Ugyan a futball a legnépszerűbb sportág az egész Földön, az emberek nagyjából 80%-a mégis csak a BL egyenes kieséses szakaszt és a válogatott tornákat követi. Emellett még talán a kedvenc csapatuk mérkőzéseit figyelik a különböző bajnokságokban. Akik ebbe a kalapba tartoznak, nemrég kezdték el követni a labdarúgást és mellette viszont nem belgák és nem is Inter szurkolók, valószínűleg nem értik, hogy egy ennyire suta valakiből hogy válhatott profi futballista. Mert hát Lukaku miket hagyott ki a horvátok ellen a legutóbbi VB-n? Hiszem öreganyám azokat a helyzeteket ,, két cekkerrel a kezében, rakott szoknyában, strandpapucsban beveri”. Na és amit a BL-döntőben művelt? Nincs még egy ilyen balfék a világon, a csatárok Maguire-je…
A fontos meccsek, vagy nevezzük őket rangadóknak, nem feltétlen csak a két, egymással szemben álló csapat történelme miatt azok, amik. Ha csak az olasz bajnokságot nézzük, mi hiába éltük meg komoly eseményekként 2012-től 2017-ig a Derby d’Italiákat, a Juventusnak nagyjából csak a kötelezőt kellett hoznia ebben az időszakban. Emlékeztek, mekkora extázisban voltunk, mikor de Boer irányítása alatt lenyomtuk Allegriéket? Miközben nálunk az történelmi tettnek minősült akkoriban, addig a másik oldalon csak legyintettek, hiszen tudták, hogy ötből négyszer úgy is ők nyernek majd és max egy döntetlen majd becsúszik egyszer. Visszakanyarodva tehát az eredeti gondolathoz; hiába a nagy történelmek, ha a két csapat közül az egyik folyamatosan szar, akkor nehéz elkönyvelni az ő összecsapásukat igazi rangadóként.
Ahhoz, hogy az Inter újra igazi Derby d’Italiát játszhasson a Juventusszal, fontos volt, hogy a kék-feketéink újra versenybe szálljanak a bajnoki címért, ehhez pedig üzembiztosan kellett lepofozni a kisebbeket. Ahhoz, hogy egy csapat ott legyen a BL-döntőben, előtte sikerrel kell vennie az elő-és negyeddöntőt is, melyeket valakinek csak-csak el kell döntenie. Ahhoz, hogy egy csapat rangadót játsszon egy másikkal, jól kell teljesítenie a korábbiakban, le kell nyomnia a gyengébbeket és valaki(k)nek ebben kulcsszerepet kell vállalni. Tudom, nehezen követhető lehet, de talán most már kezdhet körvonalazódni, hogy mire is akarok kilyukadni.
Lukaku, a meg nem értett
2017-18
Lukakut a Manchester Unitednél töltött ideje óta találják be folyamatosan a kritikusai. Hiába rúgta be az ajtót rögtön az érkezésekor és szerzett nyolc meccsen nyolc gólt, a korai rangadókon a City és a Chelsea ellen csendes napjai voltak – na jó, egy City gólt ,,szépen” előkészített egy rossz fejessel. Aki emlékszik, tudja, hogy az előző évben a rissz-rossz United egyáltalán nem tudta felvenni a kesztyűt a tradicionális, angliai riválisaik ellen és csak az EL-menetelésüknek köszönhetően jutottak BL-be (tegyük hozzá, hogy messze az ő keretük volt a legértékesebb a második számú európai kupasorozatban). A 2017-18-as idényben viszont a manchesteriek újra tényezők lettek a PL-ben, pont annak köszönhetően, hogy Lukaku góljaival sorra le tudták pofozni a kisebbeket. Tavaszra pedig a riválisok életét is meg tudta keseríteni; a Chelsea legyőzésében kulcsszerepet vállalt a góljával, a Pool ellen pedig mesterien tartotta meg a labdákat és osztogatta őket a duplázó Rashfordnak. A Manchester United végül második lett a bajnokságban és az FA Kupában is (a Chelsea-től kaptak ki, a nem teljesen egészséges Lukaku nem tudott csereként segíteni), a BL-ben és az Európai Szuperkupában pedig esélyük sem volt sem a Sevilla, sem a Real Madrid ellen. Igaz, egyik párharcban sem maradtak gól nélkül – mindkettőt Lukaku szerezte.
