Sanchez és Calhanoglu góljaival második hazai BL-csatáját is sikerrel vívta meg Inzaghi csapata, ezzel újabb fontos lépést tett a továbbjutás felé.
A szükségszerű rotáció jegyében három olyan ember is bekerült a kezdőcsapatba, aki nem feltétlen számít sztenderd arcnak, az első gól pedig mindjárt két ilyen játékos (nem kimondottan tudatos) összjátékának volt a hozadéka. Fontos azért megjegyeznünk, hogy nem indított túl élesen a csapat, az osztrákok több ígéretes akciót is vezettek, egy ízben pedig Sommert is próbára tették. Ezt a kissé kiábrándító periódust zárta rövidre Sanchez, aki Mkhitaryan Frattesi közbeavatkozási kísérletével elegyített átadását váltotta gólra. Ezt követően aztán feljebb kapcsolt a Nerazzurri, és ugyan a helyzetek nem záporoztak, a félidő hátralévő részében sikerült tökéletes kontroll alatt tartani az összecsapást.
A fordulás után hiába szállt be nagy kedvvel Barella, az álmoskás rohamokat egy igencsak szemrevaló találattal büntette meg a vendégcsapat. Az előnyt viszonylag gyorsan sikerült visszavenni, miután a Frattesi buktatásáért megítélt büntetőt Calhanoglu vágta be az alsó sarokba. A meccs lezárásához nem hiányzott sok, de hol egy pontatlan passz, hol egy rossz helyen lévő térd volt az akadálya annak, hogy elkerüljük a körömrágós hajrát. Merthogy az utolsó percekben alaposan nekiveselkedett Gerhard Struber együttese, ám a tavalyi döntős sokkal nyomástűrőbb annál, minthogy ilyen mérsékelten nehéz pillanatokban meginogjon. Azért örültünk a hármas sípszónak – a három pontnak nemkülönben. További pozitívum, hogy több kulcsember is pihenhetett: Barella és Mkhitaryan egy-egy félidőt, Dimarco egy teljes meccset töltött a padon, illetve Thuram is csak a második játékrészben szállt be.
Osztályzatok:
Sommer: Kulcsfontosságú védést mutatott be az elején, emellett végig nagyon stabilan tette a dolgát. (7)
Pavard: Volt pár ellentmondást nem tűrő közbelépése. Továbbra is fontos, már-már kirobbanthatatlan tagja a védelemnek. (6.5)
De Vrij: Kíméletlen magabiztossággal látta el a feladatát, minden kapu elő érkező labdát eltakarított, a vendégek góljánál picit bealudt ő is. (6.5)
Bastoni: Nem teljesített rosszul, de ez még messze nem a legjobb formája. (6.5)
Dumfries: Akadtak pontatlanságai, de a szokásos melót ezúttal is beletette. (6)
Frattesi: Passzmutatója (9/16) ismét nem sokat mond el arról, hogyan is játszott. Gyakorlatilag mindkét gólban szerepet vállalt, emellett kiemelendő, hogy látványosan mást képvisel, mint amit ezen a poszton megszokhattunk. Az építkezésből kevésbé veszi ki a részét, ellenben gyakran tűnik fel magasra tolt pozícióban, közvetlenül a csatárok mögött. Kell még hangolni a csapatba illesztésén, aminek minden ilyesfajta meccs fontos lépcsőjéül szolgálhat. (6.5)
Calhanoglu: A meccs embere. Uralta a középpályát, emellett ismét igazolta, hogy túl sok izgulnivalónk nincs, ha ő áll a labda mögé büntetőt elvégezni. (8)
Mkhitaryan: Jó volt a gól előtti helyzetfelismerése. Sárgával a zsebében egy félidőt pihenhetett. (6.5)
Carlos Augusto: Korrekt teljesítmény a braziltól, jelzésértékű, hogy Dimarconak nem is kellett elkezdenie az intenzívebb melegítést. Így tovább! (6.5)
Martinez: A gól ezúttal hiányzott, ennek ellenére hasznosan futballozott, a végére aztán jól láthatóan elfáradt. Nagyon kell neki ez a pár nap pihi. (6)
Sanchez: Jó az öreg a háznál. (7)
A cserék közül Barella (6.5) nagyon aktívan szállt be, Asllani (6.5) is biztatóan vette át a stafétát Calhanoglutól. Darmian (6.5) stabilizálta a védekezést és még egy okos passzra is futotta elöl. Thuram (6) nem zavart túl sok vizet, de azért egy veszélyes megiramodást és lövést így is láthattunk tőle, míg Klaassen (-) Lautaro tehermentesítése okán érkezett a pályára, de túl sok idő nem állt a rendelkezésére.
Inzaghinak (7) pacsi az okos rotációért, meg úgy összességében a válogatott szünet utáni két csörte zökkenőmentes és sikeres menedzseléséért.
Folytatás a Roma ellen vasárnap!