És ezt még annak ellenére is sziklaszilárd meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy tegnapi ellenfelünk nem a futballozni és nyerni akarás tiszteletreméltó élharcosaként óhajtotta abszolválni a kilencven percet.
Nem úgy az Inter, amely kiválóan menedzselte az összecsapást, jól is futballozott, és fontos pontokat szerzett. Mindez pedig rendkívül komoly fegyvertény egy olyan gárdával szemben, amelynek egyetlen érdemi célja a teljes játékidő erőfeszítések nélküli elcsalása – és az egy pont bezsákolása. Utóbbin persze egy hangyányit kozmetikázhat a Farkasok hiányzóinak névsora, de hogy nem tegnap szereztek maguknak új híveket, abban biztosak lehetünk.
A hétközi BL-rotációt követően borítékolható volt, hogy Inzaghi a legerősebb tizenegyet pakolja majd fel a kezdő sípszóra. Apropó sípszó… a fővárosiak panaszkodása némileg keresztülhúzta Big Rom a bátor belga fogadtatását, a különleges bánásmód azonban így sem maradt el. Mert bár labdába nem igazán ért a nemzetközi kupadöntők ikonikus alakja, a Meazza népe akkor sem volt rest elárasztani őt szeretettel, amikor tízméteres körzetébe került a bogyó. Mondjuk az ilyen jelenetek is meglehetősen ritkának számítottak, elvégre a labda jobbára az Inter birtokában és a Roma-térfelén pattogott, ettől függetlenül jogosnak tűnt az aggodalom, hogy egy fénykialvós pillanatban elfut a José-csapat, és megbünteti a támadó harmadban prezentált eredménytelenséget. Merthogy Calhanoglu rakétája a kapufán csattant, Dimarco fineszes lökete célt tévesztett, Thuram közeli kísérletét pedig Patricio hárította.
A gól a folytatásban sem akart megérkezni, majd miután szerkesztőcsapatunk egy emberként emelt szót Dimarco lecserélése mellett, a talján dinamit meglódult az Asllani által elévarázsolt indítással, pontosan centerezett Thuramnak, aki újabb fontos találattal gyarapította kanadai pontjainak számát. És ezen a ponton néhány gondolatot mindenképp érdemes a francia játékosnak szentelni, már csak azért is, mert ma reggel elég hosszan részleteztük a gall támadó erényeit virtuális szerkesztőségünkben… Intelligens, agilis, hatékony, ha a három legtalálóbb jelzővel szeretnék élni. Ha pedig némileg hosszabban akarom mindezt kifejteni, akkor azt óvatosan, a túlzások tudatos mellőzésével kell tegyem, de tény, amit tény: nekem viszonylag sok kezdetleges kétségem volt vele kapcsolatban, most viszont szinte egyáltalán nem látok hibapontot a fegyverzetén. Kifogástalanul illeszkedett be a csapatba, a Martinezzel való kémiája is várakozáson felüli. Jól bánik a labdával, magabiztos a kapu előtt, rendkívül hasznos a játék kreativitást igénylő szegmensében is, mindemellett a fizikai adottságai is bővítik a repertoárt. A számok pedig tényleg magukért beszélnek. Így tovább!
A csapat fentebb már megkapta a neki járó elismerést. Különösen örömteli azonban, hogy kockázat nélkül állíthatók csatasorba az elsőszámú cserék, sőt, nem csak a szinten tartásra, hanem új dimenziók megnyitására is tökéletesen alkalmasak. A legfontosabbakat nézve: Asllani egy pofás kulcspasszal járult a gólhoz, ráadásul a mezőny egyik legjobbjának cseréjeként kapott mérhető mennyiségű játékpercet, amivel tudott is élni. Augusto kis híján maga akasztott be egy bombát a hajrában, Darmiant pedig aligha kell bárkinek is bemutatni. Szóval ez ismét nagyon rendben van, hátradőlni, megelégedni persze tilos, a legfontosabb persze, hogy a játékosok ne tegyék – és ők nem fogják.
Osztályzatok:
Sommer: Lassacskán megszokottá válik, hogy minden élesebb meccsen van egy bravúrja kulcspillanatban. (7)
Pavard: Inzaghi sárgák miatti parája alól ő sem lehetett kivétel, így ezúttal egy félidő jutott neki. (6.5)
Acerbi: Megcselekedte, amit megköveteltünk tőle. (7)
Bastoni: Rendben volt ez. (7)
Dumfries: Gyönyörűen táncoltatta meg Zalewskit az első félidőben. (7)
Barella: Jól mozgott, lassacskán jönni fognak a gólok és az asszisztok is. (7)
Calhanoglu: A csapat egyik legjobbja volt ismét. Jól szervezte a játékot, és nem járt messze a góltól sem. (7.5)
Mkhitaryan: Továbbra is elképzelhetetlen nélküle a középpálya. (7)
Dimarco: Kicsit haloványabbnak éreztük, a cseréjét pedig nagyon indokoltnak, aztán előhúzott egy remek asszisztot, amely a győztes gólt eredményezte. (7)
Martinez: Sokat melózott, de ezúttal nem tudott főszereplővé válni (7).
Thuram: A meccs embere – hosszabban fentebb már olvashattatok róla. (8)
A cserék közül Darmian (7) és Asllani (7) is jól szálltak be, utóbbi a győztes találatban is aktívan közreműködött, Carlos Augusto egy sistergő bombával tette le a névjegyét, De Vrij a védekezést stabilizálta, Frattesi számára viszont nem volt elegendő mennyiségű a játékperc ahhoz, hogy villanni tudjon, a passzpontosságot ugyanakkor kimaxolta (2/2).
Folytatás Bergamóban szombaton!