Nápolyba az utóbbi években, és úgy tradicionálisan sem éppen győzni jár a csapat, most viszont az a minimum, hogy vereség ne legyen a történet vége, különben… Á, ha leírom, is ökölbe rándul a kezem, de: a Juventus marad a forduló után is a tabella élén.
Lassan-lassan eljutunk a bajnokság azon szakaszába, amikor már nem mondhatjuk, hogy „most még belefér”. Éppen nem tartunk még ott, de nem vagyunk tőle messze, sőt – ha azt vesszük, a Juve milyen ütemben gyűjtögeti az egy gólos győzelmeket (ezáltal mekkora nyomást helyez az Interre), éppen az az állítás is megállja a helyét, hogy „rohadtul nem fér bele pontok elhullajtása”.
Ilyen körülmények között rangadót játszani azért minimum nem kellemes, pláne egy éppen edzőt váltott csapat otthonában, aki történetesen az aktuális címvédő.
A Napolinak – ahogyan az várható volt – elég hektikus szezonja van az edzőváltás után, azt a nívót, amit tavaly ősszel képviseltek, egyelőre nyilvánvalóan meg sem közelítik. Rudi Garciát ugyebár Walter Mazzarri váltotta, de hát… Maradjunk annyiban, hogy nem lett barna a gatya ettől a cserétől, szignifikáns javulást én a magam részéről nem várok középhosszú távon, pláne ha a védelmükre tekintek (nehezen tudom elképzelni, hogy Rrahmaniék nullázzák a Thuram-Martínez duót), és ha belegondolok abba, mennyi fölülteljesítőjük volt a 2022/2023-as idényben.
Persze, nyilván nem kismiskák futballoznak azért Nápolyban, ezeknél gyengébb keretek ellen is megszenvedett az Inter a múltban, de azért a helyzet viszonylag egyszerű: egy jó eredménnyel ma újra megvillanthatja a bicepszét, ezt pedig lényegében most elvárásként is megfogalmazhatjuk. A tét nem kicsi, még ha nyilván nem is 14 forduló elteltével kell a tabella élén állni, azért a lélektan elég fontos az ütésváltások közepette.
A déliek egyébként Mazzarri papával két kemény meccsen vannak túl, egy némiképp szerencsés bergamói győzelmet egy madridi, tisztes helytállás követett, és így kanyarodnak rá a mai rangadóra, lényegében balhátvéd nélkül (Oliveira és Mario Rui sérültek).
Inter részről kiveséztük a dolgokat nagyjából: komoly kis löketet adhat a lisszaboni második félidő minden szempontból, és ahogy megy előre a meccs, az egy nagyon fontos aspektus lehet, hogy a kulcsjátékosok nagy része nem, vagy csak keveset volt a pályán. Biztosan egy feltüzelt, kemény ellenfél lesz a mai (az oldalvonal mellett az óráját előszeretettel mutogató emberkével), és mint írtam, az Inter nem a három pontokat gyűjteni jár a Maradonába. Viszont ha tavasz vége óta látott, végtelenül profin futballozó csapatot látjuk majd a pályán, akkor jó eséllyel örülhetünk majd a végén, mert kvázi azóta Olaszország legjobb csapatát Milánó fekete-kék felén kell keresni. Bastoni és Pavard még a sérültek listáján vannak, rajtuk kívül mindenki a fedélzeten.
Várható kezdő: Sommer – Acerbi, de Vrij, Darmian – Dimarco, Mhitarjan, Calhanoglu, Barella, Dumfries – Thuram, Martínez.
20:45, Sport2, nem kell stream, talán a szezonban most már végérvényesen.