Szombaton a fiúkkal minden apró mozzanatot kibeszéltünk a meccsről, mégis nehéz most ezeket szavakba önteni. Egy ideig ez fájó emlék lesz. Azt viszont nehéz tagadni, hogy ez egy olyan döntő volt, amelyből sok erőt lehet meríteni a jövőre nézve.
Bár nagyon sokan szerették volna, ha a City kiüti az Intert, az természetesen nem így történt. A Liverpool elleni teljesítmény óta elég biztos vagyok abban, hogy nincs a világon olyan csapat, aki megszórja ezt az Inter és valóban így is alakult. Na de nemcsak, hogy kevés gólon sikerült tartani a manchesteri alakulatot, hanem még a kapura lövések számában is sikerült felülmúlni őket. Eléggé leesett azért az állam, amikor megláttam a 14-7-es arányt. Azt hiszem kijelenthető, hogy Inzaghi megnyerte a taktikai csatát Guardiola ellen. Egész jól bejöttek azok a számítások, amiket láttam pár elemzőtől a mérkőzés előtt. Sikerült kiszorítani a Cityt a szélre, onnan pedig rendkívül rossz minőségű beadásokkal operáltak. Haalandot pedig Acerbi leradírozta a pályáról. Bármikor veszélyeztett a City, az középről jött, ahogy ez látható a bekapott gólnál is. Bár az Internek volt több helyzete, az angolok minőségibb támadásokkal operáltak. Sajnos a kék-feketék támadójátéka az egész meccsen akadozott, ami arra vezethető vissza, hogy többen is tudások alatt teljesítettek azok közül, akik általában fazont szabnak ennek a gépezetnek. Calhanoglut lehetne legfőképpen kiemelni, akit teljesen agyonnyomott a döntő, a magabiztosság szikrája se látszott benne, rengeteg eladott labdája volt, így elvétve tudta a támadásokat segíteni. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a City letámadása a 65-70. percig tökéletesen működött, így kapták is a nyomást a játékosaink rendesen. De Brozovic szépen mozgott a City játékosok között és a legtöbb alkalommal ki tudta juttatni a labdát, miközben védekezésben parádésan zárta a területeket. A támadásoknál talán még Barella mozgott a legjobban, de azt az igazi friss lendületet benne se lehetett látni, a távoli lövései pedig nem ültek. A Lautaro-Dzeko csatárkettősről pedig tudjuk, hogy igazán összejáték nincs közöttük, ami ezen a meccsen eléggé hiányzott. Bár utólag tudjuk, hogy Lukaku minden előtte termett lehetőséget kihagyott. Én mégis Inzaghi legnagyobb hibájának tartom, hogy Dzekot berakta a kezdőbe. Luxus volt adni 60 percet egy olyan játékosnak, aki semmilyen hozzáadott értékkel nem bírt a lassúsága és a körülményessége miatt. Persze Luatarotól se vegyük el, hogy a szezon egyik leggyengébb teljesítményét hozta le, rendre rossz döntéseket hozott, és bár akart, ez is inkább ment át görcsösségbe. Egyértelműen ő volt nekem az este legnagyobb csalódása. Lukakut is lehetne persze mondani, de ő legalább képes volt valamiféle életet vinni a támadójátékba. Váratlanul pedig valószínűleg nem ért senkit, hogy egy fontos meccsen kihagyott mindent.
Szerencsére akadtak üdítő kivételek is. Dimarco volt a meccs legjobbja. Ha olyan fejjel lépett volna a pályára mindenki, mint ő, most egy BL serleggel lennénk gazdagabbak. Lenyűgöző volt az a győzni akarás, ami égett benne, emellett nagyon kevés hibával és lendületes támadójátékkal rukkolt elő. Sajnos a másik oldalon Dumfries csak védekezésben nyújtott kiemelkedőt, azt viszont tényleg maradéktalanul megoldotta. Ahhoz képest, hogy a holland szélső milyen mélyről jött vissza, én nagyon örülök, hogy az utolsó hónapokban újra magabiztosabb énjét láthattuk, bele se merek gondolni mi lenne, ha kicsit gyorsabban hozna döntéseket az ellenfél tizenhatosa környékén. Dimarco mellett az este másik nagy pozitívuma a belső védőhármasunk volt. Pár apróbb rossz passzt leszámítva, szinte hiba nélkül hozták le a mérkőzést. Egyedül talán a bekapott gólnál helyezkedhettek volna jobban, de Rodri olyan zseniálisan tekerte el a játékosok mellett a labdát, hogy lehet az se segített volna sokkal többet. Bastoni fáradt el a legjobban hármuk közül, őt le is kellett cserélni a meccs hajrájában.
