Valahogy úgy alakult a modernkori futballtörténelem, hogy a Roma elleni meccsek sokszor sikeredtek különlegesre – hol egy-egy nagyobb arányú győzelem, hol egy közös, blogos meccsnézés miatt akár élőben, akár egy vendéglátó egységben. A mai nap szintén egy olyan alkalom lehet, amit egyhamar nem felejtünk el.
Az apropó pedig nyilván nem más, mint hogy mélyen tisztelt és hőn szeretett legendánk, Romelu Lukaku visszatér a Szentélybe, és tiszteletét teszi az Inter elleni mérkőzésen, csak immáron az AS Roma színeiben.
A belgát a mai napig szeretjük, kedélyesen, nosztalgiázva nézzük új csapatában szerzett góljait, hallgatjuk az intelligens, tiszteletteljes és minden sértődöttséget nélkülöző nyilatkozatait, szóval… Eterno amore. Egyértelműen.
Romnak már a Chelsea-be való távozása sem hagyott maga után kívánnivalót, az utána elejtett szavai, miszerint a londoniaknál (gyerekkori kedvenc csapatánál) még teendője van, nyilvánvalóan sokkal szimpatikusabbá tette, és hát végül is az érte beeső apró sem jött rosszul. Az más kérdés, hogy a Scudetto egyik legfőbb letéteményese volt, de hát ez abban a helyzetben nyilván másodlagos, rugdossa csak a gólokat a kékeknél, szíve régi választottjánál.
A téli nyilatkozata aztán megmelengette az interes lelkeket, és már akkor egyértelművé tette, hogy nyáron vissza kíván térni barátaihoz, főleg Martínezhez, akiért „meghalna”. Ajjj, micsoda szép szavak, istenem! (sok-sok szívecske emoji)
Hosszú, szenvedésekkel teli várakozás után eljött a nyár és a visszatérés, aminek rettentően örültünk, és még azt is elnéztük neki, hogy a szezon elején gigafizetésért csak lézeng, el-eltűnik a meccseken néhány gólocska mellett – mindezek tetejébe még meg is sérült, amit rosszul kezeltek, és az egész kálváriából csak januárra sikerült kikászálódnia. Ó, szegény pára!
Aztán jött a február-március környéki időszak, amikor komikusabbnál komikusabb kihagyott helyzetekkel vétette magát észre. De most őszintén: az ő helyzetében ki az, aki ne lett volna fejben összezavarodva?! Nehogy már elvárjuk ennyi pénzért, hogy minden egyes meccsen eltalálja az üres kaput! Gondolkodjunk már egy kicsit, emberek, azért van egy határ…
Ami pedig tavasz végén jött, csak hab volt a tortán: a bajnokságban végül is hátára vette a csapatot és bevitte a top 4-be, míg a BL-ben is hathatós segítséget nyújtott, Dzeko állandó cseréjeként. Egészen a döntőig. Ott, padról beállva – nyilvánvalóan teljesen kesze-kusza gondolatokkal a Juventusszal és a Milannal folytatott tárgyalásai után – sajnos kihagyta az összes helyzetét, blokkolta Dimarco fejesét, de ezzel kapcsolatban csak ugyanazt tudom írni: nem elvárható egy profi focistától, az Inter legjobban fizetett játékosától, hogy mindig 100%-os legyen a koncentrációja. Ő is ember, hibázhat. Akár 6-7 alkalommal is fél óra alatt.
A nyárról ne is beszéljünk, persze: igaz, hogy ótvar gazdasági helyzetben kell Marottáéknak lavíroznia, de miért nem zárták le az ő véglegesítését fél, maximum egy nap alatt?! Hogy nem lehet ezt megtenni a mai világban, mi az a 40+ millió euró egy ekkora klasszisért?! Ami pedig akkor történt, amikor meglett végre a megegyezés, csupán mindezek folyománya: rohadjak meg, én sem vettem volna fel a telefont senkinek, még a barátaimnak sem! Mégis mit gondoltak?! Kizárólag a Juve vezetésével lettem volna hajlandó beszélni, egyeztetni és megegyezni, ahogyan ezt Lukaku is tette. Más kérdés, hogy szerencsétlennek ismét „összejöttek a dolgok”, és az az igazolása is kútba esett végül, így nyár végén gyerekkora második (harmadik? negyedik? ötödik?) kedvenc együttesébe, a Romába kényszerült igazolni. Idióta Inzaghi, hülye Ausilio és Marotta! Ezt nagyon elrontottátok, ismét!
Ami azóta történik, az pedig tündérmese a javából: góljaival egyszerűen repíti a Farkasokat hol a Serie A-ban, hol az EL-ben, most pedig elérkeztünk a bajnokság 10. fordulójához, amikor újfent (duplán) egykori sikerei színhelyén, a Giuseppe Meazzában lép pályára. És naná, jól gondoljátok, egyik kedvenc csapata ellenében. Mi pedig már nagyon vártuk ezt a napot. Üdvözölni fogjuk a magunk módján, a képernyők előtt ülve és a lelátón helyet foglalva is. Mert ha valaki, hát ő megérdemli.
A Romában van néhány fontos hiányzó (Smalling, Pellegrini, Dybala, Mourinho), az Inter várható kezdője ezzel szemben majdnem teljes: Sommer – Bastoni, Acerbi, Pavard – Dimarco, Mhitarjan, Calhanoglu, Barella, Dumfries – Thuram, Martínez.
A meccs 18:00-kor kezdődik, a Sport2 közvetíti élőben.
Képek forrása sorban: cnn.com (kiemelt kép), skysports.com, sportbible.com, twitter.com