Amikor megláttuk a bajnokság sorsolását (és még nem tudtuk a BL-ét), valami olyasmi volt a fejünkben, hogy októberre jó lenne ráfordulni a lehető legkevesebb (maximum egy darab) pontvesztéssel. Mindenki döntse el magában, sikerült -e megugrani a lécet, de annyi biztos, hogy olyan sok panaszunk azért nem lehet.
A fogadóirodák kb. július végétől az Intert tartották a Serie A fő esélyesének, ami láttán mi azért vakartuk a fejünket: egyrészt élénkek voltak a nyári negatív történések, másrészt az utóbbi két szezon előtt is Martínezéké volt a legkisebb odds. Az óvatos duhaj ilyenkor a legbölcsebb viselkedésfajta, na.
Ahogy azt többször is leírtuk, a felkészülés már önmagában kicsit vészjósló volt – főleg a védekezés szemszögéből -, ezért Inzaghi arra szavazott, hogy a lehető legkevesebb változtatást próbál az első meccseken alkalmazni a 2022/2023-at záró csapathoz képest. Utólag rohadt okos az ember persze, de nem is cselekedhetett volna észszerűbben. Tökéletesen láthatjuk, hogy a rengeteg érkező integrálása nem egyik pillanatról a másikra történik, példának okáért a két nyári csúcsigazolás, Frattesi és Pavard még nem sokat töltöttek a pályán, és főleg utóbbival kapcsolatban merültek fel bizonyos kérdések a fejünkben. Na persze nem árt ilyenkor többszörösen hangsúlyozni, hogy nagyon, de nagyon az idény elején járunk még, jövő júniusban jó eséllyel tök másképp tekintünk vissza erre a másfél hónapra. Amiben egyébként 8 hivatalos tétmérkőzést tudott le a csapat, 6 győzelemmel, 1 döntetlennel és 1 vereséggel, valamint elég impresszív, 20:4-es gólaránnyal – köztük a Fiorentina és a Milan ledózerolásával. Ez a kezdés finoman szólva is jó alap a későbbiekre, mikor is majd remélhetőleg eltekintenek a srácok a menetrendszerű agyhaláltól.
A (másfél) hónap legjobb kapusa/védője… Dobpergés… Stefan de Vrij! Kezdőként az összes meccsén megbízható, magas szintű teljesítményt hozott, egyedül akkor láttuk kicsit meginogni, amikor a Sassuolo ellen hátrányban kellett olykor erőlködnie és versenyt futnia. Örömteli fejlemény eddig az egész 2023-as éve, és az új idény kezdete csak megerősített minket abban, hogy visszatalált a helyes útra. Érik neki már egy-két gól is az ellenfél kapuja előtt.
Mellette gyakorlatilag az összes védőt megemlíthetjük versenytársként, de mindenki elcsúszott egy-egy banánhéjon: Acerbi sokat hagyott ki, Pavard későn kapcsolódott érkezett, Darmiannak akadt pár szürkébb meccse, míg Bastonin és Sommeren pontok mentek el.
A középpályán is sorakoztak a bőven átlag feletti teljesítmények, de most végre valahára két szárnyvédő közül került ki a legjobb – ha egy minimális, Jason Statham-hajszállal is, de meccseket eldöntő momentumai miatt az egy gólt és három gólpasszt jegyző Federico Dimarco lett a befutó. Saját nevelésű kedvencünknek már rég elfelejtettük azt a bizonyos gólörömöt, de ha ilyen ívű lesz a fejlődése továbbra is, bőven lehet, hogy egyszer Inter-legendává érik.
Vetélkedtek vele: a 2+2-t szállító és szintén kvázi klasszis szinten teljesítő Dumfries (talán több szót is érdemelne az ő felemelkedése), a nélkülözhetetlen Calhanoglu és a többszörösen bizonyító, előbb említett kategóriába szintén beleeső Mhitarjan. Utóbbi Derbyn nyújtott teljesítményét sokáig nem felejtjük.
