Szinte biztos vagyok benne, hogy ez a cím már szerepelt a blog „hasábjain”, de egyszerűen nem jut eszembe jobb és találóbb ennél a lózungszagú összetett szónál. Idézem a szerzőgárdánk legújabb tagjának kevésbé szofisztikált, ámde a szituációt tökéletesen vázoló értékelését: „Az a helyzet, hogy kurva jól nézünk ki.” Hát igen.
Tegnap az első rangadószerűség, egyszersmind az eddigi legkomolyabb erőpróba következett a csapatnak az Intert már sokszor, sok helyen megtréfáló Fiorentina ellen, és mi tagadás, a srácok így is álltak a meccshez. A vendégek persze még csütörtökön kvázi élet-halál meccset vívtak a Rapid Wien ellen, illetve több hiányzójuk is akadt, de mindez nem lehet számukra mentség arra, amit elővezettek: Inzaghi fiai végig magabiztosan futballozva, a találkozó előrehaladtával egyre komolyabb lehetőségeket kialakítva ütötték ki a lilákat. Jöjjenek a szokásos vezérgondolatok a meccsről:
– A hátsó alakzat, és úgy önmagában a csapatvédekezés. Szépen bele lehet szaladni baromságokba akkor, ha valaki előszezon alapján ítélkezik, hát én most megtettem. Az egész struktúra olajozottan és jól működik úgy a saját, mint az ellenfél térfelén, az eddigi ellenfelek alig-alig jutottak el helyzetekig – ellentétben a jóslatommal, amivel azt találtam állítani, hogy az első fordulókban káoszos lesz a védekezés. Nos, nagyon nem az, egytől egyig mindenki jó formában kezdte az idényt, és ehhez hozzájárul az, hogy Inzaghi – nagyon helyesen – az összeszokottságra szavazott eddig.
– Ha már összeszokottság: a Bastoni-Dimarco páros kapcsolat ha nem is egyedülálló, de azért eléggé top kategória Európában, és az ő helyzetük a háromvédős rendszer miatt elég speciális is. Rengeteg csapat ellen fognak még ők bonyodalmat okozni, számunkra természetesen pozitív előjellel. Ahogy ők bontják a védelmek jobb oldalát, azt tanítani nem minden esetben lehet, a sémák tökéletes ismerete/elsajátítása mellett a saját intuícióik is fontos szerepet játszanak a rengeteg onnan jövő kulcspasszban és veszélyes lehetőségben.
– A dicséret hangján is szólnom kell magamról, hehe. Azt írtam félig viccesen az Egnetia elleni meccs után, hogy Lautaro Martínez talán most az előszezonban tudta le a szokásos rossz szériái egyikét, és eddig ez végtére is bejön. A mentalitásával nagyjából mindig elégedettek voltunk, de a kapu előtt ennyire élesnek nem sokszor láttuk még az argentint. És e helyütt meg kell említeni az aktuális párját is: úgy tűnik, Thuram és Arnautovic is jól passzolnak mellé, kölcsönösen alá tudnak dolgozni a másiknak, ez pedig szó szerint aranyat érhet a 2023/2024-es szezonban.
– Az, hogy lényegében a kezdőcsapatból senki sem kezdte gyengébben az idényt, nem a véletlen műve ám, és nem is a rossz ütemű formaidőzítésé. A csapatban kialakult, (egyelőre) egészséges versenyhelyzetnek még csak a pozitív hatásai csapódnak le, mégpedig ilyen formában: egyszerűen nem látjuk, hogy kerül majd be a kezdőbe Pavard és Acerbi, miként fog a másik csúcsigazolás, Frattesi sok játékpercet kapni, illetve a jelenlegi állapotok szerint a többi újoncnak is foggal-körömmel kell összekaparnia a lehetőségeit.
– Nem nagyon szeretjük a válogatott szünetet egyébként sem, most meg pláne: a bombaformában lévő csapatnak most kicsit várnia kell a következő tétmeccsre, ami a Derby lesz a Milan ellen. Annyira most nem bánkódhatunk, lévén a kuzinok is hasonló helyzetben vannak, szóval két hét múlva lényegében egy csúcsmeccsre készülhetünk. Már most számoljuk vissza az órákat.
