Zsákban egy újabb serleg, persze messze nem a legrangosabb, dehát őszintén, ki tudna betelni ezekkel a boldog arcokkal, mikor 3 év alatt már ötödször látjuk őket egy pódiumon, görögtűz előtt ugrálni?
Inzaghira rengetegen hivatkoznak kupaspecialista edzőként, tegnap este pedig ismét tanubizonyságot tett arról, hogy az ilyen jellegű meccsekre remekül fel tudja készíteni csapatait mentálisan. Az ő és az Inter kapcsolata azonban nem csak kiválóan megtervezett mérkőzéseket, hanem immár valóságos kupaesőt is hoz, tekintsük át röviden, hogy ez mit jelent egyéni és csapatszinten:
- Az Inter utolérte a Romát a megnyert Coppa Italiák számában, kilenc győzelemmel így holtversenyben második ezen a fronton az örökranglistán. A velem nagyjából egyidős szurkolók ráadásul ebből a kilencből hatra biztosan emlékeznek, ezeket a sikereket együtt éltük meg a csapattal.
- Inzaghi negyedik serlegét nyerte az Inter edzőjeként. Furának tűnik, de ezzel máris az Inter történetének negyedik legtöbb címet nyerő edzőjévé lépett elő. Csak a 7-7 győzelemmel rendelkezdő Herrera és Mancini, valamit Mourinho (5) előzik meg.
- Szintén Inzaghi immár háromszoros kupagyőztesnek mondhatja magát, ezzel második helyen áll a Coppa Italia legeredményesebb edzőinek listáján (igaz, egy illusztris hármas holtverseny van előtte).
- És még egy kis Inzaghi: ez volt karrierjének hetedik megnyert fináléja, ráadásul mióta edzősködik, mindössze egyszer távozott vesztesként döntőről.
A meccsről mindenképp fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy bár egy szép fordítást láthattunk az első félidőben, a Bobogoal kolléga által hostolt szerkesztői meccsnézés résztvevőinek túl sokszor nem szaladt fel a pulzusa. Annyira viszont nem éreztük magabiztosnak az Intert, nem tudták azt a lehengerlő teljesítményt hozni, amit a Milan ellen 180 percen át láthattunk, persze ennyi kulcsmeccsen nehéz is egyformán jól játszani. Pozitívum, hogy így viszont Capitano Handanovicot egy elég szép teljesítménnyel búcsúztathattuk el, amennyiben valóban távozik év végén. Több remek védést is bemutatott, bár az Onana által prezentált extrákat azért meglehetősen hiányoltuk, de ezzel most ne csökkentsük Samir érdemeit. A Fiorentina játékosainak meccs utáni frusztráltságát megértjük, hiszen igazán kitettek magukért, jól játszottak, védelmi megingásaikat azonban épp elégszer büntette meg Lautaro Martínez. Személy szerint én nagyon szurkolok annak, hogy a Konfligát megnyerjék két hét múlva.
Osztályzatok:
Handanovic: 7 – Igazán kitett magáért.
Darmian: 5 – Nem volt igazán jó meccse, alakultak ki veszélyhelyzetek az oldalán.
Acerbi: 6 – Nagyjából hozta magát, de voltak helyezkedési hibái
Bastoni: 5 – Most ő sem volt igazán meggyőző, a sárga miatt pedig nyilván le kellett hozni.
Dumfries: 5.5 – Szépen futotta be a területeket, hogy aztán rossz döntéseket hozzon.
Barella: 7 – Aktív volt, és egy remek beadással találta meg Martínezt.
Brozovic: 6.5 – Tőle is jött egy assziszt, egy igazi copyright mélységi passz.
Calhanoglu: 6.5 – Inzaghitól kapott egy nagy beolvasást, aztán a lecserélésénél viszonozta.
Dimarco: 6 – Robotolt, amíg bírta.
Dzeko: 5 – Ez a meccs nem róla lesz emlékezetes…
Martínez: 8 – Kiváló meccse volt az újdonsült századosnak.
Lukaku (6.5) beállt terrorizálni a védelmet, De Vrij (5.5) próbált stabilizálni több-kevesebb sikerrel, Gosens (6) pedig centikre volt egy góltól. Gagliardini és Correa a csapattársaik nyilvánvaló tiltakozása ellenére kaptak egy kis időt.
Az összefoglaló mellett az ünneplés pillanatait is megosztjuk a Serie A csatornájáról.