A City is egyértelműen kifújt az utolsó 20 percre, a legnagyobb lehetőségeink is ekkor adódtak. A csereként beálló Gosens és Lukaku is több perspektívát hoztak a pályára, de a támadásaink ekkor is eléggé esetlegesek voltak. A megnyíló területeket meg tudtuk játszani, és mindkét játékos gólt szerezhetett volna. Személy szerint Dimarco kapufáját sajnálom a legjobban. Eszméletlenül megérdemelte volna, hogy az bemenjen, nagyon sajnálom, hogy nem így alakult. Kiemelném még Mhitarjant, akiben sajnos csak tíz perc volt, de még így is meg tudta mutatni, hogy mi az, amiből jó lett volna több a középpályától szombat este. Annak viszont feltétlenül örülök, hogy ez az Inter megmutatta a világnak, hogy taktikai fegyelem és felkészültség szempontjából valóban igazi topcsapat. Ami igazán hiányzott, az egy játékos elől, aki nem sül be nagy nyomás alatt, valamint egy olyan pad, ahonnan nem csak két ember behozatala jelent valódi változtatást. Bár Bellanova és D’Ambrosio minden tőle telhetőt megtett, egy kicsit vicces abba belegondolni, hogy amikor égett a ház, Inzaghi nem tudott úgy igazán belenyúlni a meccsbe. Míg Guardiola jobbnál-jobb játékosokból válogathat a kispadon, addig ez nálunk nincs így. Ilyenkor üt vissza igazán, hogy az elmúlt években el kellett adni a legjobbjainkat és ahelyett, hogy bővítettük volna a keretet, egyre csak szűkebb lett. Félek, hogy mercato téren ez a nyár is inkább a stagnálásról fog szólni. Ha Onanát eladják, akkor pedig még gyengülni is fogunk. De egyelőre ebbe nem is akarok belegondolni. Még írhatnék a bíróról egy pár sort, ehelyett inkább felraknék egy kérdést. Ha ilyen Európa legjobb játékvezetője, akkor milyen a többi?
Büszke vagyok Inzaghira és a csapatára, hogy minden nehézség ellenére összeszedték magukat és egy ilyen szoros BL döntővel tudták fokozni ezt. Nagyon kevésen múlt, hogy felkerüljön az i-re a pont. De sajnos nem tudtuk a végtelenségig eltűntetni a két klub közötti anyagi lehetőségeket. Hogy a jövőben ez az olló is szűkülni tudjon mindenképp szükség lesz egy tulajdonosváltásra. De egyelőre úgy néz ki, hogy ez nem ezen a nyáron lesz. Addig is szurkoljunk annak, hogy ez a nyár ne legyen akkora csalódás, mint a tavalyi, és egy sokkal jobb felkészüléssel most már ideje lesz megmutatni Inzaghinak azt is, hogy nemcsak egy kupaedző.
Nem tudom jelentkezek-e írással a nyár folyamán, mindenesetre Kellemes nyarat kívánok minden egyes Inter szurkolónak, folytatás az augusztus 20-i hétvégén a Serie A 2023/24-es idényének első fordulójával.
Értékelés:
Onana – Volt pár apróbb hibája, de magabiztos volt és jól bírta a nyomást, a gólon kívül minden kapura tartó lövést hárítani tudott. (6,5)
Darmian – A meccs nagy részében nagyon jól olvasta a játékot és mindig jókor volt, jó helyen. (6,5)
Acerbi – Haaland meg se nyikkant mellette. Nem gondoltam, hogy így megszeretem az idény végére ezt az embert. (7)
Bastoni – Nagyon jól elvégezte a védőfeladatait ő is. Természetesen a támadásokat ritkábban segítette. (6,5)
Dumfries – Bár a védekezést nagyjából megoldotta, nagyon hiányzott tőle az extra a támadásokban. Kulcsposzt az övé ebből a szempontból és ez nem volt elég. (5,5)
Barella – Az akarat és a szokásos Barella játék megvolt, de mégis egy kicsit tompább és kevésbé éles verzióban. (6)
Brozovic – Mindent megtett, hogy lezárjon minden egyes City támadást középen és ha jól emlékszem kevés kitételtől eltekintve sikerült is neki. Egyértelműen ő volt szombaton a középpálya vezére. (6,5)
Calhanoglu – Óriási csalódás, ha a szokásos játékát hozza, kioszt két gólpasszt a végén. Ehelyett lassú volt és körülményes, fejben teljesen szétesett a „hazai” pálya nyomásától. (5)
Dimarco – Nem rajta múlt a győzelem, igazi győztes mentalitással játszotta végig a meccset, és számtalanszor hozta jó helyzetbe a csapattársait. (7)
Lautaro – Visszakaptuk a VB-s énjét, épp a legrosszabbkor. Nem tudom valaha elbírja-e majd az ilyen meccsek nyomását. (5)
Dzeko – Néha hasznos volt védekezésben, de ezen kívül 0 hozzáadott értéke volt. (5)
Lukaku – Ugyanazt a kérdést fel tudom tenni nála is, mint Launál. Valaha el fogja-e viselni az ilyen meccsek nyomását? Azt mindenképp írjuk fel neki, hogy életet lehelt a csatársorba a beállása után. (5,5)
Gosens – Kifejezetten jó utolsó 15 perce volt, bekeretezve raknám ki a falra a képét, ha befejeli a végén a labdát. (6,5)
Bellanova – Amikor megláttuk, hogy be fog állni mindenki nagyot nézett. Ehhez képest többet tudott a támadásokhoz hozzátenni, mint előtte Dumfries 76 percig. (6)
Mhitarjan & D’Ambrosio – A meccs végén jöttek be az utolsó 10 percre, így értékelni nem fogom őket. Az örmény, ahogy már írtam, nagyon kellett volna a félidőben Calhanoglu helyére. De más értelmes középpályás csere nem volt, így őt kellett beküldeni sérülten. Így is szép lendületet tudott az akciókhoz hozzátenni, az idény egyik legkellemesebb meglepetése volt.
Inzaghi – Minden elképzelése ült. Kár, hogy a támadói cserbenhagyták. (6,5)
(A képek forrása: https://www.facebook.com/Inter; https://twitter.com/IFTVofficial)