Minden keretben fontos az állandóság. Jelenleg az Internél egy igencsak átalakuló keret van készülőben, melynek eredményeképp mindhárom, korábbi kapusunktól elköszöntek Marottáék. Mi is megtesszük.
Samir Handanovic legutóbbi, kezdőkapusként töltött évei már közel sem voltak hibátlanok, de én továbbra is állítom, hogy a triplete óta ő volt a klub történetének egyik, ha nem a legjobb igazolása.
2012-ben érkezett az akkor hatodik helyen végző Interhez a BL-be jutó Udinésétől. Tudtuk, hogy kiváló hálóőrről, ráadásul egy igazi tizenegyes ölőről van szó, de mégis szkeptikusan fogadtuk a mindig fülig-érő szájú Júlió César után. A szégyenszemre kilencedik helyen végző együttesben nehéz volt pozitívumokat találni, de a szlovén kétség kívül ebbe a kategóriába tartozott az előtte -2012 decemberétől kezdődően – borzasztóan muzsikáló védelem ellenére is.
A következő években Handanovic már egyértelműen a csapat legjobbja volt – kisebb időközöktől eltekintve.
Mazzarri teljes szezonjában Palacióval karöltve húzták a csapatot az ötödik helyig – míg a tincses a helyzetkialakításért, előkészítésekért és a gólszerzésért felelt egyszemélyben, addig Handa a hátsó sort tette a lehetőségekhez képest (Rolando, Ranocchia, Campagnaro/Jesus, Andreolli) relatíve stabillá.
Az ezt követő kaotikus idényben tavaszra ezt már nem tudta megtenni, Ranocchia mellett az addig betonfalként ismert Vidics is számtalanszor cserbenhagyta – ekkoriban komolyan fel is merült a távozása.
2015 nyarán aztán elkezdett valódi minőség is érkezni a keretbe. Mirandának ugyan voltak ,,érdekes” meccsei, de vele karöltve Handanovic rengeteget tett hozzá a negyedik hely eléréséhez (itt ez még nem ért BL-t). Emlékezetes volt 2015 őszén a parádés védés sorozata a Roma ellen:
Mancini irányítása alatt rengeteg 1-0-ra megnyert meccsünk volt, ahol az ellenfélnek rendre akadt egy gigantikus ziccere a találkozók végén – ilyenkor Handa papa mindig hozta magát, egészen elképzelhetetlen mozdulatokat is bemutatva.
A 2016/17-es szezon ugyan káoszosra sikeredett, de Handanovicon nem múlott semmi. A következő két évben viszont Spallettivel összejött a Bajnokok Ligája kvalifikáció, melyben kulcsszerepet vállalt a kopasszal korábban már együtt dolgozó Samir. Persze az sem volt hátrány, hogy Miranda mellé előbb Skriniar, majd de Vrij is érkeztek.
2019-ben pedig az Icardi-botrány következtében a kapitányi karszalagot is megkapta. Sosem tűnt annak az igazán hangos vezérnek, de a hidegvére, profizmusa, valamint a pályán nyújtott teljesítménye abszolút feljogosította a kitüntetésre. Sorsszerű volt, hogy míg elődje kihagyott egy fontos tizenegyest a BL-indulásról döntő meccsen az Empoli ellenében, addig Handanovic a végül kieső ellenféllel szemben, D’Ambrosióval karöltve mentette meg csapata seggét a találkozó legvégén .
Conte, majd Inzgaghi érkezése és a csapat magasabb szintre lépése Handanovic szempontjából sajnos rosszkor történt, hiszen egyre inkább kezdte az öregedés jeleit mutatni. Ugyan továbbra is maradtak emlékezetes védései, de egyre több lett a végignézett, védhető lövésekből, melyek a hálóban kötöttek ki. Ennek ellenére a szlovén így is kulcsembere volt a 2021-ben bajnoki címet, 2022-ben és 23-ban pedig Olasz Kupát nyerő gárdának. Mind a Juventus, mind a Fiorentina elleni kupadöntőkön remekül védett, a Scudettóval végződő szezonban pedig a Napoli elleni, őszi 1-0-nál (Lukaku tizi) nyújtott maradandót.