A legjobb támadó… Nyilván mindenki tudja. Ilyen statisztikát (8 meccs, 10 gól, 1 gólpassz, 1 kiharcolt büntető) all-time sem sokan hoztak valószínűleg Inter-mezben, így pedig szinte nincs is értelme versenyről beszélni. Lautaro Martínez fejlődési íve továbbra is meredeken felfelé tart, az időszakos megtorpanásai miatt pedig még nem látni, hol is lehet a plafon. Vagy ez az? Fene tudja, de az augusztus-szeptemberi darálással nagyon magasra tette a lécet, és bár nyilván nem tart ez ki idény végéig, de láthatóan újabb szintlépésre készül – ami pedig rettentő fontos az Inter idényének sikeressége szempontjából.
Hála az égnek van egy ingyen igazolt emberke, aki azért felvette vele a kesztyűt – vagyis a jobb kifejezés inkább a „kiegészítette”: Marcus Thuram hasznos, intelligens, erőtől duzzadó futballja nagyon jól, urambocsá’ tökéletesen illik argentin csatártársa mellé. Ja, és nem mellesleg egészen elfogadható a 8 meccsen összehozott 2+4, 2 kiharcolt büntetővel.
Legkellemesebb meglepetésként egy embert tudunk kiemelni igazából: a korábban közutálatnak örvendő Juan Cuadrado egész biztatóan kezdett Inter-futballistaként, már gólpassza is van, és valós alternatívát jelent a jobb oldali szárnyvédő pozícióban.
Csalódásként összességében senkit sem tudunk megnevezni, csupán néhány momentumot (Bastoni és Sommer blackoutjai), esetleg az Arnautovic-Sánchez duó egyelőre nem túl biztató futballját.
Yann Sommerre is igaz, hogy összességében abszolút pozitívan kezdte pályafutását fekete-kékben, ennek egyik ékes bizonyítéka volt a Sociedad ellen bemutatott, nem mindennapi bravúrja, amivel megadta csapatának az esélyt a későbbi pontszerzésre.
Dobogón végzett a Cagliari ellen kivédett ziccer és az Empoliban kitornázott szabadrúgás.
A legszebb gól szintén nagy versenyt hozott: a mozdulat nehézsége, valamint a tény miatt, hogy ez volt a meccs egyetlen gólja végül Dimarco javára döntött. Azért valljuk be, ezek a fajta lövések még a topfutballban is általában véve (alsó hangon) a lelátó harmadik sorában kötnek ki. Itt pedig történt, ami történt, hisz tudjuk: ostor az a bal láb!
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elnézést kérjek a futballvilágtól a néhány milanista által kiszúrt durva tényre: lesállás miatt ezt a gólt érvényteleníteni kellett volna. Hehe.
Az egyetlen kandidáló természetesen Thuram találata volt, honfitársának küldött bombáját én azóta egy 30-40 alkalommal biztosan visszanéztem már.
A legszebb csel és egyéni megmozdulás kategóriájában nem tudok elvonatkoztatni a fentebb linkelt Thuram-mozdulatsortól: talán túl kevés szót kapott az az indítás, amit Martínez küldött Dumfries felé. Az argentin bizony az ilyesmiknek is mestere, sokszor láthattuk, de ez különösen szépre és pontosra sikeredett.
Egyébként az ugyanő által kivitelezett Marseille roulette sem mutatott csúnyán, ahogy Thuram gólpassza a Fior ellen is pofásra sikeredett.
Az októberi program:
- Inter – Benfica /október 3., kedd, 21:00/
- Inter – Bologna /október 7., szombat, 15:00/
- Torino – Inter /október 21., szombat, 18:00/
- Inter – Salzburg /október 24., kedd, 18:45/
- Inter – Roma /október 29., vasárnap, 18:00/
Ötből négy hazai meccs: ha az összes pont be lesz söpörve a Meazzában, én már elégedett leszek, mivel abban az esetben meglenne egy újabb rangadógyőzelem, plusz kvázi a BL-továbbjutás is. Jó, hát nyilván a torinói vendégjáték sem lesz leányálom, de az előbb említett esetben ott egy döntetlen esetén sem dőlne össze a világ. Szorosnak ugyan továbbra is szoros a naptár, újabb válogatott szünettel megspékelve, de okosan rotálva (hallod, Inzaghi?!) szépen lehet majd lavírozni a nagy cél(ok) felé.
Pontozós élmezőny:
1.: Martínez /7,06/
2.: Calhanoglu /6,71/
3.: de Vrij /6,7/
4.: Thuram /6,68/
5.: Dimarco, Dumfries /6,571/