Kupadöntőben az Inter az ősi riválison keresztüljutva, és bár az elmúlt hetek eseményei alapján volt (és végül lett is) némi feszültség a klubok között, maga a meccs elég unalmasra, és talán mondhatjuk, hogy könnyűre sikerült.
Magát a győzelmet természetesen mi szurkolók is borzasztóan akartuk, mint egyfajta elégtételt a szezonbeli közös előzményekért. A bírói tévedésekben dúskáló bajnokikért, a pontlevonásos őrület visszavonása és a bajnokságban elénk teleportálásért, a Lukakut ért támadásokért és azok olcsón megúszásáért, a rohadvány Cuadradoért… De bennem, és talán sokunkban ez nem olyasféle szorongásba csapott át, amit sokszor rangadók előtt érzünk. Pontosan tudtuk, ahogy a csapat is tudta, mit tud a Juventus, és azt is, hogy nem alakulhat minden meccs úgy, mint az előző három. Olcsó közhely, de egy volt a lényeg: hogy ne az Inter kapja az első gólt, kényelmes helyzetbe hozva ezzel a zebrákat.
Az eltökéltség a játékosok mozgásáról is remekül átjött, és hát a vezető találat sem sokat váratott magára. Innentől pedig a hátralévő 75-80 perc hibátlan demonstrációja volt annak, hogy miért is egytrükkös póni Allegri . Nagyon szépen megmutatkozott, hogy a labdával az égvilágon semmit nem tud kezdeni. 60%-os labdabirtoklás, öt kapuralövés, ebből mindegyik távoli, hát mi ez?
Nem akarnánk ezzel a mieink érdemeiből semmit levonni, de talán lehetett volna egy komolyabb statement win is ebből, főleg a játék színvonalát és a persze a kimaradt helyzeteket elnézve. Sajnos Lautaro Martinez hiába fejezett be egy ziccert a hétvégén klasszis módon, tegnapra megint elfelejtette, hogy a kapu előtt is lehet jó döntéseket hozni, a játéka minden más aspektusával viszont elégedettek voltunk. Dzeko pedig már gyakorlatilag semmilyen területbe kapott labdával nem tud mit kezdeni, mégis vele kontrázunk 67 percig. Persze amikor jön helyette Correa, egyből megértjük miért…
Kicsit visszatérve Allegrire, nem igazán értjük a meccs végi kirohanását Marrotta és Baccin felé, mert míg amikor a Napoli ellen csinált magából végtelen nagy szararcot, azt még meg lehetett magyarázni a meccs során felgyülemlett feszültséggel, de tegnap sem ő, sem a csapata nem úgy nézett ki, mint akiket bármilyen győzelem motivál még idén. Meg aztán őszintén szólva az Inter sem igazán tett semmi frusztrálót, nem úgy mint az odavágó egyes bianconero szereplői. Szerintem Mister 0.54 xG sepregethetne a saját háza táján, főleg amíg az Torinóban és nem Udinében van.
Jöhet tehát a kupadöntő, nagy valószínűség szerint a Fiorentina ellen, de azért várjuk meg az estét.
Osztályzatok:
Onana: 6 – Olyan három védést kellett bemutatnia, ebből a Kostic lövése utáni bravúrnak nevezhető.
Darmian: 6.5 – Újabb komoly meccsen hozta azt, amit mostanában megszoktunk tőle.
Acerbi: 7 – Igazi masterclass.
Bastoni: 6 – Védekezésben igazi fal, de támadásban talán egy kicsit túl sokat vállalt.
Dumfries: 6.5 – Azért a beadásért a második félidőben járt volna az assziszt. Picin múlt.
Barella: 7.5 – Nem esett az eső, mégis volt nála esernyő. Szemfüles gólpassz!
Calhanoglu: 7 – Visszatért registába, és milyen jól tette.
Mhitarján: 7.5 – Általában a középpálya legszürkébb tagja, tegnap viszont ő vállalta a legtöbbet.
Dimarco: 7 – Az elmúlt hetekben sorra vagdosta fölé-mellé a helyzeteket a kapu torkából, most higgadt megoldást választott.
Lautaro: 6 – Parádés mezőnymunka, de tudjuk, hogy valószínűleg ebben a pillanatban éppen a pontatlan lövései miatt emészti magát, és hát jogosan.
Dzeko: 5.5 – Nagyon-nagyon lassú. Azért ha megszelídíti a labdát, még képes jó dolgokra.
Bremer: 7 – A múltkori gólpassz után ismét vérprofin asszisztált a támadásokhoz.
Lukaku: 6 – Teljes joggal ordította le Dumfries fejét. Sokat ő maga most nem tett hozzá.
Brozovic: 6 – Összeszedett és leosztott pár labdát.
Folytatás a hétvégén, ráadásul egy para meccsel a Lazio ellen. Forza Inter!