…előbb elnézést kell kérnem.
Javában dúl a polgárháború zajlik a felkészülés, pörög ezerrel a mercato, még nem tudjuk pontosan, hogy Balogun jön-e, vagy Beto (na jó, igazából mindannyian sejtjük) és azt sem, hogy D’Ambrosióék mennyire fognak minket megszivatni rögtön az első fordulóban. Mindennel fogunk majd részletesen foglalkozni; előbb viszont van még egy kiegyenlítetlen tartozásom.
Bocsánatot kell kérnem Inzaghitól. Április közepére nagyon sokan elkönyveltük, hogy ,,az egykori center” megbukott az Inter vezetőedzőjeként – ennek adtam hangot egy akkori bejegyzésben. Nyilván Simeone megszerzése akkor is utópia volt, hiába raktam be az akkori poszt végére; de tény, hogy abban az időszakban sokan szerettünk volna mást – akár az argentint – látni kedvenc csapatunk kispadján.
És valóban; tizenegy bajnoki vereség egy ilyen kerettel már szinte pofátlanság – még akkor is, ha titokban sokan örültünk Spalletti Serie A-s karrierje megkoronázásának. A 2021/22-es idényben pedig még cikibb volt alulmaradni a kuzinokkal szembeni versenyfutásban. A hazai pontvadászatban tehát mindenképp jobban kell menedzselnie az erőforrásait Inzaghinak, és megcélozni a második csillagot – persze ehhez még néhány igazolásra Marottáéktól is szükség lesz, hiszen az éppen aktuális keretünk erre egyelőre alkalmatlan. De erről úgyis értekezünk még bővebben.
Az viszont kalaplengetést érdemel, ahogy Inzaghi a nemzetközi porondon újra tényezővé tette az Intert. A klub a több, mint száz éves történelme során játszott már BEK/BL-döntőket, de azért mégsem vagyunk hozzászokva ezekhez az eseményekhez – különösen, hogy ezekből négy még jóval a többségünk születése előtt történt. Inzaghi a fináléban lemeccselte a világ legjobbjának tartott Guardiolát, a csoportkörben Xavit, az előző évben pedig Kloppot – emellett pedig a két éve alatt szerzett négy trófea szintén magáért beszél. Mindezt úgy, hogy minden nyáron legalább egy kulcsembert elveszít.
Számomra az ideális jelölt az Inter edzői posztjára egyébként továbbra is Cholo Simeone – az ő általa képviselt szenvedély és pragmatizmus az, ami az Internél mindig a legkifizetődöbb volt a történelem során. Azt is bevallom, hogy nekem Inzaghi szerződéshosszabbítása is kissé korai volt; örültem volna, ha legalább a decembert megvárjuk, hogy állunk. Persze az is igaz, hogy nem én vagyok a legképzettebb szakember az ilyen kontraktusok terén, ergo simán lehet, hogy egy ilyen egyáltalán nem is lenne lehetséges – vagy éppen erkölcsös Inzaghival szemben.
Ugyanakkor a jelenlegi gazdasági helyzetünket figyelembe véve, valamint a piacon lévő szakemberek listáját megtekintve szerintem kijelenthetjük, hogy a jelenlegi Mister a lehető legjobb választás a kispadra.
Szóval, ha olvasod – persze, hogy olvasod –, nézd el nekem ezt a kis botlásomat, Simone! És köszi, hogy nem játszattad Gagot Isztambulban!