A lisszaboni és torinói remik ellenére bizakodva várhattuk a Nerazzurri nápolyi vizitjét, de ennyire megkérdőjelezhetetlenül sima és egyértelmű győzelemre valószínűleg a legoptimistábbak sem számítottak, még akkor sem, ha ez a Napoli, már nagyon nem egyezik a Spalletti-féle bajnokcsapattal.
A győzelem sima és egyértelmű voltához még úgy sem férhet kétség, hogy a hazai csapat egygólos hátrányban nem kapott meg egy visszajátszások alapján jogosnak és fújhatónak tűnő tizenegyest. Mondjuk ezen felül erősen meg lett reklamálva Lautaro első találatot megelőző labdaszerzése, sok kérdés azonban annak szabályosságát illetően nem lehet: az argentin támadó előbb a labdát rúgta el, majd elesett, hogy aztán egy mesterien szervezett Thuram-Dimarco-Dumfries-Barella útvonal végén Calhanolgu helyezzen egy sistergős bombát Meret ketrecébe. Fontos és felszabadító találat volt, amelynél szebb végszót aligha képzelhettünk volna el egy (Inter szempontból) gördülékenyen induló, majd meglehetősen nehézkessé váló játékrésznek. Ahol azért bőven mutatott életjeleket a hazai gárda is: Elmas löketénél Sommer-bravúrra, Politano távoli próbálkozásánál pedig a felső léc strapabíróságára volt szükség, a milánói fejeket azonban alighanem De Vrij kiválása zavarta meg legjobban, akinek helyét a kevés elérhető alternatíva egyikeként Carlos Augusto foglalta el. No persze nem a védelem tengelyében, mert oda Acerbi húzódott be, míg a brazil a bal oldali középhátvéd pozíciójában igyekezett élni a hirtelen jött lehetőséggel. Sikerült is neki.
A térfélcsere után az Acerbi-Osimhen kontakt és egy Kvaratskhelia (remélem, így kell írni) helyzet okozott némi fejfájást, hogy aztán egy újabb fantasztikus Inter-akció végleg megpecsételje a találkozó sorsát. A szemre is tetszetős találatot kapitányunk okos passza után Barella jegyezte egy zseniális cselt követően, akár a grundon szokás. Percekkel később az argentin gólzsák maga is feliratkozhatott volna az eredményjelzőre, ám kissé elkapkodta befejezését, ahelyett, hogy csapattársát lemásolva a kapu torkáig sétált volna a bogyóval. A koronát az egyre magabiztosabb teljesítményre Thuram helyezte fel, aki egy mesteri Barella-keresztlabdát követő Cuadrado-beadást váltott gólra. Sakk-matt! Három pont a zsebben, a botlásunkban bízó riválisok mindegyike mögöttünk – a Juventus hétről-hétre prezentált performanszainak színvonalát látva mondjuk rendkívül rosszul esne, ha nem így lenne. Merthogy velük ellentétben az Interről tényleg elmondhatjuk, hogy egy-egy apró bakit leszámítva igazán jól futballozik ebben a szezonban. Most egy nyugisabb hét után viszont egy újabb komoly hajtás következik, az utolsó ebben az évben, ahol szükség is lesz az eddig látott jó, energikus és hatékony forma megőrzésére.
Osztályzatok:
Sommer: Ismét nagyszerű volt, több szép védést is bemutatott! Lassacskán nem tűnik elkiabálásnak kijelenteni, hogy hibátlan döntés volt a szerződtetése. (7.5)
Darmian: Volt néhány meleg pillanata, de összességében jól takarított és stabilan futballozott. (7)
Acerbi: Sokba kerülhetett volna az a kontakt Osimhennel szemben, ám attól eltekintve jól megoldotta a feladatát, és hát szó se róla, sokkal jobban fest a védelem közepén, mint Bastoni helyén. (7)
De Vrij: Megsérült, aminek nagyon nem örülünk, pláne Pavard és Bastoni hiányában. (-)
Dumfries: Voltak bizonytalanságai és rossz döntései, főleg az első játékrészben, mintha mentálisan nem lenne a legfrissebb most. Ettől függetlenül egy asszisztig így is eljuthatott volna, és a vezető gól előtt is jó megoldást választott a Barellának visszafejelt labdával. (6)
Barella: Végre-végre! Nem kevés fohászt elmorzsoltunk az utóbbi hetekben azért, hogy végre kanadai pontokban is megmutatkozzon az egyre jobb, immáron semmilyen aspektusból nem bírálható teljesítménye. Egy okos előkészítést követően szemre is tetszetős berobbanással szerezte meg első találatát az idei szezonban. A shownak pedig nem volt vége, hiszen egy nagyszerű keresztlabdával vastagon benne volt a harmadik vendéggólban is. A meccs embere! (8)
Calhanoglu: Kellett már egy rakéta tőle, és nagyon nem bántuk, hogy ez egy igencsak fontos pillanatban érkezett meg. Jól játszott, nem felejtve persze egy hajmeresztő labda-eladását. (7)
Mkhitaryan: Mindig elgondolkodom, hogy miből lehet ez az ember. Két társa a középpályán valamelyest elvitte a showt, de ettől még hasznos és kompakt focit tett a közösbe ő is. (6.5)
Dimarco: Végignyomta a 90 percet, ezúttal nem volt kiemelkedő, de hozta, amit egy ilyen meccsen kell. (6.5)
Thuram: Gól, hasznos, agilis, lendületes játék. Nagyon jó a srác továbbra is! (7)
Martinez: A mélységi visszalépései különösen tetszettek, a gólpassza nemkülönben. Helyzete adódott mindkét félidőben, de ezúttal nem járt sikerrel, egy éktársának kiosztott gólpassztól pedig egy egészen apró hajszál választotta el. (7)
A cserék közül C. Augusto (7) 3-3 szerelés és tisztázás mellett a második gólban is aktívan szerepet vállalt egy Lautaro elé húzott labdával. Rendkívül megnyugtató, különösen az ilyen vészterhesebb időkben, hogy nem csak Dimarco pozíciójában, hanem egy sorral hátrébb is képes hasznos teljesítménnyel segíteni a csapatot. Cuadrado szép gólpasszal járult hozzá a diadal fölényesebbé tételéhez, ezen felül Frattesi, Bisseck és Arnautovic is mozoghatott néhány percet a pályán, de sok emlékezeteset nem alakítottak.
Folytatás az Udinese ellen szombaton a Meazzában!