Játszik a csapat!

A kiesőjelölt Verona otthonába látogatott az Inter a Serie A 33. fordulójában, és bizony az ilyen meccsek kapcsán egy ideje már (és egy ideig még biztosan) pánikszerű összerezzenés (lesz) az első reflexünk, ezúttal azonban elsöprő fölénnyel, szép gólokkal és magabiztos diadallal sikerült abszolválni a kötelezőt.

Lukaku és Correa helyét az előzetes várakozásoknak megfelelően Martinez és Dzeko foglalta el a csatársorban. És hát igen, újabban nem véletlenül kezdődnek így az értékelések, hiszen az utóbbi hetekben végre van értelme a góllövéssel megbízott páros összetételének és aktuális formájának aspektusából megközelíteni egy-egy mérkőzés összegzését. Elvégre az Empoli és Lazio elleni sikerek alkalmával éledező belga klasszisunk bizonyult főszereplőnek, a két meccsen két gólt és három asszisztot téve a közösbe, míg ezúttal a veterán bosnyák és az ifjabb argentin vitte hátán a csapatot úgy, ahogy azt a mindenkori Inter-támadóktól elvárnánk. (Felkészül Correa?)

A meccs első percektől kezdve nyomasztónak nevezhető Inter-fölényét mondjuk jó darabig csak unalmas labdázgatással és kiszámítható rohamokkal sikerült érzékeltetni, ám Montipo bravúrjai után egy gyors hétperces szakasz elegendő volt ahhoz, hogy lezárjuk a lényegi kérdéseket. Az áttöréshez azért némi szerencse is kellett, hiszen Dimarco beadásából Gaich volt az, aki saját kapujába továbbította az első Nerazzurri-gólt. Percekkel később Calhanoglunak már nem volt szüksége semmiféle közreműködésre ahhoz, hogy elemi erővel és sebészi pontossággal tüzeljen, a szezon egyik legtetszetősebb gólját követően aztán Dzeko tett pontot egy hosszú-hosszú gólcsend végére Lautaro passzából.

A Verona a második felvonásban sem mutatta meg, miért is lenne keresnivalója a legmagasabb osztályban, az Inter pedig különösebben nem törte össze magát. Egy-egy szellemes akciót és három szép gólt azért így is regisztrálhattunk: előbb Brozovic átadásából Lautaro emelt a kapuba messis lazasággal, majd egy kontra végén Dzeko helyezte tanári kiflivel a hosszúba a bogyót, a végső szó pedig újfent házi gólkirályunké volt, aki addig ügyeskedett a lomha hazai védők őrizetében, míg valahogy sikerült kapuba pöckölnie a játékszert.

A nagyarányú győzelem mellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy Onana, Bastoni, Barella és Lukaku személyében több kulcsemberünk is rápihenhetett a hétvégi rangadóra, a pályán tartózkodók pedig kellemes önbizalomfröccsel gazdagodtak, miként az sem utolsó, hogy a BL-helyekért folyó versenyben lépéselőnybe kerültünk a Roma-Milan párossal szemben, miután előbbi Monzában ikszelt, míg aktuális BL-ellenfelünk hazai környezetben bukott pontokat a Cremonese ellen.

A sors tehát elkezdte szép sorban visszadobálni mindazt, amit az utóbbi hónapokban elvett tőlünk. Ne legyünk persze szigorúak: játékosaink is sokat tettek azért, hogy ez így legyen.

Összefoglaló:

 

 

Értékelés:

Handanovic 6: Hozta a kötelezőt.

D’Ambrosio 6: Szintén.

De Vrij 6.5: Nyugis, hiba nélküli meccse volt.

Acerbi 6.5: Neki is – és bizony rá is fért a legutóbbi rettenet után. Ráadásként még egy gólpasszt is kiosztott.

Dumfries 6: Nem lógott ki lefelé, de fölfelé sem.

Brozovic 7.5: Két gólpassz fűződik a nevéhez.

Calhanoglu 7.5: Jó meccse volt, a lába meg ostor, bár az utóbbi időben kevésszer csodálhattuk meg, de a hajrában remélhetőleg többször is megmutatja majd, milyen kevesen képesek úgy megrúgni a labdát, ahogy ő.

 

 

Mkhitaryan 6: Aranyat ér a jelenléte, bár ezúttal nem ő volt a főszereplő a középső csapatrészben.

Dimarco 6.5: Próbálkozott becsülettel, és az első gólt az ő beadásának köszönhetjük.

Dzeko 7: Szerzett két szép gólt, mondanunk sem kell, mennyire fontos volt már neki ez a sikerélmény.

Lautaro 8: Egyértelműen a meccs embere. Két gólján és gólpasszán felül a mezőnyben is akadtak egészen pompás technikai megoldásai. Nagyon szeretnénk, ha mindig ilyen lenne.

A cserék közül Gagliardini (6), Zanotti (6), Darmian(6.5) és Bellanova (6) is hozzájárultak ahhoz, hogy zökkenőmentesen lepörgessük a hátralévő időt, arról viszont már csak zavarbaejtő gondolataim vannak, hogy Inzaghi miért nem képes több lehetőséget adni egy ilyen sörmeccsbe fulladó csörtén Asllaninak – azt pedig egy ilyen siker után nem illik.

Folytatás Rómában!