Lassan-lassan túlesünk a döntő okozta keserűségen, így hát el is jött az idő, hogy elkezdjük értékelni a mögöttünk hagyott idényt. Többen, több szempontból vizsgáljuk meg a történéseket, én a klasszikus, pontozós értékeléssel kezdem a visszatekintést.
Pontosabban az átlagpontszámok összesítésével, amik ugyebár nem hazudnak, és egy kis objektivitást is kölcsönöznek a szubjektív gondolatok közé. A lista első fele a gyengébben teljesítőkről és/vagy a kevesebbet játszókról szól.
25.: Alex Cordaz /-, 1 meccs, 25 játékperc/
A harmadik számú kapusok helyzete sosem egyszerű. Mert hát mit is tud tenni szegény pára? Szurkolni csak nem szurkolhat, hogy megsérüljön bármelyik vetélytársa, így hát az az egyetlen dolga, hogy segítse a többi posztriválisát edzéseken, illetve hogy valahogy fenntartson egy jó fizikumot és sportformát, amivel adott esetben be tud szállni egy meccsbe. Nos, a 40 éves saját nevelés maximális alázattal állt a dolgokhoz mindig is, és kivárta a sorát: az utolsó fordulóban, a Torino ellen egy elképesztően nagy bravúrral vétette magát észre csekélyke játékidejében. Minden tiszteletünk az övé.
24.: Mattia Zanotti /-, 2 meccs, 0 gól, 0 gólpassz, 26 játékperc/
Újabb futballista, akivel igazából érdemben nem tudunk foglalkozni: a Verona elleni mészárlás alatt kapott értelmezhető, 25 percnyi játékidőt (semmi különlegeset nem láttunk tőle), és utána olyan hírek voltak, hogy az Inter és Inzaghi innentől építeni fog rá a jövőben. Na, azóta nem láttuk. 20 éves, és már nem az első idény, amikor lehetőséget kap, de valamit kezdeni kell vele (kölcsön?), ha tényleg látnak benne fantáziát.
23.: Valentín Carboni /-, 6 meccs, 0 gól, 0 gólpassz, 34 játékperc/
Amint látható, az ő pályára lépési intervalluma alig több, mint a felette kivesézett két társának, viszont sokkal inkább szét lett szabdalva ez a nyúlfarknyi lehetőség. Éppen ezért az ő megítélése is nehézkes, egy dolgot viszont biztosan tudunk: azt, amit olykor Correa elővezetett, igen nagy valószínűséggel nem tudta volna alulmúlni. Egyebet egyelőre nem tudunk az ő felnőtt szintű focijáról, csupán kíváncsiak vagyunk, a rengeteg dicséret és hype után hova fut ki az ő sztorija. 18 évével még semmiről nincs lekésve, és igazából az nem olyan rossz, hogy a BL-ben is be lett egyszer dobva.
22.: Roberto Gagliardini /5,038, 29 meccs, 0 gól, 0 gólpassz, 1038 játékperc/
Honnan indultunk, hová jutottunk… Némiképp szomorú történet az övé. Alessandro szerzőtársam mókázott velem mostanság korabeli véleményem kapcsán, miszerint a jó Gag személyében egy potenciális világklasszis rúgja a labdát a csapatban. Szó ami szó, anno a kezdetek valóban egészen biztatóak voltak, de ez a lelkesedés alábbhagyott: az utóbbi években emberünk visszalépett a rangsorban egy korlátolt, csereként részfeladatokra alkalmas játékossá, míg a 2022/2023-as idényben igazából már ez sem látszott. A legnagyobb csalódás vele kapcsolatban az volt, hogy látszólag már a mentalitása – az egyetlen kikezdhetetlen pontja – is visszaesett, holott télen rinyált kicsit a több játéklehetőség miatt. A Napoli elleni, totálisan idióta piros lapjával pedig csúnyán leszerepelt, és távozása után nehéz lesz a szépre és a jóra emlékezni. A kanadaira való feliratkozás nélkül játszotta le az idényt, interes pályafutása alatt második alkalommal, és az utolsó meccs kellett neki ahhoz, hogy ne 5-ös átlag alatt zárjon. Ja, és hogy hová jutottunk: közös csetünkben ma nem először jött fel a szó arról, hogy hány nap van még a szerződéséből…
21.: Joaquín Correa /5,196, 41 meccs, 4 gól, 3 gólpassz, 1408 játékperc/
Az első idényében sem tapsoltuk véresre a tenyerünket futballja láttán, de akkor még ráfogtuk a hosszabb kihagyásaira a gyengébb formákat. Idénre a sérülések talán egy hangyányit jobban elkerülték, cserébe hasznavehetetlenebb volt, mint egy évvel ezelőtt. Volt ugyan egy-két biztató momentuma, de ezek általában csak meccsen belüli felvillanások voltak, és sajnos amilyen jelzőket általában ismételgethettünk vele kapcsolatban, cseppet sem hízelgőek: tutyimutyi, lassú, gyenge, akarathiányos. Valahol mélyen eltemetve ott van benne a tudás, de már olyan mentális blokk is van nála, hogy az Interben nagy valószínűséggel már semmit nem látunk ebből. Mondhatni, könnyűnek találtatott. Jó szezonkezdet, szörnyű, rettenetes folytatás, végül pedig már a legrosszabb formában játszó Ricky Álvarez-vibeok Rolkó fejében. És ez bizony durva sértés.
