Bár április még nem úgy indult, hogy ez egy pozitív hangvételű havi értékelő lesz, a végére most már valamelyest kiegyenesedtek a dolgok, és akár még menthető is lehet az idény a viszontagságok ellenére.
Bizony, még 15-én, a Monza Meazzában aratott győzelme alkalmával sem gondoltuk, hogy az aktuális visszatekintő némiképp mosolygós lehet, pedig most ez a helyzet: kezdenek a dolgok egyenesbe jönni, a kupákban még mindig áll a csapat, a játékosok pedig – merőben furcsa módon – összességében nem egyre fáradtabbnak, hanem mindinkább frissebbnek tűnnek. Az összesített mérleg az eltelt időszakban: 9 meccs, 4 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, 14:8-as gólarány. Végre, végre elkezdtek esni a gólok most már értelmezhető és elvárható mennyiségben, ezt vártuk volna már egy ideje, és ha csak egy picit is tendencia lett volna ebből, már a bajnokságban sem lenne semmi, de semmi problémánk. Nem utolsó sorban pedig nem azon gondolkodnánk, hogy nyáron hogyan tovább edzőfronton. Egyébként sok csoda nem történt, csak annyi, amiről jó ideje írogattunk már: egy-két csatár értelmes(ebb) formába lendült.
A hónap legjobb védője/kapusa az olykor megbízható, néha pedig egyenesen kiemelkedő teljesítményt nyújtó Darmian, aki bizony sokunk kedvence lett, és játékával gondoskodott arról, hogy ne hiányoljuk az épp sérült, volt futuro Capitanot.
Futottak még kategória: az utolsó meccsen betliző Acerbi, a támadásban olykor extrát hozó Bastoni és a nagyon stabil és megbízható de Vrij.
Középpályán a konstans világklasszis módba váltó Barellával nem tudott senki versenyezni érdemben. Az ő jó játéka a záloga annak, hogy az Inter futballja működjön – folyamatosan alakít ki veszélyes helyzeteket, akár előkészítéssel, akár úgy, hogy ő veszélyeztet. És halkan jegyzem meg, de mintha még a pofázásból is visszavett volna…
Egyéb versenyzőként csupán Mhitarjant tudom hozni, aki elképesztő mezőnymunkával és intelligenciával véteti magát észre meccsről meccsre.
A legjobb támadó egyértelműen Lukaku, aki 4+4-gyel és domináns, már-már a régi Romra emlékeztető focival zárta a hónapot, olyannal, ami miatt végre el lehet gondolkodni a nyári, újabb visszahozatalon.
Egy ember érdemel említést, a házi gólkirály Martínez, aki négy gólja mellé egy gólpasszt is összehozott, és talán kikászálódott a szokásos gödrei egyikéből.
A legkellemesebb meglepetés a két fontos gólt szerző Gosens – nagyon szomorúak lennénk, ha a vállsérülése hosszú felépülést igényelne. Másik szárnyvédőket is meg tudunk említeni e helyütt, ugyanis Dimarconak és Dumfriesnek is megvoltak a maga pillanatai, illetve Bellanova két pályára lépése alkalmával keltett pozitív(abb) benyomást.
A hónap csalódása a nulla produktivitást hozó, szinte minden körülmények között szörnyen festő Dzeko. Az ő formajavulása kellene még ahhoz, hogy igazán ütős legyen/lehessen év végére a támadósor.
A legszebb védés Onana parádéja a Benfica elleni odavágó végén, az a ziccerhárítás, amivel végülis megalapozta a nyugodt(abb) visszavágót. (1:47-től)
A hónap legszebb gólja verseny sem volt szoros, Barella a Benfica ellen év végi top 10-ekre joggal pályázó mozdulatsorral juttatta előnyhöz a csapatot. Versenytársa váratlan helyről érkezett, de ugyanarról a meccsről, Correa is szépen csavart a lisszaboniak kapujába.
A legszebb egyéni megmozdulás pedig… Maradunk a jó Nicolónál, aki a Juve ellen adott a legnagyobbakra jellemző gólpasszt. (0:17-től) Egyébként a hónap alatt volt még pár olyan momentuma, ami miatt a nézők kilátogatnak a meccsre (bőrös, bokából, lazán kiugratás), látszik, hogy élvezi a futballt jelenleg. Ezeken kívül tetszett még nekünk, ahogy Lauti ugyanezen a meccsen megnyalatta Bremert.
A májusi program:
- Verona – Inter /május 3., szerda, 21:00/
- Roma – Inter /május 6, szombat, 18:00/
- Milan – Inter /május 10., szerda, 21:00/
- Inter – Sassuolo /május 13., szombat, 20:45/
- Inter – Milan /május 16., kedd, 21:00/
- Napoli – Inter /május 21., vasárnap, 18:00/
- Fiorentina – Inter /május 24., szerda, 21:00/
- Inter – Atalanta /május 28., vasárnap, 15:00/
Huhh, hát ahogy látszik, semmivel nem könnyebb a naptár, mint áprilisban. De hát ez van, ezt kell szeretnünk, és bizony szeretjük is a szitut, hogy Inzaghi még minden kupában jófelé kormányozta játékosait. Júniusra egyébként egyetlen bajnoki marad, és titkon reménykedünk abban, hogy azt követően is marad még egy utolsó fellépés. Ha minden optimálisan alakulna, azt már újfent Coppa-győztesként, és biztos BL-résztvevőként várnánk – erre pedig most szerencsére minden esély megvan.
Pontozós élmezőny:
1.: Barella /6,37/
2.: Calhanoglu /6,33/
3. : Bastoni /6,15/
4.: Onana /6,11/
5.: Acerbi /6,09/