, az érintettekről nem beszélve, elvégre Olaszország csúcsrangadóján győzni mindig jó, de akkor a legjobb, amikor egészen komoly tét is társul hozzá.
Osztályzatok:
Sommer: Egyetlen gyatra Vlahovic-lövést leszámítva nem volt dolga, ami a hitvány Juve-akciók dacára nagy szó, és dicséri az előtte labdázó úriembereket. (-)
Pavard: Legfőképp francia világbajnokunkat, aki világszínvonalú futballal jelentkezett, 3-3 blokk és szerelés fűződik a nevéhez – többek között a meccs legfontosabb közbelépése Vlahoviccsal szemben. A 91%-os passzpontosság szintén sokatmondó. (7.5)
Acerbi: Határozott, agilis, kemény futball, amiben persze semmi meglepő nincs. Vlahovic semlegesítésénél nehezebb feladatokat is oldott ő már meg az utóbbi másfél évben. (7)
Bastoni: Elszánt, stabil és szenvedélyes futball. Nekem az egyik kedvenc jelenetem a meccs hajrájából, amikor eksztázisban ünnepelte meg, hogy sikerült kiharcolnia egy kirúgást. (7)
Darmian: Beletette, amit kellett, 3 szerelés, 1-1 blokk és tisztázás formájában. (6)
Barella: Jó kis meccset játszott, nagy kedvvel és sok-sok mozgással, kis szerencsével pedig gólt is rúghatott volna. (7)
Calhanoglu: Nehéz jelzőt találni arra a passz-repertoárra, amit felvonultatott a meccsen. Újfent nyomatékosította, hogy ebben a játékrendszerben nem létezik jobb, komplexebb futball az ő szerepkörében annál, mint amit ő letesz az asztalra – szinte mindig. 100 pontos átadásából nem egy volt olyan, amely után négykézláb kellett keresgéljük a leesett állunkat. Emellett két veszélyes átlövésre is futotta az erejéből. (8)
Mkhitaryan: Óriásit zakatolt, a progresszív labdacipelései ismét élményszámba mentek. A csapatban betöltött státuszáról sokat elárul, hogy a második felvonás elején beszedett sárgája ellenére végig fennhagyta őt a Mister. (7)
Dimarco: Maximális erőbedobással tolta ő is, némi szerencsével minimum egy asszisztot elkönyvelhetett volna. (6.5)
Thuram: Egy ilyen éles meccshez fejben, elsősorban koncentráció tekintetében bőven van még hová fejlődnie. A játékában ettől függetlenül megvolt a konstans gólveszély. (6)
Martinez: Példaértékű mezőnymunkája révén most is megvolt a hozzáadott értéke, de elöl ezúttal nem tudott a mérleg nyelvévé előlépni. (6)
A cserék közül Arnautovic a kihagyott helyzete ellenére sem volt rossz a rendelkezésére álló időben, Dumfries kis híján gólpasszig jutott, másik három játékosunk (Augusto, De Vrij, Klaassen) pedig hozzátette azt a keveset, ami a győzelem bebiztosításához kellett.
Inzaghi: Jól felkészítette a csapatot, amely végig koncentráltan, megfontoltan, egészséges kockázatvállalással és szépen futballozott egy olyan együttessel szemben, aki ellen nagyon-nagyon kevesen lennének képesek hasonlóra világszerte. (8)
Folytatás Rómában szombaton!