Méghozzá győzelmi. És nem is kicsi. Ez van, ilyen helyzetbe sodorta magát a csapat. Az sem könnyíti a dolgokat, hogy a mai ellenfél Olaszország egyik legjobb fociját játszó (és legjobb formában lévő) együttese lesz.
Vége a válogatott szünetnek, aminek egészen kivételes módon most inkább örültünk, mintsem bánkódtunk miatta – persze ez az öröm azért a végére átfordult ürömbe a szezon (egyelőre) legjobb Inter-játékosának sérülése végett. Egyébként a hírek alapján kb. mindent ki tudtunk pipálni a szokásos bingóból a srácokkal: voltak átigazolási, stadion-, tulajdonosváltó, valamint edzőhírek is, hogy a hosszabbításokat már ne is említsük. Ilyen ez, hozzászoktunk.
Az mindenesetre biztos, hogy lelki szempontokból jól jö(hete)tt a szusszanás, és például Inzaghinak is jutott idő átgondolni a következő lépését. Mert ha már a „kényszer” szót adtam címnek, ő mostanában kényszeresen, olykor kínosan vergődik nyilatkozataiban mellet döngetve, felelősségvállalás és megoldáskeresés helyett. Hittem és talán még mindig hiszek benne kicsit, de azért van egy határ. Lett vajon a szünet alatt kitalálva értelmes alternatíva vészesetekre? Új formáció? Támadásvezetési variációk? Vagy jó minden úgy, ahogy van, egyszerűen a csatároktól kell több? Sok mindenre választ ad az elkövetkező időszak, ami rögtön egy rangadószerűséggel indul: a Fiorentina látogat a Giuseppe Meazzába.
A Viola az utóbbi 9 meccsén nem talált legyőzőre (ebből 8-szor győztesen hagyta el a pályát), és játékminőségben bizony európai léptékkel sincs szégyenkezni valójuk – igazából Italiano mindenkori csapataira valószínűleg ez lesz a jellemző. A támadó szellemű csapatok ellen egyébként látszólag mostanában több esélye van az Internek, a másodszándékú, kontrára berendezkedő ellenfelek okozzák a jóval nagyobb fejtörést. Hát… Meglátjuk, ma hogy sül el a dolog. Az odavágó egyébként egy hihetetlenül kaotikus meccset hozott, az utolsó pillanatban akkor Mhitarjan révén sikerült behúzni a győzelmet a Franchiban – egy szűk sikerrel ma is bőven-bőven kiegyeznénk.
Nagy igazságot fogok közölni: a tabella nagyon szoros az elején, így minden egyes elhullajtott pont duplán fájhat a végelszámolásnál, és pláne a hazai pályát illik megvédeni innentől, minden áron. Ebben az Inter segítségére lehet Correa, aki kezdőként kaphat szerepet. Igen, bizony, az a Joaquín Correa, aki jó ideje árnyéka laziós önmagának, és aki inkább sérüléseivel, mintsem játékával hívta fel magára a figyelmet. Nos, most a focija is előtérbe kerülhet, volt ideje rákészülni… Csalódjunk csak pozitívan, mi lepődnénk meg legjobban! Calhanoglu sérülése miatt Brozovicra is sokkal fajsúlyosabb szerep hárul, hovatovább vissza kell találnia a valós énjéhez, aki az utóbbi években uralta a középpályát – ellenkező esetben pápá 2023/2024-es BL-kiírás. Skriniar továbbra sem bevethető egyébként, posztján változatlanul Darmian fog szerepelni, míg Gosens a kezdőbe tér vissza, mivel Dimarco sem bevethető még.
Sok-sok dolgot lehetne még felsorolni, azzal kezdve, hogy elkezdődhet a keményebb rotáció, de mindennek egy célt kell szolgálnia: azt a bizonyos győzelmi kényszert.
Várható kezdő: Onana – Acerbi, de Vrij, Darmian – Gosens, Mhitarjan, Brozovic, Barella, Dumfries – Correa, Lukaku.
18:00-kor kezdés, a Sport1 közvetíti a meccset.