Pocsék állapotban várhatta a Juventus elleni kupaelődöntő első meccsét az Inter. Egy gyűlölt riválissal szemben (rész)sikerrel megvívott csörte ugyanakkor kiváló alap lehet arra, hogy végre meginduljon fölfelé a brigád.
Ultimátum a szakadék szélén ügyetlenül tántorgó Inzaghinak, szánalmas befejezések, ronda vereségek, féltucat egyéni krízis. Az biztos, hogy pár árnyalatnyival jobb helyzetet is el tudtunk volna képzelni egy Juve elleni kupaderbi első felvonásának felvezetéseképp. Maradt persze a remény, az a csalfa meg vak izé, ami sokakban már nem igazán él, vagy ha él is, közel sem dolgozik ugyanolyan intenzitással, mint korábban. Bennem még igen. Ennek pedig két nagyon egyszerű oka van. Egyrészt szimpatikus figurának és tehetséges edzőnek tartom Simone Inzaghit, aki a legbosszantóbb hiányosságai mellett minden erejét és tudását beletette és beleteszi ebbe a projektbe. Éppen ezért úgy érzem, hogy egyszerűen nem lenne fair, sőt, kimondottan nagy pofátlanságként hatna a sorstól az, ha idő előtt érne véget pályafutása a Nerazzurri kispadján, dacára a három kupasikernek és a szép nemzetközi eredményeknek. Másrészt, és talán ez a nyomósabb érvem: a jó eséllyel helyére csücsülő jelöltek tapasztalata és szakmai tudása finoman szólva sem győzött meg afelől, hogy hozzáértőbb kezekbe tudjuk átadni azt a bizonyos stafétát. Akkor meg maradjon a kisebbik rossz: valahogy kibírni, túlélni ezt a maradék időt a szezon leintéséig – valamiféle eredménnyel társítva persze.
Elsöprő focira az előjelek ismeretében, illetve kupameccs lévén ezen az estén sem számíthattunk Inter részről, a hazaiak kispadján helyet foglaló úriember azonban úgy gondolta helyénvalónak, ha udvarias vendéglátóként átadja a területet és a kezdeményezés lehetőségét ellenfelének. Bár az első veszélyes lehetőség Di Maria megiramodása révén alakult ki, melyet Handanovic vetődve(!) tornázott ki az alsó sarokból, a félidő nagy részében meddő és kényelmes labdázgatást láthattunk a milánóiaktól. Progresszív, a védelmi vonalak nyugalmának időnkénti megzavarására alkalmas passzkísérlettel nem igazán próbálkoztak Barelláék, de Brozovic így is eljutott egy nagyobb, Dimarco pedig egy kisebb gólhelyzetig. Előbbi a célzóvizet nem itta meg, utóbbi pedig még nem tart ott fejben, hogy egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben is eszébe jusson egy lövőcsel a befejezés előtt.
A térfélcsere után már valamiféle nyomásnak hívható jelenséget is tapasztalhattunk a torinói kapu előtt, noha a helyzetek még a legaktívabb periódusokban sem sorjáztak: a legtöbbet ígérőt egy dinamikus kiugrás után Mkhitaryan lőtte el keresztbe. Ami ezután történt, sajnos fájó és találó lenyomata napjaink Interének: a felezővonalat addig meg sem közelítő Cuadrado tűnt fel üresen a hosszú oldalon, és az a nagy büdös helyzet, hogy legyen bármennyire is antipatikus a fazon, annál ő lényegesen jobb játékos, hogy egy ilyen helyzetet elhibázzon. Nem tette meg ezt a szívességet ezúttal sem. Dühösen, elkeseredetten, megadón legyintettünk, hogy aztán Bremer semmiből történő kezezése visszaadjon valamit az utóbbi időszak méltatlan és aránytalan pechsorozatából. A tizenegyesből a pályára lépését addig kizárólag Gatti felrúgásával nyomatékosító Lukaku gurított a kapuba. 1-1 a vége, na meg három piros lap, ami egy addig különösen nyugis meccshez képest meglepően sok.
