Négy évvel ezelőtt ilyenkor szinte kilengett a lelkesedésmérő velem együtt azokban, akik hosszú-hosszú évek óta minden mercatós nyáron fiatal és még csiszolandó olasz játékosok leigazolásáért rimánkodtak az aktuális Marottának. Az érvek világosak: egy talján erősebb kapcsokkal kötődik egy itáliai gigászhoz, átérzi egy olaszországi topklub súlyát, tisztában van annak hagyományaival és a mez értékével, arról nem beszélve, hogy kisebb eséllyel húz el az első katari-párizsi vagy arab-angliai csekkfüzet láttán. 2019 nyarán Nicoló Barella, most Davide Frattesi Milánóba költözésekor éljük meg ezt a történetet.
A kiscsapatból nagycsapatba áttelepülő játékosokat több aspektusból vizsgálva jó néhány hasonlóság feltűnik még, ami akár problémákat is generálhat – de erről majd később.
Az Inter jelenlegi keserves anyagi helyzetét tekintve jelentős dolognak tartom a Sassuolo 23 éves középpályásának beszákolását. Az okokat aligha kell ezen a felületen magyarázni, legyen elég annyi, hogy herótom van már a nyaranta minden fejes szájából kirobbanó sustainability és sacrifice szavaktól.
Az nyilvánvaló volt, hogy Frattesi (egyelőre?) nem akar külföldre menni, míg a Napoli és a Lazio sose tűnt komoly opciónak. A Juventus félszegen bepróbálkozott nála, nagyjából úgy, mint Deziré Almánál, de ahogyan a Szomszédok ábrándos tekintetű ladás amorózójának súlytalan udvarlásait, úgy a könyvelési osztállyal bensőséges viszonyt ápoló Juvét se lehetett komolyan venni. Az utolsó napokban aztán jobbra húzta őt a Milan, a legveszélyesebb versenytársnak mégis a háttérben lebzselő Romát éreztem elsősorban az érzelmi töltet okán. A fővárosi születésű Frattesi a példaképének tartott De Rossi miatt játszik 16-osban, illetve sokszor hangoztatta, milyen szívesen robotolna kedvenc csapatáért.
Az Intert választotta végül, ami egyértelműsíti, hogy Milánó értékelhetőbb fele jelenleg a legvonzóbb projekt Olaszországban.
Fekete-kékben nagyobb eséllyel markolhat meg trófeát a szezon végén, a legutóbbi idényből kiindulva megvan a sansz egy BL-menetelésre, az egyik legjobb edzővel dolgozhat együtt és az általa nagyra tartott Barella mellett szánthatja fel a Meazza legendásan szar gyepszőnyegét. Az elmúlt napokban publikált videókból fotelelemezve látható, hogy élete lehetőségének tekinti a milánói folytatást és a szurkolók is tüzesen fogadták. Apropó tűz: az lángol benne rendesen. Külön tetszett, hogy valahol posztolt egy olyan fotót (már ha tényleg ő volt és nem álmodtam), amin Sassuolo-játékosként vicsorít egy földön fekvő milanosra, mutatva az ezer fokon izzást. A lelkesedéssel tehát nem lesz gond.
A mögöttünk hagyott idénye a második teljes felnőtt Serie A-szezonja volt csupán. A lejátszott meccsek és a pályán töltött percek számai szinte teljesen megegyeznek; 21/22-ben debütánsként négy góllal és három assziszttal zárt a kanadain, legutóbb gólpassz nélkül, de hét góllal.
