Derby d’Italia, ami egyben tipikus „hatpontos” meccs az első helyért? Mikor volt ilyen utoljára? Pedig Európa egyik legkomolyabb rangadója ez, melyen viszont az elmúlt években, évtizedekben valahogy a felek sosincsenek egy súlycsoportban. Nézzük mi várható ma!
Ez nem az a cikk, ahol Ádámig és Éváig is visszamegyünk, elég lesz két évtizeddel korábbra, amikor valahogy a két olasz óriás egymás viszonylatában valahogy mindig fordítottan arányosan kezdett teljesíteni. A calciopolival szépen lábon lőtte magát a torinói zebrák klubja, nem utoljára a történelem során, mint azt azóta tudjuk. Az ezt követő 4-5 szezon milánói sikerektől volt hangos, lassú, nehézkes Juve-éledezéssel párhuzamosan. Számomra a legikonikusabb pillanat az időszakból talán Maicon dekázgatós bombája a tripletés szezonban, melyről kevesen gondoltuk volna, hogy kvázi lezárja a sikeres periódust. Ám ez történt, az Inter kénytelen volt eco-üzemmódba kapcsolni, és először a Milannak átadni a stafétabotot, akikre viszont rövidesen hasonló sors várt. Eleinte a szomszédok még foghatták Muntari meg nem adott góljára Conte és a Juve sikerét, ám ahogy haladtunk a befelé a tízes évekbe, a Juventus nyomasztó anyagi, és eredményeken is tükröződő uralmát senki nem törhette meg – egészen Conte második eljöveteléig.
A Conte-féle Inter első derbyje máris más felállást hozott, a csapatok teljesen új irányt vettek, bár ezt az eredményen még hiába kérnénk számon. Úgy tűnt, az Inter egy komoly anyagi upgradere lesz képes a Suning pénzügyi lehetőségei mellett, igaz, ez végül csak egy pár évig tartott, de a nehéz, spórolós idők visszatérte előtt bekövetkezett az a szakmai upgrade, amiből a klub azóta is él. A Juventus pont ezek ellentétét élte meg, rossz edzőválasztások, és talán még rosszabb transzferstratégiák vetették vissza a csapatot, amely fél évtized alatt BL döntőzéstől BL-ből kimaradásig (és persze kizárásig) jutott. 2019/20 azonban még nem hozott trónfosztást. Cristiano Ronaldo hiába volt a budget/eredmények szempontjából egy nem éppen megtérülő deal, két bajnoki cím még az ő vezetésével is kifutott, az Inter pedig még nem érett meg a végső győzelemre. Így aztán, bár a hetedik forduló előtt az Inter állt jobban a tabellán, egy kényszerű, korai Sensi-Vecino cserével, na meg az alacsony olasz karmester szezonjának érdemi befejezésével meg is pecsételődött e meccs sorsa. A kora tavaszi koronavírus-para mellett megrendezett bajnoki visszavágón pedig még mindig fej-fej mellett haladt a két együttes, ezen a találkozón Brozovicék egyáltalán nem tudták tartani a lépest Ramseyvel és Dybalával, a szezon végén pedig, bár talán mondhatjuk, hogy nem sokon múlt, a Juventus ünnepelhetett, máig utoljára.
A következő három szezon három különböző olasz bajnokot hozott, a zebrák pedig nem igazán rúgtak labdába, a fentebb említett okokból. És így érkezünk el a máig, a két csapat két ponton belül, és ki tudja, mit hoz még a következő 26 forduló. Tavasszal egész Európa megtanulta, hogy az Intert nem szabad leírni, a Juventus pedig úgy döntött, elkezd életjeleket mutatni, és így, tiszta lappal kezdve az új szezont, tartják a lépest riválisukkal.
A jó kezdést persze van okunk relativizálgatni, hiszen nagyjából mindenkiben felmerül a kérdés, hogy nézne ki Allegri csapatának eredménysora komoly kettős terhelés mellett, ám ez a felvetés örökre megmarad elméleti síkon. A másik elefánt a szobában pedig a… khm, játékfelfogás kérdése. Aki látta mondjuk a Fiorentina elleni meccsüket, alighanem érti, hogy miről beszélek, és azt is fura látni, hogy passzok számában, labdabirtoklásban a Juve jelenleg alsóházi csapatokkal vetekszik. Dehát Allegri tudja jól, hogy a focit nem ezek alapján pontozzák, a gólok pedig jönnek, miközben a védelem tulajdonképpen sebezhetetlen. Csak az Internek van kevesebb kapott gólja idén, xGA, tehát várható kapott gólokban pedig a Juve áll jobban, clean sheetek száma 8-8. Védekezésben tehát szinte teljesen pariban állnak főszereplőink, és hát mit is játszhatna egymással a két legjobb védelem? Na, ez nem ilyen egyszerű, a 0-0 teljesen instabil eredmény, bármikor beeshet egy gól, és ezért teljesen megjósolhatatlan, hogy mi fog történni ma este.
Ugyan mindkét csapatnak hullottak a játékosai rendesen, még a válogatott szünet alatt is, a legtöbb sérültet sikerült összerakni mára, így hazai oldalon Danilot, De Scigliot és Weaht kénytelenek nélkülözni, míg nálunk két alapvédő, Pavard és Bastoni hagyja ki a meccset Alexis Sánchez mellett. Őszintén szólva úgy érezzük, mintkét oldal meg kell, hogy birkózzon ezekkel a problémákkal, Allegri McKennieből és meglepő módon Ruganiból is megbecsült kerettagot tudott csinálni idén, Simone Inzaghi pedig rutinos olaszaival próbálhatja áthidalni a védelmi problémákat.
Várható kezdő:
Sommer; Darmian, De Vrij, Acerbi; Dumfries, Barella, Calhanoglu, Mhitarján, Dimarco; Thuram, Lautaro.
Mikor: 20.45
Hol: Sport 2
Ne szépítsük, sok szenvedést várunk, küzdelmet minden méterért, egyszóval egy régi vágású, ki-ki meccset a Derby D’Italián. Forza Inter!