Új év, új remények, új kupadöntő. Amikor idény előtt megfogalmaztuk a minimum elvárásainkat, általában ott volt mindenkinél a kupagyőzelem/kupadöntő, és lőn, Inzaghi hozta is a saját „kötelezőjét”. Az ellenfél azonban nem megszokott: a Coppában először rendeznek Fiorentina-Inter finálét a történelem folyamán.
Annyira különleges most ez a meccs és a párosítás, hogy bátorkodtam sokat foglalkozni az ellenféllel, pontosabban egy gyerekkori barátom, Peti válaszolt pár, általam érdekfeszítőnek vélt kérdésre – egyébként akik olvasgatták régen az Index Drukkerkocsmáját, Caesar89 nick alatt lelhették fel a hozzászólásait. Jöjjön tehát egy kvázi előszó, lila szemszögből!
– Magyarországon nem túl gyakori, hogy valaki olyan külföldi csapatnak szurkol, ami nem ‘topklub’. Hogyan és mikor alakult ki a Fiorentinához való kötődésed?
– Az 1998-as vb és a 2000-es EB erősen befolyásolta a csapatválasztasomat. A világbajnokságon nagy benyomást tett rám Batistuta, aki az egyik legkomplexebb csatár volt, akit valaha is láttam. Ezt követően pedig az EB-n volt szerencsém látni az elegáns Rui Costát, aki azóta is „A kedvenc játékosom”. Szüleimet folyamatosan nyüstöltem egy Rui Costa-mezért, amit végül meg is kaptam – ő és Batistuta is a Fiorentinában játszott, így nem is lehetett kérdés, hogy melyik csapat mellett teszem le a voksomat. Ugyanakkor szeretnem még megjegyezni, hogy az elegáns irányítók miatti fixációm miatt egy spanyol kis-, középcsapat is a szívemhez közel került (Mostovoi – Celta Vigo), ugyanakkor csapata csak egy lehet igazán az embernek.
– Mennyire vagy elégedett a most futó idénnyel? Alul- vagy felülteljesít a csapat? Nulla, egy vagy két kupa esetén változna a megítélésed összességében?
– Maximalistaként nem lehetek sosem elégedett, de realistaként abszolút a legtöbbet hozza ki a csapatból Italiano. Viszont egy kicsit messzebbről indulva… A tavalyi szezon egy jó kiindulási pont volt ahhoz, hogy mit is várhatunk Italianotól a csapat élén. Úgy gondolom, hogy Vlahovic elengedése minőségi pótlás nélkül óriási hiba volt, ami a Fiorentina szenvedését és a Juventus tavalyi BL-indulását elősegítette. Gyakorlatilag van egy kőbe vésett felállás, ami egy Vlahovic típusú és minőségű csatárra van kihegyezve, ilyen pedig jelenleg nincs a keretben. Ez egyrészt Italiano rigidségét mutatja, valamint a sportigazgató kritikán aluli munkáját. Utóbbi a hangsúlyosabb nálam: a keretre költött bértömeg alapján a csapatnak a 7. helyen kellene lennie.
Ez lehetne Italiano sara is, azonban a Fiorentina botrányosan rosszul gazdálkodik a fizetésekkel, például a nyáron hozott Luka Jovic valószínűleg a legnagyobb flopok között lesz emlegetve a Kokorin-Pedro duo mellett. Gyakorlatilag a keret legjobban kereső játékosa, aki csak most a Basel elleni visszavágón 30 perc alatt mesterhármast lőhetett volna, emellett egy eladott labdája miatt majdnem gólt kapott a csapat. Mondhatnám úgy is, hogy négyszer sújtotta a saját csapatat rekord fizetésért – és egész szezonban ez jellemző rá.
Sajnos vagy szerencsére a foci végkimenetele nem mindig írható le számokkal, habar indikálja, hogy mire is számíthat az egyszerű szurkoló, és év végén segíti a vezetők döntését, hogy döntsön a személyi kérdésekben.
– Kik a kedvenc játékosaid a két csapat exei közül?