Dionisi javarészt 4-2-3-1-es és 4-3-3-as felállást alkalmaz a Neroverdiben (előbbi labdabirtoklás esetén utóbbivá formálódik át), a félterületekbe futó Frattesit pedig rendre a belső középpálya jobb oldali felében szerepeltette. Inkább vonalak között mozgó, kapu elé odaérő, labda nélküli játékban is erős befejező, mintsem creator középpályás, de labdával sem ügyetlen: képes a rá szabaduló nyomásból csellel és lendületből is kimenekülni. Állóképessége és teherbírása bivaly, nem könnyű elnyomni, tudja cipelni a labdát, hatalmas tempót diktál. A támadó fázisokban állandó veszélyt jelent és imádja a jobb oldali területeket bejátszani; védekezésben jól olvassa a játékot, harcosságából adódóan veszett rókaként szerzi vissza az elkobzottnak hitt zsákmányt, de könnyen átjátszható. Passzolásban kevésbé kiemelkedő, a progresszív átadásokat tekintve például messze állt az élmezőnytől (ahol Barella harmadikként végzett 214 ilyen átadással, míg Frattesinek 137 volt), és a 80 százalékos passzmutatója is inkább Vecinóéhoz áll közel egy képzeletbeli skálán, mintsem mondjuk Toni Krooséhoz. Az átlagban kiosztott 0.8 kulcspassza sem ég alját karcoló adat, ám a szezonban szállított 73 progresszív labdacipelése (Barellának 76) és a mérkőzésenkénti 1.8 labdaszerzése nem rossz. Nem véletlen ez a sok összehasonlítás Barellával, hiszen hasonló típusú középpályások, de ami ennél jóval izgalmasabb és fejvakarósabb téma, hogy a pályán elfoglalt leggyakoribb pozíciójukat tekintve ugyanoda érvényes mindkettejük bérlete.
Barella javarészt átmeneti fázisokban tűnt csak fel a középpálya bal felében, Frattesi gyakorlatilag akkor sem. Pár hete az olasz válogatott Hollandia elleni Nemzetek Ligája-meccsén Roberto Mancini Frattesit tette eredeti helyére és Barellát rakta át a középpálya bal belső posztjára, ami jelentheti akár azt is, hogy Frattesi egyáltalán nem tud a balon játszani.
Az egyszeri interista most csap teljes tenyérrel a homlokára: akkor minek jön és legfőképp hová?
Erre lehet az a válasz, hogy Inzaghi majd megoldja. Kezdetben Mhitarjan kapja a bal oldali mezzala posztot és Frattesit fokozatosan betanítva építi be oda, vagy egyből bedobja és meglátjuk, mit tud kihozni egy számára idegen területen, ismeretlen közegben, nagyrészt ellenfélként látott társakkal, eddig még soha nem tapasztalt nyomással, elvárásokkal (Itt muszáj megjegyeznem, hogy látva a Sassuolo keltetőjében fejlődött olasz tehetségeket, például Locatellit, Raspadorit, Sensit, Scamaccát, többségük nem futotta be a számukra jósolt hatalmas karriert. Remélhetőleg Frattesi a kivételt jelenti majd).
Akad egy merészebb opció is, amennyiben Inzaghi váratlant húzva az új fiút meghagyja eredetiben, miközben Barellát mozgatja ki kedvenc pozíciójából, és teszi meg bal oldali nyolcasnak. Amióta a kis szárd pukkancs az Interben focizik, ilyesmi nem nagyon történt. Harmadik és egyben a fogadóirodák által elég magas oddsszal adott verzió alapján érkezik még valaki Barella és Calhanoglu mellé a kezdőbe, Frattesi pedig első számú mindenes beugró lesz. Erre senki se tegye fel a ballagási pénzét. Van még egy vadorzó elméletem, mely szerint Barellát leghamarabb jövő nyáron beáldozzák (sustainability és sacrifice, ugye) és idővel Frattesi kerül az ő jól belakott kuckójába.
A negyedik verziót és Brozovic pótlását leszámítva kellemes gondok ezek Inzaghinak. Tudjuk, hogy Hakan veszi át a rendezői posztot és neki kell főként a labdakihozatalokban helyettesítenie az ebben a feladatkörben világklasszis bagóst, míg a passzolásban visszafogottan kompetens Frattesinek a horvát tüdejét kell kipakolnia a pályára.
Akárhogy is, a maestro kapott egy komoly potenciállal bíró, fejleszthető és szintlépés előtt álló, hajtós, gólerős középpályást, akivel főként átmenetekben gyorsulhat a játék. És aki a belét kihajtja majd az Interért is.
(Fotók: Az Inter Facebook-oldala)