Lukaku, miután gólt lőtt korábbi csapata, a Chelsea ellen
2018-19
Az oroszországi világbajnokság után Lukaku bevallottan nem állt még készen a következő szezonra. Hiába volt remek a kapcsolatuk Mourinhóval, a portugálnak a kispadra kellett raknia a belgát, annyira nem ment neki. Mikor kezdett volna formába lendülni, a rossz eredmények miatt Josét már kivágták és azt a Solsksjaert nevezték ki, aki viszont már egyáltalán nem akart esélyt adni Lukakunak. Vicces, de az utóbbi tíz év legjobb United eredménye mégis a belgához kapcsolódik; a fontos meccseken becsődöléssel vádolt játékos duplázott a PSG elleni nyolcaddöntőben, ezzel hozzásegítve csapatát a legjobb nyolcba jutáshoz. Ennek ellenére Lukaku cserejátékossá vált, hiába rúgott három meccsen hat gólt Martial hiányában. Nyáron már tarthatatlanná vált a helyzet; így jöhetett létre az Interbe igazolás. Amúgy két szezon alatt 42 gólig jutott Lukaku.
2019-21
A belga ezt követően ugyanennyi idő után 64 gólt szerzett az Interben; viszonyításképp annak idején Ibra három év alatt jutott 57-ig. Ugyan borzasztóan idegesít a Premier League felszopása és #besztlígezése, azt még nekem is el kell ismernem, hogy a belgának jót tett, hogy egy fokkal gyengébb bajnokságban kellett bizonyítania, egy akkor még anyagi lehetőségekben kiemelkedő Internél. 5 meccsen 5 gól az időközben Ibrával erősödő Milan ellen – ezek közül négyszer a győzelem is összejött. Győztes és fontos gólok az összes többi nagycsapat ellen is és persze bajnoki és MVP cím 2021-ben; a csapaton belül ő rúgta a legtöbb gólt és ő adta a legtöbb gólpasszt (30+10).
Lukaku az egész mezőnyt ledominálta, különösen Donnarummát, Ibrát
és a kuzinokat
De a focit kedvelők döntő többsége nem azt figyelte, ahogy a 90 perc gyömöszölések után Lukaku villanásainak köszönhetően sorra legyőzzük az ellenfeleket. Nekik két dolog maradhatott meg:
- Európa Liga: a(z akkor még megszokott) csoportkörös kiesést követően az Inter ugyebár eljutott az EL-döntőig 2020-ban, amit végül elbukott a Sevilla ellen, többek között Lukaku kihagyott helyzetének, majd öngóljának köszönhetően. Igen ám, de a belga a döntőben is értékesített egy tizenegyest, az odááig vezető úton pedig könnyen lehet, hogy elhasalunk, ha ő nincs. Mindegyik kieséses párharcban betalált (Ludogorets, Getafe, Leverkusen, Sahtar), folyamatosan terrorban tartva a védőket. A futballt szeretők közül valószínűleg tényleg csak az igazi hardcore fanatikusok követik az EL-t, amennyiben nem érdekelt a kedvenc csapatuk, a döntőt viszont a többség azért meg szokta nézni. Az emberek nagyrésze így azt láthatta, hogy Lukaku hiába ,,nem lenne rossz”, mégis csak egy vesztes mentalitású, túlértékelt belga, akiről ráadásul a saját kapujába pattan a labda. Az egyenes kieséses szakasz korábbi párharcain nyújtott teljesítményét pedig fedje csak homály…
- BL: ugye 2019-ben a Barca B ellen sikerült kiesni a csoportkörben – a becsületgólt Lukaku szerezte -, a következő évben pedig a harmadik, még EL-t érő helyezést sem sikerült elérni a kvartettben. Az Inter vergődését borzasztó volt nézni az egyébként kifejezetten nehéz csoportban, de az utolsó fordulóban még így is minden esély megvolt a továbbjutásra, köszönhetően Lukaku duplájának a Möchengladbach ellen idegenben. A Sahtar ellen nyilván Lukaku blokkja volt a leglátványosabb Sánchez fejesénél, de a mecccs során Martínez is elfaszkodott legalább két nagy helyzetet és Conte is tökön lőtte a csapatot azzal, hogy Eriksent annyira későn hozta be Gagliardini helyett.2021-22
Ne szépítsük, ezt ő baszta el. Teljesen indokolatlan volt a karácsonyi nyilatkozata, különösen azt nézve, hogy a szezon elején zseniális volt, majd utána csak egy sérülés miatt nem tudott rendelkezésre állni. 15 gólig jutott minden sorozatba véve, ami szörnyen kevés a vételi árához képest, de kicsit vicces, hogy még így is ő lett a házigólkirály a Chelsea-nél. Az Arsenallal szemben gólt szerzett a londoni derbin, ellenben viszont a Real ellen egy, az ő szintjén rutinfejest rontott el és fejelt méterekkel Courtois kapuja mellé.