Megmenekültünk, összességében megérdemelten, ahogy pedig Dzeko a címert mutogatva lengetett a szurkolók felé a lefújást követően, kitűnően árulkodik arról, mennyire kellett már ez az aprócska sikerélmény a lelkeknek. (Az egyenlítésünket övező közjátékhoz csak annyit: a világ futballja egy csapásra válna fogyaszthatóbb termékké akkor, ha a Cuadrado-félék máshol élnék ki sajátos hajlamaikat.)
Handanovic 6 – Szép védéssel kezdett, aztán nem volt sok dolga. Nagy kár, hogy Cuadrado kihozta a béketűréséből a lefújást követően.
Bastoni 6.5 – A gól előtti szituációtól eltekintve hátul jól oldotta meg a feladatát, emellett igyekezett a támadásokba is bekapcsolódni. Ennek hatékonysága, elsősorban a beadások pontatlansága miatt azért hagyott némi kívánnivalót maga után.
Acerbi 6.5 – Hozta a tőle megszokottat, megnyugtató a jelenléte a védelem tengelyében. A gól előtt mondjuk ő sem volt a helyzet magaslatán.
D’Ambrosio 6 – Nem hozták zavarba, és ezúttal az utolsó percek balhéjából is kimaradt. Mondhatnak rá bármit, de jó, hogy van nekünk.
Dimarco 5.5 – Aktív volt, sokat járt fel-alá, de megtanulhatná, hogy gólhelyzetben cselezni ér, és sajnos a beadásai sem igazán találtak célba. Az ilyen meccsekhez még sokat kell csiszolnia magán.
Mkhitaryan 5.5 – Az első félidőben Brozovicnak, a másodikban saját magának készített elő kiválóan egy tiszta helyzetet. Összességében haloványabb volt most, de komolyabb kritika nem érheti a játékát.
Brozovic 6.5 – Ez a Brozo már közelít ahhoz, akit az utóbbi években láthattunk. Jól mozgatta a csapatot, és nagy kár a helyzetéért.
Barella 6 – Az első félidőben voltak pontatlanságai, de az a Zidane-csel megmutatta egy pillanatra az igazi arcát. A folytatásra feljavult, és kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményt rakott a közösbe. Ez a performansz egy apró, de fontos lépés volt tőle a jó irányba.
Darmian 6.5 – Letisztult, higgadt, megbízható védőmunka = Matteo Darmian. Jól oldotta meg Kostic semlegesítését, ezért cserébe a támadásokat nem tudta nagy hatásfokkal segíteni.
Martinez 5 – Igyekezete ellenére csak elvétve találkozott a labdával, amikor pedig eljutott hozzá a bogyó, nem igazán ültek a megoldásai.
Dzeko 5.5 – Nagyot harcolt, sokat mozgott, ezen felül egy-két ügyes cselt és átadást is láthattunk tőle.
Lukaku 6-2 – Kíméletlen ítéletvégrehajtó a tizenegyeseknél, lelkileg is sokat jelenthet neki ez a gól a hétvégi blama után. Ugyanakkor nem túl profi dolog felvenni a szurkolók provokációját – ennek a következményeképp nem játszhat a visszavágón.
Inzaghi 6 – Kellően felkészült és éles volt a csapat, a meccset pedig összességében kontrollálta. Ilyen játékkal rendkívül dühítő lett volna harmadszor is kikapni a Juventustól a szezonban. A végén persze nagyon kellett a Fortuna (alias Gleison Bremer) támogató közbenjárása. Sem ő, sem együttese nem érdemelte volna meg a vereséget ezen a találkozón. Kérdés, ki mennyit tud meríteni ebből a lélektani szempontból mindenképp szerencsés eredményből?
Folytatás Salernóban péntek délután!
Új kollégánk, Alessandro írását olvashattátok.
(kép forrása: https://isoccerng.com/)