Sokáig úgy tűnt, hogy a Lazio elleni bajnoki hibátlanul illeszkedik majd a méltatlanul elbénázott (bajnoki) meccsek igencsak túlsúlyos halmazába, de fiaink szíve a helyén volt, így sikerült egy minden szempontból örömteli fordítással megörvendeztetniük minket.
Lukakunak örültünk a kezdőben, Correának már kevésbé, és ez a fajta kettősség egyfajta allegóriaként vonult végig a kilencven percen. Hiszen a csapat okosan és jól futballozott, egy szép akciót záró higgadt befejezéssel pedig az előny is megvolt, csakhogy az idei szezon más forgatókönyv alapján íródik számunkra, így a VAR-ozás lerántotta a leplet a három és fél centis leshelyzetről, ami a találat érvénytelenítését jelentette, hogy aztán percekkel később Acerbi tegyen egy parányi szívességet volt csapatának. Felipe Anderson gólja kemény gyomros volt, azonban a Nerazzurri nem zuhant össze, ki is dolgozott néhány ígéretes lövőhelyzetet, de az irányzékkal minden esetben meggyűlt a bajunk.
A fordulást követően gyakorlatilag ott folytattuk, ahol abbahagytuk: a lendületesen beszálló Dumfries a labda üres kapuba történő továbbítása helyett megmagyarázhatatlan teszetoszasággal szabadította fel a római kaput, Dimarco életerős tízméteres löketénél pedig Provedel gondolta úgy, hogy ez az a nap, amikor magára kell öltenie a szuperhős-köpenyt. Valószínűtlenül el van itt cseszve minden, gondolhattuk ki tudja hányadszor már, amikor Inzaghi nagy nehezen rávette magát arra, hogy lehozza a a stadion teljes népének (és a világ valamennyi Inter-szurkolójának) idegein tangózó Correát. Helyén a keret házi gólkirálya és egyetlen világbajnoka Dumfries indítását még nem tudta gólra váltani, ám Lukaku okos előkészítéséből megszerezte az egyenlítő gólt. Az egész meccsen nagyot küzdő belga aztán az atalantás berobbanásait idéző Gosens lábára is odatett egy tűpontos zsugát – üröm az örömben, hogy német szárnyvédőnk rosszul fogott talajt, le is kellett cserélni.
A végjáték mérsékelt rohamokat hozott a vendégek részéről, köszönhetően annak, hogy Toro a harmadik döfést is bevitte Sarri csapatának, akikről sok pozitívumot továbbra sem tudunk elmondani, tekintve, hogy futballból túl sokat nem mutattak, mi több, a létező legminimálisabb erőfeszítéssel akartak ponttal, pontokkal a zsebükben hazautazni. Nem jött be, mert bár az Inter ezen a napon is megmutatta, miért nem foglal el előkelőbb pozíciót a bajnoki tabellán, ugyanakkor az utolsó húsz perc azt is kitűnően alátámasztotta, miért kéne mégis előrébb helyezkednie, s miért van sokkal-sokkal több ebben a csapatban annál, amit pillanatnyi helyezése és bántóan sok bajnoki veresége mutat.
A végjáték és a rendkívül fontos győzelem ténye valóságos eksztázist hozott, úgy a Meazzában, mint a tévékészülékek előtt. Jó volt látni a lelátón tomboló Bobo Vierit, és egy fokkal jobb érzéseket kelthet bennünk a tabella aktuális állása is, hiszen fiaink pontszámban beérték az egymással ikszelő Roma-Milan párost, a Juventusszal szemben kettő, míg a most legyőzött Lazióval szemben három egységgel csökkentették hátrányukat. Hogy ez a mi fordulónk volt, ahhoz kétség sem férhet.
Összefoglaló:
Értékelés:
Onana 6.5 – A gólról nem tehetett, a kötelezőket és a fogható löketeket magabiztosan oldotta meg, mint mindig.
Darmian 6 – Jól robotolt, hozta a szokásos szív-lélek focit.
Acerbi 4 – Borzasztó meccse volt, talán a legrosszabb, mióta nálunk játszik. Sokat csúszkált és ügyetlenkedett, volt három hajmeresztő hibája, az egyikből gólt is lőtt volt csapata. Ráférne egy meccs pihi, már csak az életkorából adódóan is.
Bastoni 5.5 – Nem volt annyira meggyőző ezúttal.
D’Ambrosio 6 – Korrekt teljesítményt nyújtott, nagyot harcolt Zaccagnival, a szünetben aztán elővigyázatosságból lecserélte őt Inzaghi.
Barella 6.5 – Az első félidőben üde színfoltként mozgott, kreatív és pengés megoldásokkal rukkolt elő, ráadásul mindkét játékrészben volt egy-egy gólt érdemlő kísérlete, bár a másodikban már kicsit visszafogottabban muzsikált. A meccset négy kulcspasszal zárta.
Brozovic 7 – Sok mezőnymunka, egy okos lövés, rendben volt abszolút.
Mkhitaryan 6.5 – Egy újabb jó meccs volt ez tőle, nagy kár, hogy a gólját végül nem adták meg.
Dimarco 6.5 – Energikusan, nagy kedvvel kezdte a meccset, bár az első félidőben nem igazán ültek a beadásai, a másodikban már sokkal pontosabb, hasznosabb és veszélyesebb eleme volt a támadójátékunknak, kis szerencsével pedig gólt és gólpasszt is jegyezhetett volna. Emellett a védőmunkája is rendben volt, amit jelez három-három szerelése és megelőzése is.
Correa 5 – Nem sok jót lehet elmondani róla. Beszéljen inkább az a füttykoncert, amit a Meazza közönségétól kapott az egyik félamatőr megmozdulása után.
Lukaku 7.5 – Öt kulcspassz, ebből két pazar assziszt, sok-sok meló és gyakorlatilag felboríthatatlan. Big Rom is back?
Dumfries 6.5 – Lendületesen és lelkesen szállt be, az utóbbi hetekben teljesen oké a holland.
Martinez 7.5 – Két gólt szerzett csereként, bár a másodikhoz egy adag szerencse is kellett.
Gosens 7 – A gólja legszebb napjait idézte, a balszerencsés talajfogás után azonban le kellett őt cserélni.
Calhanoglu 5 – Ezúttal nem játszott jól.
De Virj (-) nem töltött elég időt a pályán.
Inzaghi (6.5) – DD-t lekapta sárga lap miatt, de Acerbi a bizonytalanságai ellenére végigjátszhatta a meccset. A cseréi viszont egytől-egyig ültek, és annak dacára, hogy csak az utolsó 15 percben sikerült fordítani, elmondhatjuk, hogy egy kellően éles, jól felkészített csapatot küldött a pályára, amely összességében kontroll alatt tartotta és becsületesen végig is melózta a kilencven percet.
Folytatás Veronában!
Képek forrása: totalitalianfootball.com (kiemelt kép),