Oda az átok?

Hosszú évek viszonylatában kicsit álomszerűnek hatott egy 100%-os január az Intertől, viszont 2024-ben ez valósággá vált. Kicsit hihetetlen is most ránézni az eredménysorra.

Kezdjük először a száraz tényekkel: öt meccs, öt győzelem, 12:2-es gólarány. Impresszív. Persze nem feltétlen volt ez a hónap diadalmenet – khm, Verona -, de tekintve, hogy összesen egy darab meccset játszott a csapat a Meazzában, ez egy erősebb fejbiccentést mindenképp megérdemel. Vagy még többet is. És ha már az év első fellépése szóba került: az a heroikus, rohadt küzdelmesen, nehéz körülmények között megszületett győzelem mintha adott volna egy kis nitrót a srácoknak az azt követő hetekre, ugyanis azóta csak a Monza talált Sommer kapujába, a másik oldalon viszont visszajött a(z olykor) szemet gyönyörködtető játék. Jó jelek a továbbiakra nézve, és egyelőre nyoma sincs az elátkozott téli hónapoknak.

A hónap védője/kapusa díj Benjamin Pavard-é. Bár hangoztattam, hogy Bisseck rohadtul nem érdemel padot, de egy világbajnok védő azért csak egy világbajnok védő. És szerencsére a francia ezt a pályán is alátámasztja, most már kijelenthető, hogy integrálódott a csapatba, és az automatizmusok megérkezésével már egy kupát eldöntő gólpasszt is szállított – nem mellesleg hátul szinte teljesen hiba nélkül tudta le a feladatait.
Benjit a stabilan magas átlagot hozó Bastoni „dolgoztatta meg”, végül az assziszt döntött. De igazából Acerbivel és de Vrijjel sem akadt probléma.

 

Sok-sok-sok kupát kívánunk még fekete-kékben, Benji!

 

A középpályán a gólpasszokra szavaztam a gólok helyett – és amiatt is került a választás Henrih Mhitarjanra, mert az ő teljesítménye igazából nincs eléggé megénekelve. A korából fakadó összes rutin látszik a játékán, hihetetlenül jól olvassa a játékot, és nagyon fontos a szerepe az átmenetekben – ezeket tökéletesen reprezentálta 2024 első hónapjában, három asszisztja mellett számtalan fontos és jó megmozdulása volt.
Kihívóként először Calhanoglut kell megemlíteni, aki három gólt szerzett négy fellépésén, utána a továbbra is magas szinten játszó, két gólpasszt jegyző Dimarco következik.

 

Érzik egymást. Örülünk nekik.

 

A legjobb támadó? Nyilván nem kérdés: öt meccs, öt találat, egytől egyig fontosak, Lautaro Martínez egyelőre nem tervez leállni, és egyúttal az átlagpontszámokban élre is rakétázta magát. Lassan elfogynak a jelzők azért arra, amekkorát ő előrelépett 2023-tól.
Thuram 2+1-gyel nem igazán rúgott labdába, bár jól focizott, a helyzetkihasználásával azért akadtak gondok. A többiek szóra sem érdemesek.

Micsoda pálfordulás! Davide Frattesi negatívból átment pozitívba, ezért vagy azért lényegében az összes meccsen dicsérhető volt, és ez meglátszott az osztályzatain is. Talán túl hamar törtünk felette pálcát, mert most úgy tűnik, ha folyamatosan így tud fejlődni, lehet helye a jövő Interében. Ő volt a hónap legkellemesebb meglepetése.

A Verona elleni katasztrófa egészen citromdíjig repítette Marko Arnautovicot, ő volt tehát a legnagyobb csalódás. Gólig nem jutott, ellenben a balfaszkodásai majdnem egy elszalasztott győzelmet eredményeztek. Javára szól, hogy az ezt követő fellépésein láthatóan összekapta magát, és a küzdőszelleme miatt már egy szimpatikusabb képet festett önmagáról.

Bár González szempontjából elég szar volt kifelé az optikája, és egy könnyű védésnek tűnt a büntető hárítása, azért ebben Sommer felkészültsége is bőven benne volt. A svájci szépen kijavította a hibáját, és akaratlanul kissé meg is alázta az argentin szélsőt. (2:25-től)

 

Nem sokszor fordul elő, hogy a legszebb gól és az egyéni megmozdulás egyazon jelenetsorból kerül ki, de a csapatjáték miatt előbbit, Dimarco fantasztikus sarkazása miatt pedig utóbbit nem tudom másfelé kiosztani. A Lazio elleni Szuperkupa-elődöntőn egyébként egyre-másra jöttek a szemet gyönyörködtető akciók, ez csak egy szelete volt annak, amit ott felvonultattak Martínezék. (0:33-tól)

A februári program:

  • Inter – Juventus /február 4., vasárnap, 20:45/
  • Roma – Inter /február 10., szombat, 18:00/
  • Inter – Salernitana /február 16., péntek, 21:00/
  • Inter – Atlético Madrid /február 20., kedd, 21:00/
  • Lecce – Inter /február 25., vasárnap, 18:00/
  • Inter – Atalanta /február 28., szerda, 20:45/

Ahhoz képest, hogy az év ezen időszakáról van szó, jó sok a meccs, és viszonylag sűrűn is jönnek – persze ennek nyilván köze van a Szuperkupa miatt elmaradt Inter-Atalantához is. Az tök jó, hogy négyszer is Milánóban lép fel a csapat, de mindennek egy dologgal lehet megadni az alaphangot, és az nyilván a vasárnapi Derby d’Italia. Az a 90 perc alapjaiban határozhatja meg nem csak a hónapot, hanem a szezon további menetét is.
Egyébként ha ebből a kemény, rangadókkal tűzdelt időszakból sikerül kikecmeregni erős eredménysorral, akkor már igencsak elkezdhetünk reménykedni.

Pontozós élmezőny:

1.: Martínez /6,78/

2.: Calhanoglu /6,75/

3.: Barella /6,56/

4.: Thuram /6,55/

5.: Pavard, Mhitartjan /6,536/