Az idei év, a VB-vel együtt
Örültünk Lukaku visszatérésének, de azért annyira szívélyesen közel sem fogadtuk, mint három évvel ezelőtt. A felkészülést tisztességesen végigtolta és többnyire ő szerezte a gólokat is – a Lyon elleni meccsen ott voltam Cesenában, de a vonatcsatlakozás miatt a találatairól már pont lemaradtam. Ugyan Inzaghi egy jóval proaktívabb, labdabirtoklásra építő csapatot szeretett volna a pályán látni Contéhoz képest, a belga játékosnak úgy tűnt, nem lesz gondja ezzel sem. Gól és gólpassz az első két fordulóban, csendes meccs a Lazio ellen… majd sérülés.
Ugyan a hírek viszonylag rövid, max. három hetes kihagyásról szóltak, ebből végül több hónap lett. Persze voltak közben ,,megszakítások”, a Plzen ellen például csereként gyorsan vert egy gólt és a VB-re is elvitték, ahol még mindig sérülten kellett volna kihúznia nemzetét a szarból. Lukaku közvetlen közelről kapufát lőtt, főlé fejelt, mellé pörgetett és mellel levett labdát a kapusnak, de egyrészt még közel sem volt száz százalékos állapotban, másrészt pedig azt is látni kell, hogy a belgáknak az ő beállásáig konkrétan helyzetük sem volt. Nyilván az emberek döntő többsége nem nézte meg a korábbi selejtezőket, amelyeket többnyire mindig Lukaku góljai miatt nyertek meg a belgák és jutottak ki a nagy tornákra. Mondjuk a belgákhoz alapból kritikusabbak áll az ember, hiszen úgy vezették évekig a FIFA világranglistát, hogy a legjobb eredményük egy bronzérem volt…
A vb után Lukaku még sokáig képlékeny maradt, hol volt, hol nem. A Porto elleni BL-nyolcaddöntőt az ő fejesének köszönhetően abszolváltuk, közben viszont amikor visszatért, folyamatosan hagyta ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket. Kivéve a büntetőket, melyeket továbbra is nagyon magas szinten rúgott, kulcsszerepet vállalva ezzel az Olasz Kupa döntőbe jutásból is, hiszen Torinóban ő szerezte az egyenlítő találatot a meccs legvégén. A Benfica otthonában is eredményes tudott lenni tizenegy méterről, de az akciógólokkal ebben az időszakban még adós maradt.
Áprilisra aztán végre-valahára megtalálta az igazi formáját és onnantól kezdve tulajdonképpen megállíthatatlan volt. Minden bajnokin feliratkozott a kanadaira és ugyan sokan magukra találtak így a szezon végére, én úgy gondolom, hogy Lukaku jó formája volt az igazán döntő faktor az idény végi menetelésben. Tulajdonképpen ugyanolyan fontos tudott lenni, mint korábban Conte kezei alatt és egyre többen kezdtek/kezdtünk arról beszélni, hogy ha Lukaku jövőre is az Inter játékosa lenne, akkor a bajnoki cím is újra elérhető közelségbe kerülne…
Aztán persze jött a BL döntő, ahol Inzaghi újfent azt a(z egyébként mélységesen tisztelt és általam is elismert) Dzekót kezdette, aki az idei, nemzetközi ellenfeleink közül csak a két leggyengébb ellen nyújtott értékelhetőt (Plzen, Milan – muhaha). Lukaku pedig hiába hozott új színt a támadójátékba, az újfent bebizonyosodott, hogy csereként, az ilyen nagy meccseken beállva nem tud segíteni (vs Chelsea 2018; Real Madrid 2022, Horvátország 2022). A kihagyott helyzetei mellett egyébként jegyezzük meg, hogy Lautaro korábban már mindent elönzőzött, amit lehetett. Nyilván Lukakut könnyebb volt betalálni a fentebb már taglalt előzményei miatt, de közel sem csak rajta múlott az elbukott finálé.