– Batistuta, Toldo, Frey, Adriano, Jovetic, Borja Valero – ha jól emlékszem egyébként, Batistuta és Borja Valero már erősen leszálló ágban voltak az Interben, de a tény tény marad. Biraghit pedig lábjegyzetként meghagynám. Az Interből egyébként, bár nem ex, de ha egy játékost kellene említenem kedvencként, akkor az Javier Zanetti, az ő “soha nem adom fel” attitűdjével.
– Mit vársz a kupadöntőtől?
– Inzaghi nagyon erős a kupapárharcokban, és az Inter kerete egyszerűen más polcon van, mint a Fiorentináé. A Fior abban bízhat, hogy az Internek a BL-döntő mellett a bajnokságra is koncentrálnia kell még. Valamint nem elfelejtve, hogy az egész szezon két meccsen áll vagy bukik (két kupadöntő), bízom benne, hogy kihozzák a maximumot a Fior játékosok, és akkor meg lehet verni az Intert egy meccsen.
Ennyit tehát a hatszoros kupagyőztes lilákról, és a szurkolóik lelkületének egy bizonyos aspektusáról.
És akkor áttérve az eleddig nyolcszoros győztes Interre néhány mondat erejéig: egészen jól sikerült a pihentetés hétvégén, csak egy újabb vereség, valamint egy 70 percig emberhátrányban lejátszott meccs futottak ki a dologból… Bármennyire is „tét nélkülinek” hatott a Maradonában letudott vendégjáték, azért így mégis fájdalmas volt zakózni, több szempontból is. Sebaj, persze, tovább kell lépni, innentől négy meccs a világ, és bizony lehet tolni, ami a csövön kifér.
Alapvetően azért nem fáradt kezdővel vág neki a döntőnek Inzaghi, mi több, teljes meccset senki sem kényszerült játszani – ez már egy jó kiindulópont, habár a túloldalon Italiano is tartalékosan ment neki a Torinónak.
Sok mindenben bízhatunk: az Inter-játékosok tapasztalatában, a sokszor megénekelt Inzaghi-kupa mágiában, a sorsban (lúzer módjára bukott legutóbbi bajnoki) és végül is abban, hogy azért a nap végén az Inter a jobb csapat.
Könnyű fellépés biztosan nem lesz, mert hát egy kupadöntő mikor az (wehehe, Szuperkupa), és nem is kismiska lesz az ellenfél, hiába állnak a tabellán méltatlanul alacsony (11.) pozícióban. A játékminőségüket mi sem jelzi jobban, mint a két kupadöntőjük – ezt az élvezetes, jól szervezett támadófocit szinte mindig élmény nézni, függetlenül attól, milyen eredményt játszanak Biraghiék.
A csapattal kapcsolatban annyit biztosra vehetünk nagyjából, hogy a kapuban Handanovic áll majd – van rá sansz, hogy ez lesz a szlovén utolsó fellépése fekete-kék színekben, szóval így szemléljük ezt a tényt. A többi végtére is a mostanság megszokott, hétközi csapat lesz, leszámítva persze a megsérülő Mhitarjant. Ezt egyben a legerősebb tizenegyként is aposztrofálhatjuk, attól az apró ténytől eltekintve, hogy mindig Dzeko kezd Lukaku helyett, holott azért a belga elég komoly szintet tol mostanság. Annyi a mentség, hogy az idény végére a bosnyák is újra megtalálta a formáját.
A két csapat hiányzói nevesítve: Sirigu, Mhitarjan, Skriniar, illetve a legfontosabbnak számító Dalbert. Tényleg, ő hogy nem jött szóba az exeknél?!
Ez tehát a helyzet, tűkön ülünk a kezdésre várva, remélvén, hogy pár óra múlva a szezon tortájába bele lehet tölteni a krémet. Igaz ugyan, hogy olykor a csapat saját magának beletenyerelt, mi több, le is verte az asztalról, de most már sikerült újraformázni, csupán néhány lépés hiányzik: az említett krém (Coppa), a máz (top 4), majd pedig a hab rá (ezt le sem írom inkább). Reménykedjünk, szurkoljunk.
Várható kezdő: Handanovic – Bastoni, Acerbi, Darmian – Dimarco, Calhanoglu, Brozovic, Barella, Dumfries – Martínez, Dzeko.
A Sport 1 közvetíti a 21:00-kor kezdődő döntőt.