Fontos, sorsfordító, vízválasztó, és még hosszan sorolhatnánk a fajsúlyosabbnál fajsúlyosabb jelzőket a vasárnap déli Inter-Lazio derbi apropóján, mert bizony Sarri legényeinek milánói vendégjátéka minden lesz, csak nem egy meccs a sok közül.
Az Inter közelmúltbéli szereplése végre valahára mérhető optimizmusra adhat okot. Ez az optimizmus persze igencsak törékeny még, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a csapat ügyesen vette mindhárom front akadályait, hiszen a Benfica látványos meccsen történő búcsúztatását egy olyan bajnoki követte, amellyel nem sűrűn találkoztunk az idei esztendőben: értelmezhető csatárjátékkal, topcsapathoz méltó hatékonysággal érvényesítettük a papírformát, eközben szívtuk a fogunkat, hogy miért nem bírtuk eddig még csak megközelíteni sem ezt a formát a kiscsapatok ellen. Szerencsére maradt lendület a kupaelődöntő visszavágójára is, amelyen a csapat okos és stabil játékkal ütötte el a Juventust a döntő kapujában, és hiába a zebrák gyatra performansza, a továbbjutás és az újabb finálé ténye az első meccs és Allegri lefújást követő ámokfutásának tükrében abszolút jóleső elégtétel lehet játékosnak, edzőnek, szurkolónak egyaránt. A címvédéshez vezető út legvégső akadályaként a Fiorentina tornyosul majd fiaink előtt.
Addig azonban sorjáznak a fontosabbnál fontosabb feladatok, és egyelőre félve jelentenénk ki azt, hogy az Inter vonzóbb arca végleg visszatért, ám az eredményeken felül is egyre több félreismerhetetlen jelét láthatjuk ennek, és ez, legyünk bármennyire óvatosak, szkeptikusak vagy szigorúak, mindenképp biztató. Lukaku éledezik, Martinez szintén zenész, sőt, még Correa is vert egy gólt a BL-ben sok-sok hónapnyi fantáziátlanság után. Az egy, illetve két sorral hátrébb helyezkedő csapatrészek teljesítményével is elégedettek lehetünk. Barella a dumálásba fektetett energiáit végre a képességeinek megmutatására fordítja, Bastoni is jó formának örvend, a keret veteránjai (Mkhitaryan, Darmian, Acerbi) fáradhatatlanul és szinte hibátlanul teszik a dolgukat, Onana pofátlan magabiztossága pedig már-már lenyűgöző – ezen a ponton persze bosszantó belegondolni, hogy a PL-klubok sorra jelentkezhetnek be érte a nyár folyamán.
Vasárnapi ellenfelünk különösebb csinnadratta nélkül kúszott második helyig a bajnoki táblázaton. Ugyanez mondjuk tökéletesen igaz legutóbbi, Torino elleni meccsükre is, csak egy szemszögükből nézve meredeken más előjellel, hiszen kimondottan ötlettelen, erőtlen játékkal szenvedtek (megérdemelt) vereséget Juric csapatától. A Sarri-ball összességében nem rejt magában túl sok újdonságot, ismerjük mi is, mint a rossz pénzt, mégis okkal tarthatunk a meccstől, hisz focizik náluk néhány egészen ügyes spíler, jobb napjaikon pedig csapatként is egészen ügyes dolgokra képesek, főleg egy olyan Inter ellen, amelyet ijesztően sok alkalommal láthattunk az utóbbi hónapokban.
Mindenesetre bőven lehet, hogy mindez csak altatás volt, és képesek vagyunk folytatni az utóbbi meccsek határozottan pozitív sormintáját. A tét nem elhanyagolható, hiszen egy győzelemmel ledolgozható távolságba kerülnének a Sasok, nem beszélve arról, hogy a forduló másik rangadója a Roma-Milan lesz, ahol a számunkra legkedvezőbb végkimenetellel mindkét gárdával szemben ledolgozhatjuk a pillanatnyi hátrányt. Míg egy vereség… inkább hagyjuk!
Várható kezdő: Onana – Darmian, Acerbi, Bastoni – Dumfries, Barella, Brozovic, Mkhitaryan, Dimarco – Lukaku, Lautaro.
Mikor: vasárnap, 12:30
Hol: Sport1