Lukaku mindig megkapja, hogy a nagy csapatok ellen nem lő gólt. A Premier League-ben az összes top6-os ellen van találata – nem is egy – és emellett nem a szél fújta össze neki a 121 gólját a ,,#besztlígben”. Kedvenc juventínóink szokták mondani, hogy bezzeg Chiellinivel szemben. Nos, a világ legrondább védője annyira képtelen volt őt fogni a 2021-ben botrányosan elcsalt torinói meccsen, hogy végül öngólt is vétett.
Lukaku egy nagyon-nagyon jó csatár. Fizikumának köszönhetően nagy százalékban képes megnyerni a párharcait, gyors, jól lő közelről és távolról mindkét lábával. Fejjátékban is erős és emellett intelligens is. A beadásai nagyon gyakran ülnek és önzetlen is. Harminc éves korára már több, mint 70 gólja van a belga válogatottban, klubjait is figyelembe véve pedig már túllépte a 300-as határt is.
Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy Lukaku soha nem volt és már nem is lesz azon a szinten, ahová ő is sokáig taksálta magát. Leginkább Higuaínhoz tudom hasonlítani, akinek a jelenléte mindig rengeteget dobott a csapatán; a szezonon belül konstans kulcsember volt és szállította a gólokat, a legnagyobb rangadókon viszont – különösen a BL-ben, akár erősebb ellenfelek ellen – rendszeresen kevésnek bizonyult. A hibái ellenére viszont egészen nevetséges az a lejáratókampány, ami ellene zajlik a közösségi médiában, főként azoktól, akik egy évben maximum háromszor látják játszani.
Mindenesetre én szeretném, ha Romelu Lukaku jövőre is az Interben játszana.
UPDATE!
Lukaku a posztot követő időszakban mindent megtett azért, hogy végtelenül megutáljam.
Kezdődött ott a történet, hogy miután a szezon harmadát kihagyta sérülés miatt, a belgát így is bosszantotta, hogy a szezon végén, a fontos kupameccseken mindig Dzeko kezdett Martínez mellett. Emiatt elkezdett titokban tárgyalni mindkét ősi riválissal Ausilióék tudta nélkül, akik ügyesen manőverezve a pénzügyi helyzetünkkel mindenképp szerették volna őt végleg megszerezni a Chelsea-től.
Nagy nehezen meg is született a megállapodás a klubok között, Lukaku azonban nem reagált az Inter hívására. Nem sokkal később kiderült, hogy min ügyeskedett a belga, aki időközben már teljesen elköteleződött a Juve felé. Csak hogy tisztázzuk: a Juventus jövőre valószínűleg egyik nemzetközi kupasorozatban sem fog indulni, a kártékony Allegri ül továbbra is a kispadon, a belga megszerzése előtt pedig mindenképp meg kell válniuk Vlahovicstól. Ez utóbbi pedig teljesen képlékeny és ezt tudták is Lukaku képviselői is a ROC Nationnél, akik mindent megtettek, hogy észhez térítsék ügyfelüket. Lukakunál viszont bekattant valami és ugyan azóta hiába próbált békülni az Inter vezetésével, azok hallani sem akarnak róla, csakúgy, mint Lautaroék és Barelláék sem.
Nos, ez lett tehát ebből a szép szerelmi történetből. Azok után, hogy azt hihettük, végre van egy olyan, nemzetközileg is elismert klasszisunk, aki tényleg mindenét alárendeli az Internek és valóban érdekli a klub sorsa, kiderült, hogy az egyik legnagyobb patkányról van szó, akihez képest Ibrahimovic az Inter iránti tisztelet mintaképe.
Soha többé nem szeretném Lukakut Inter mezben látni.