20.: Danilo D’Ambrosio /5,406, 24 meccs, 0 gól, 2 gólpassz, 1062 játékperc/
Még ha most már nagyrészt belső védőként is, de a keret egyik nagy öregjének idén is jutott viszonylag sok lehetőség. Csalódni ugyan nem csalódtunk benne, de azért már igencsak érezzük, hogy megkopott már fizikálisan is, hovatovább kiöregedett – ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy interes pályafutása alatt először zárt idényt szerzett gól nélkül. Előbb vagy utóbb tőle is el fogunk búcsúzni, viszont nem úgy, ahogy néhány nap múlva a másik olasz lejáró szerződésűtől.
19.: Raoul Bellanova /5,625, 22 meccs, 0 gól, 1 gólpassz, 656 játékperc/
Nagyon kevés idő, és inkább negatív, mintsem pozitív benyomás a legtöbb Inter-szurkolónál. Mit tudunk róla? Gyors, mint a veszedelem, egy az egyben képes lendületből, akár álló helyzetben is megverni a védőjét, fizikailag erős, magas, és olykor a beadásai is jól sikerülnek. Ez az egyik serpenyő. A másik: technikailag képzetlennek tűnik – legalábbis az Inter szintjén -, a passzjátéka illetve a játékintelligenciája is bőven hagynak kívánnivalót maguk után, emellett abszolút izgulós típusnak is tűnik, akinek több jó megoldás kell a lámpaláz levetkőzéséhez. És mégis, majdnem teljes kerettel utazott az Inter Isztambulba, és ő volt az egyik csere, akivel Inzaghi meg akarta lepni Guardiolát. Kicsit fura, nem?
Az látható, hogy az őszi állapotokhoz képest bőven átesett fejlődésen, már folyamatosan vállalható produktumok jöttek tőle, még a túloldali szárnyvédő pozíciójában is. Kéretik a helyén kezelni, de van egy mantrám vele kapcsolatban: bizonyos játékszituációknál (kényszerítők, védelem mögé beindulás) Hakimi-vibeot éreztem nála. Rengeteget kell még előrelépnie, de úgy tűnik, a vezetőség amellett dönt, hogy véglegesíti, az pedig véletlenül nem történhet meg.
18.: Asllani /5,727, 29 meccs, 0 gól, 0 gólpassz, 858 játékperc/
A legnagyobb talány. A szurkolók szemtesztje szerint minimum dupla ennyi idő kellett volna a pályán töltenie, akár mezzala pozícióban is, Gagliardini perceinek a kárára. Mit csinálhat rosszul edzéseken vagy a meccsen? Inzaghi és a stáb van vele minden nap, valami egészen biztosan nem kerek (még), de mivel az opciót érvényesítették, így nem kérdés, a jövőben számolnak majd vele. A legszebb álmainkban az jön elő, hogy a következő idényben robban be igazán. Egyébként neki számottevő hiányosságot (a rutin hiányán kívül) nem igazán tudunk felsorolni: jól lát a pályán, jobbal-ballal gyönyörű és pontos passzokat ad, képes mozgatni a csapatot, és még a lövője is kifejezetten jónak tűnik. Ha csak egy picivel szerencsésebb, kb. 3-4 gólja is születhetett volna – remélhetőleg ezekért majd a jövőben kárpótolja a sors, és akkor nagyon-nagyon boldogok leszünk.
17.: Robin Gosens /5,75, 49 meccs, 4 gól, 0 gólpassz, 1826 játékperc/
Ahhoz képest, mire számítottunk, homlokegyenest az ellenkezője valósult meg: teljesen egyértelműen második számú bal oldali szárnyvédő volt az idényben, pedig az egészségi állapotával szerencsére olyan nagy gondok most nem voltak. Egyébként alapvetően pozitív benyomást keltett nagyjából egész 2022/2023-ban, amikor pályára került, mindig 110%-ot adott ki magából – egy fantasztikus mentalitású, becsülendő futballista, akitől lényegében minden alkalommal ugyanazt kapjuk. Elképzelhető, hogy több meccse már neki sem lesz fekete-kékben.
A Barcelona és a Lazio elleni góljaira egyébként szívesen emlékszünk vissza (vintage Gosens-találatok voltak), viszont a nulla assziszt fájó pont – annál is inkább, mert hétvégén ez a szám könnyen 1-esre ugorhatott volna.
16.: Denzel Dumfries /5,75, 51 meccs, 2 gól, 7 gólpassz, 3442 játékperc/
Egyértelműen visszaesett az előző szezonhoz képest, a tavalyi énjét csak nyomokban láthattuk – azt is leginkább az április-májusi időszakban. Mivel ebben a kulcspozícióban nagyon fontosak a szerzett gólok is, ez így igen vékonyka volt tőle, azt a kettőt szeptemberre le is tudta a Lecce és a Plzen ellenében. Nem lepődnénk meg az ő távozásán sem, egyszerűen muszáj oda egy magasabb szintet szerezni, mint amilyet a holland képvisel. Minden pozitív tulajdonsága ellenére a szurkolók inkább kevésbé kedvelik, amit igazából meg tudok érteni: sokszor bántó a játékintelligenciájának hiánya, és ez sajnos a BL-döntőben is megmutatkozott.
Folytatás néhány nap múlva, középföldével!