Nem nézett ki jól a meccs első kétharmada Salernóban, aztán jött Lautaro Martinez…
Argentin centerek mesternégyesei, ha nem is hétköznapi, de mindenképp ismerős jelenségnek számítanak a Nerazzurri háza táján: Milánó hercege, Diego Milito egy hófödte februári meccsen hintett négy gólt a Palermónak 11 esztendővel ezelőtt, míg a volt csapatával előszeretettel kibabráló Icardi Genovában, a Samp ellen rúgott egy négyest a 2017/18-as évadban. Az idősebb és/vagy jobb memóriával bíró szurkolóknak ugyanebből a műfajból bevillanhat Christian Vieri Brescia elleni performansza is, Inter-drukkerré válásom idényéből – bár ahogy szerkesztőtársaimnak is megfogalmaztam tegnap este, akkoriban én még szorzótáblás vonalzóval csajozós időszakomat éltem, így előttem nem elevenedtek meg annyira élesen ezek a képkockák. Nos, ehhez az illusztris táborhoz csatlakozott csapatkapitányunk, Lautaro Martinez, aki a kispadról beszállva érte el a bravúrt.
Merthogy a helyén Alexis Sanchez kezdett Thuram ékpárjaként, aki bár visszalépésekben igencsak aktívnak bizonyult, a kapu előtti hatékonyságát érhette kritika: egyetlen lehetőségét az égbe lőtte, több emlékezetes momentumot pedig nem igazán sikerült felvonultatni a rendelkezésére álló időben. Az intenzív első percek kimaradozó helyzetei után sikerült ki-ki meccsbe bonyolódni a lelkes hazaiakkal, ami tovább szilárdította bennem az utóbbi meccsek által életre keltett narratívát, miszerint a korai gól elmaradása (netán egy pocsékabb kezdés) alaposan visszaveti a csapatot, legyen bárki a másik a térfélen.
A fordulást követően azért okkal számítottunk éledező Inter-rohamokra, de domináns játékról nyomokban sem beszélhettünk. Tíz percig tartott Inzaghi türelme, és a rendszerben egyelőre kissé idegen testnek tűnő Klaassen helyére Mkhitaryant, Calhanoglu váltótársaként pedig Asllanit küldte a gyepre. Egyik sem bizonyult rossz döntésnek, de az Alexis-Lautaro csere kapcsán nehéz visszafogottnak lenni. Argentin világbajnok csékánk előbb Thuram remek centerezését, majd Barella precíz beadását váltotta gólra – a kettő között pedig kis híján egy kiállítást is kiharcolt. Ahhoz, hogy mesternégyesig jusson, Thuram harcossága és Carlos Augusto első Inter-mezben jegyzett asszisztja is kellett: a harmadikat büntetőből, a negyediket egy újabb beadásra érkezve helyezte el Ochoa kapujában. Világklasszis teljesítményének és formájának hála már szeptember hónap végére elérte a kétszámjegyű gólmennyiséget.
Inzaghi együttese végül egy izzadtságszagú birkózásból fabrikált sima győzelmet, s ezzel remélhetőleg visszatért a helyes ösvényre. Folytatás a Bajnokok Ligája keddi játéknapján!
Összefoglaló:
Osztályzatok:
Sommer: Szerencsére nem róla szólt a meccs, amit kellett, azt hozta (7).
Pavard: 3-3 szerelés és tisztázás, 2 blokk: egészen magas minőséget hozott védekezésben – és passzjátékban is. Lassan nem lesz kérdés a helye a csapatban (7).
De Vrij: Voltak fontos megmozdulásai hátul (7).
Acerbi: Előrejátékban nem egy Bastoni, de különösebb panaszunk nem lehetett rá sem (6.5).
Dumfries: Stabil és magas színvonalú idényt láthatunk tőle eddig. Így tovább! (7).
Barella: Alakul ez! (7)
Calhanoglu: Ezúttal nem volt nagy meccse (6).
Klaassen: Egyelőre szoknia kell a közeget és a játékrendszert, a támadó harmadban viszont volt benne fantázia, jól támadta a tizenhatos előtti területeket, kétszer is lövőhelyzetbe került (6.5).
Carlos Augusto: Korrekt helyettese volt Dimarconak. (7).
Alexis Sanchez: Sokat mozgott, de az aktivitás nem igazán társult hasznossággal (6).
Thuram: Gólpassz, kiharcolt büntető, proaktív foci – továbbra is rendkívül fontos láncszeme a gépezetnek (7.5).
A cserék közül Lautaro Martinez (10) a meccs emberének bizonyult, csatártól ennél tökéletesebb teljesítményt nem igazán várhatnánk, pláne ennyi idő alatt. Mkhitaryan (7) lendületet vitt a játékba, Asllani (7) pedig végre valódi téttel és nyomással bíró helyzetben bizonyíthatott, jól mozgott, emellett egy veszélyes szabadrúgása is akadt. Darmian és Agoumé túl sokat már nem tudtak hozzátenni csekélyke játékpercükből adódóan.