Az idei szezont – a Torino elleni meccset leszámítva – borzasztóan kezdte, indokolt volt a kikerülése a kezdőből, de az utolsó meccsein még meg tudta mutatni, hogy miért is lehetett ennyi éven át az Inter kezdőkapusa, valamint csapatkapitánya. Egy igazi vérprofitól búcsúzunk személyében, aki a legnehezebb időkben is hűséges maradt a kék-fekete színekhez és számtalanszor mentette meg csapatát az óriási blamától. Emellett pedig nyert öt, nem elhanyagolható trófeát. Mindent köszönünk.
André Onana már akkor telitalálatnak tűnt, mikor először felmerült, hogy Marottáék elhozhatják ingyen az Ajaxtól. Igen, a doppingbotrány, a kihagyott hónapok, majd a visszatérése után becsúszó potyák ellenére is.
Örömteli volt, hogy azonnal megkapta a BL-meccseket, de sokan már a bajnokságban is hamarabb néztük volna kezdőként. Ez végül a Roma ellen elbukott rangadó után következett be és összességében nem jártunk rosszul a váltással. Onana védési hatékonysága ugyan a Serie A-ban nem sokkal múlta felül a már megszokott, hibázgató Handáét – a BL indulást érő harmadik hely viszont így is meglett, a tizenegy vereség ellenére.
A BL-ben viszont egy egészen más arcát mutatta a kameruni. A csoportkörben már a Barca elleni meccseken is voltak remek, pontot/pontokat érő megmozdulásai, de a legemlékezetesebbet a Porto ellen nyújtotta, mikor szinte egymaga tartotta a lelket csapatában és védte ki az ellenfél szemét. Emellett pedig a legfontosabb, vele kapcsolatos pozitívum nyilvánvalóan a lábjátéka volt. Ahogy Szabó Christophe is említette nemrég, olyan, mintha emberünknek nem lenne félelem központja és sehogyan sem lehet őt zavarba hozni.
Az idei BL-menetelésről különböző arcok juthatnak az eszünkbe. Barella mesterműve a Benficával szemben, Dzeko zseniális találata az elődöntőben… De az állandó pont Onana volt, aki végig brilliánsan védett, jókor passzolt röviden és hosszan, adott esetben cseleket is bemutatva. Az ő magabiztossága még Guardiolát és a Manchester Cityt is zavarba tudta hozni.
Ugyanakkor várható volt, hogy ez a teljesítmény nem marad észrevétlenül. Mint ahogy az is, hogy az Ajaxból kényszeresen igazoló Erik ten Hag őt is el akarja majd csábítani Manchester vörös felébe. Hiányozni fog a magabiztossága és a fantasztikus lábjátéka, de az előéletét és az idény közbeni balhéit látva úgy gondolom, hogy jól üzleteltek Marottáék (jó lenne végre egy normális utódot is berántani). Mindenesetre köszönjük ezt az egy évet, André, csodálatos volt nézni a Bl-ben döntőig jutó csapatot.
Végül, de nem utolsósorban pedig essen szó az Interben mindössze két tétmeccsen pályára lépő Alex Cordazról is. Nekem a legkomolyabb emlékeim vele kapcsolatban a 2006-os menedzser-játékból vannak, mikor is az Internél volt, de az elég gyengusz számait látva mindig el akartam passzolni.
Egy nagyon szimpatikus emberről van szó, aki egészen komoly kis pályafutást tudott befutni az olasz elsőosztályban is, és hát valljuk be; amit az utolsó fordulóban művelt a Torino ellen, azt még a prime Handa is megirigyelte volna.
Nagyon extra évünk volt az idei kapusok terén. Vissza fogjuk még sírni ezt az időszakot, különösen a mostani szerencsétlenkedést látva…
Mindhármójuknak köszönjük az Interért tett szolgálatokat!