Újabb hónap telt el, és ha már a legutóbbi havi értékelőmnek az volt a címe, ami, most sem adhattam alább, ugyanis százalékosan ez még jobban sikerült. Tökéletesen elégedettek persze nem lehetünk a buta Bologna-meccs miatt, de azért kijelenthetjük, hogy jó úton van a csapat.
„…ha az összes pont be lesz söpörve a Meazzában, én már elégedett leszek…”
Így kezdtem legutóbb az októberi program elemzését, és bár nem sikerült az elvárásoknak maradéktalanul eleget tenni, azért annyira nem csapkodhatjuk az asztalt – a Bologna vendégjátékánál látott blackout persze még most is fáj. Ettől függetlenül az öt lejátszott találkozón négy győzelmet és egy döntetlent sikerült elkönyvelni, 9:3-as gólaránnyal. A lőtt gólok száma/aránya ugyan kicsit visszább esett, de ez kb. csak a helyzetkihasználás miatt történt, egyébként elöl-hátul rendben van a brigád – és ez végtelenül megnyugtató érzés, pláne az eggyel ezelőtti idénnyel összehasonlítva a szereplést.
A hónap legjobb védője/kapusa nem más, mint Yann Sommer! Mi tagadás, a svájcit nem vetette vissza a Sassuolo ellen látott hibája, és azt leszámítva gyakorlatilag egész szezonban szárnyal. Egy ekkora csapatnál, ilyen védekezés mögött nyilván nem azt jelenti ez, hogy minden meccsen védések sokaságát kell bemutatni, azt viszont igen, hogy amikor kell, odateszi a tőle elvárhatót: mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, mint hogy négy meccsen is akadt végkimenetelt befolyásoló bravúrja. Nagyon elégedettek lehetünk vele eddig – a Bajrami gól pedig remélhetőleg csak egy zárójelbe tett dolog lesz az idő múltával.
Az ő nagyon erős kihívója volt a góllal és gólpasszal is jelentkező Acerbi, egy fokkal kevésbé erős pedig a szinte mindig átlag felett játszó Pavard.
A legjobb középpályás a szárnyaló Hakan Calhanoglu. Bár komoly volt a verseny, a török 2+1-e, valamint tanári játéka egyértelműen elég volt a havi cím bezsebeléséhez. Brozovic továzása után továbbra sem tapasztalhatunk visszaesést regista pozícióban és úgy egyáltalán a középpályán, és ez nagyrészt nyilván nagyrészt az ő személyének köszönhető. Lassan érik már neki egy szabadrúgásból szerzett gól is.
Legkomolyabban Dumfries versengett vele, a két fontos gólpasszt, valamint egy komoly Zalewski-hülyítést elkönyvelő holland nem sokkal maradt le kettejük összevetésében.
A támadók között egyszerű volt a feladat: a három győztes gólt és egy asszisztot jegyző Marcus Thuramon kívül nem kaphatta meg más a díjat. A francia alaposan rácáfol minden kétkedőre, egyszersmind tökéletesen reprezentálja, mennyire szabad építeni arra, amit előszezonban látunk. Gyorsan hozzászokott, hogy konstans csatárt kell játszania, és minden meccsen bizonyítja, hogy még Lukakunál is jobban illik a játéka Martínez mellé. Nagyon ritka kincs az olyan, akinél az összes fontos attribútum átlag feletti: a gyorsaság, vízió, játékintelligencia, technika, fizikai erő ötös mind a helyén van. Ha minden optimálisan alakul, idény végére a 15+15 kvázi simán meglehet neki a bajnokságban.
A Serie A góllövőlistáját fölényesen vezető Martínez most nem igazán rúghatott labdába a két gólja ellenére – az argentin produktivitása kicsit visszább esett (Benfica, khm) az első bő hónaphoz képest.
A legkellemesebb meglepetés az életjeleket és fejlődés jeleit mutató Asllani. Bár rengetegen szkeptikusak az ő tehetségével kapcsolatban, azért idén, komolyabb játéklehetőséggel azért már megmutatott ezt-azt (a Sociedad-meccstől eltekintve), ennek kicsúcsosodása pedig a hétvégi játéka volt keresztlabdástól, mindenestül. Így tovább!
Carlos Augusto és Frattesi integrálódnak a csapatba éppen, talán őket is meg lehet említeni itt.
Citromdíjasként egy embert lehet megnevezni óvatosan, de ő is csak egy pici kokit kaphat a pár meccses visszaesésért: Alessandro Bastoni továbbra is kevésbé bírja a heti két meccses ritmust, mint idősebb társai, ez pedig több meccsen is meglátszott. Úgy néz ki, ő egyszerűen az a típus, akinek olykor szüksége van a pihenőre ahhoz, hogy fejben friss maradjon.
Sommer négy-öt nagy bravúrja közül ráböktem a legutóbbira a legszebb védéssel kapcsolatban: volt egy olyan érzésem, hogy a Romának lesz a semmiből egy nagy helyzete, és csak a svájcin fog múlni, gól lesz -e. Lett nagy helyzet Cristante fejesénél, gól viszont nem. Köszi, Yann!
A Benfica (Aursnes), Torino (Seck), Salzburg (Simic) hármas elleni bravúrok sem voltak kismiskák, de hát valamit választani kellett.
A legszebb gólt tekintve nyilván nem volt nagy választék, így Martínez Bolognának küldött bombája csont nélkül zsebelte be az elismerést. Dicsérendő még az egész jelenetsorban a letámadás és a lekészített labda, de hát nyilván a mindenhonnan veszélyes Lautaro nélkül ez nem jöhetett volna össze.
A legszebb csel/egyéni megmozdulás kategória nálam elég egyértelmű, ez is a legutóbbi meccshez kapcsolódik: az önbizalommal teli Dumfries olyan szinten csinált hülyét Zalewskiből (nem először és nem utoljára), hogy amellett nem tudok elmenni szó nélkül. Érik az a poszt a hollandról, minden létező kalapunkat megemeljük előtte. (0:28-tól)
A novemberi program:
- Atalanta – Inter /november 4., szombat, 18:00/
- Salzburg – Inter /november 8., szerda, 21:00/
- Inter – Frosinone /november 12., vasárnap, 20:45/
- Juventus – Inter /november 26., vasárnap, 20:45/
- Benfica – Inter /november 29., szerda, 21:00/
Erősődik a menetrend, mert bár ismét csak öt meccset kell játszani, négyszer idegenbe látogat a csapat, ráadásul az összes kőkeménynek ígérkezik, a Derby d’Italiával élen (és természetesen válogatott szünet is lesz, az évben utoljára). Ha és amennyiben a következő két meccset sikerülne berántani, óriási megnyugvást adhatna az elkövetkező meccsekre – egy újabb, rangadón aratott győzelem és egy sima BL-továbbjutás nagyban megalapozhatná az elkövetkező hónapokat.
Pontozós élmezőny:
1.: Calhanoglu /6,88/
2.: Thuram /6,69/
3.: Martínez /6,65/
4.: de Vrij /6,56/
5.: Acerbi /6,55/
Képek forrása sorrendben: espn.com (kiemelt kép), nso.hu, nerazzurrisiamonoi.it