Összefoglaló:
Pontozás:
Sommer – Két alkalommal kellett megmutatnia, tud -e védeni. Tud. Emellett lábbal is sokkal jobb dolgokat mutatott, mint eddig. Biztató. (6,5)
Bastoni – 5 kulcspassz, hátul pedig kolosszális, mindent elsöprő, intelligens védőmunka – mondhatni, szokásosan. A büntetőgyanús szitu mondjuk necces volt, de azt leszámítva tanári volt. (7,5)
de Vrij – És akkor eljutottunk oda, ahonnan tavaly ilyenkor kiindultunk: a hollandnak kell lennie stabil kezdőnek, míg Acerbinek az ő cseréjének. Bármennyire is parádés volt tavasszal az olasz, de Vrijt ilyen szezonkezdet után egyszerűen nem szabad padra tenni. Tegnap is hiba nélkül, maximális koncentrációval futballozott, senkinek semmi esélye nem volt a közelében. (7)
Darmian – A legjobb védekező statisztikákat ő szállította de Vrijjel holtversenyben (4 szerelés, 1 megelőzés, 2 tisztázás), kvázi „észrevétlenül” tartozik továbbra is a csapat legjobbjai közé. Őszintén szólva Pavard-nak nem lesz könnyű dolga, ha stabilan ki szeretné szorítani. (7)
Dimarco – Gólpasszával megvillantotta legnagyobb erényét, de küzdőszelleme és játékintelligenciája is egyedülálló – ha így folytatja, ebben a szezonban a világ legjobb szárnyvédői közé fog emelkedni. (7,5)
Mhitarjan – A megszokott stabilitást és a gyors átmeneteket biztosította, csak a passzmutatója (72,7%) hagyott maga után kívánnivalót. (6,5)
Calhanoglu – Most lényegesen kevesebbet volt nála a labda, mint legutóbb (24/29 sikeres passz), emiatt kicsit szürkébb is volt, de néhány hasznos faulttal, szereléssel, valamint egy büntetőből szerzett góllal bőven hozzátett a győzelemhez. (7)
Barella – A nagy momentumokat későbbre tartogatja, egyelőre ő is megbízhatóan, sokat melózva teszi a dolgát a pálya közepén, kirívó hiba nélkül. Annak azért örülünk, hogy nem lett komoly sérülése. (6,5)
Dumfries – Most „csak” négy kulcspassz és egy kapufa került a neve mellé a statisztikában, de elégedetlenek nem lehettünk vele: pozitív hatással van rá a valós konkurencia, jó formában futballozik. (6,5)
Thuram – Két biztatóbb teljesítmény után jött a „robbantás”, bombafejesből szerzett gólja és tökéletes ütemű gólpassza mellett egy büntetőt is kiharcolt – a tőle megszokott, magas szintű mezőnymunkája mellett. Mi lett volna, ha még a helyzetkihasználása is jó?! (8)
Martínez – Újabb dupla, újabb példamutatás mindenkinek alázatból, koncentrációból és önfeláldozásból. Az remélem, mindenkinek megvan, hogy Thuram góljához is hozzájárult azzal a szerelési kísérlettel, illetve a büntető előtt is adott kulcspasszt Dimarconak… Az eddigi három bajnokin eddig konkrétan úgy focizik, mint egy világklasszis. Kíváncsian várjuk a folytatást. (8)
Frattesi – Viszonylag sok játékideje volt az eddigiekhez képest, a játék viszont kevésszer „találta meg”, 5/5-ös passzmutatója megmutatja, mennyire nem a környékén zajlott a játék. Zajlik a csapatba való integrálása. (6)
Arnautovic – Néhány oldalra letett labda, védőkkel való birkózás jutott neki osztályrészül, érdemi dolgokat nem tudott véghez vinni. (-)
Carlos Augusto – Ő picivel többet tudott hozzátenni, nyugodtan és pontosan játszott a kevés játékperc alatt. (-)
Cuadrado – Bár picikét pontatlan volt, a gólpasszával – amit már nagyon megérdemelt, és ami miatt ő kap osztályzatot – kompenzált, és végül is tegnap is megmutatta, mit adhat ő a csapatnak a későbbiekben. (6,5)
Asllani – Kevés időt kapott, néhány egyszerű passzt kellett megcsinálnia. (-)
Inzaghi – Abszolút az ő elképzelései szerint zajlott a találkozó, a Fior összes gyenge pontját sikerült kiaknáznia. A cserék szinte a „szokásosak” voltak, és segítettek az eredmény konzerválásában. (7,5)