Mikor összesorsoltak minket a Bayern, Barca duóval a csoportkörben, nem hittem volna, hogy értékelőt kell majd írnom a BL nyolcaddöntő után. Az idei, kétarcú Inter azonban gondoskodott róla, hogy így legyen. Emellett pedig még arról, hogy a következő körben is foglalkoznunk kelljen velük. Nem bánjuk.
Az persze tény, hogy csoportmásodikként jóval keményebb ellenfelet is kaphattunk volna, de így sem vehettük félvállról a portugálokat. A Porto 2019-ben a(z akkor még egészen értelmezhető) Romát, 2021-ben a Juvét ejtette ki a legjobb tizenhat között, tavaly pedig a kuzinékat oktatta Milánóban, a csoportkör során.
A két mérkőzést látva is az lehetett az érzésünk, hogy egy nagyon komoly kis párharcból sikerült továbbjutni. A támadójáték színvonala ugyan nem verdeste az eget, de a Meazzában a középpályájuk a meccs nagy részében fizikálisan elnyomta a miénket, a védelmük pedig a kiállításig jól végezte kevéske dolgát. Ha mégsem, akkor is támaszkodhattak Diogo Costára.
A tegnapi meccskép már jóval kevésbé feküdt a Portónak, hiába tudták birtokolni a labdát, komoly helyzeteket igazán csak az utolsó, pazza hét percben tudtak kialakítani. Ennek ellenére így is kissé nyomasztó volt száz percen keresztül a portugálok gurigázását nézni…
Ami az Intert illeti, nem volt ördögtől való gondolat a területek átengedése és a gyors kontrákra való építés. Mindegyik csapatrész iszonyat nagy melót rakott a védekezésbe, a dolog másik fele viszont egyáltalán nem működött. Hogy miért?
– Barella mintha most játszott volna először ilyen nívójú találkozón, rendszeresen rossz döntéseket hozott a támadásépítéseknél.
– Conte kontrára építő játéka után most olyan, mintha mindenki egy mézesbödönnel a lábán akarna előrefutni.
– Dzeko amellett, hogy birodalmi lépegetőre hajazó mozgással próbálja bejátszani a pályát, már csak úgy tud huzamosabb ideig labdát vezetni, ha közben mindenkit leüt maga mellett.
– Lukakuval akár jobban is kinézhetne ez a fajta a játék, de Marotta sem véletlenül dagadtozza le minden meccs előtt és nekünk is meg vannak a kétségeink afelől, hogy képes-e ő még futni egyáltalán.
Támadójáték hiányában tehát csak Acerbiék hősiességében tudtunk ,,gyönyörködni” a tegnapi meccs során, de a Spezia ellen bemutattuk, hogy mire lehet elég, ha számolatlanul dolgozzuk ki a helyzeteket. Nem lesz mindig ekkora mákunk a kapufákkal, Onana védéseivel és Dumfries(!!) mentéseivel, de ezt a Portót ma így kellett lenullázni. Megcsináltuk, továbbjutottunk, 2011 után újra ott vagyunk a legjobb nyolc között, engedjük is el a tegnapi meccset.
Ami nem maradhat el – és amihez kivételesen még kedvem is van -, a pontozás:
Onana: elképesztő magabiztosságot árasztott és a végén óriásit védett annál a fejesnél. Lábbal a biztosra ment. 8
Darmian: tényleg mintha neki találták volna ki ezt a pozíciót. Barella hibájánal muszáj volt besárgulnia, ezen kívül viszont sallangmentesen oldotta meg feladatát – még félig sérülten is. 7
Acerbi: óriási tanár volt. 7,5
Bastoni: védekezésben jól nézett ki, támadásban pedig az ő hosszú labdái jelentették a fényt az éjszakában. 7
Dumfries: a holland a meccs előtt nyilván kiolvasta a korábbi Loki és magyar válogatott játékos, Varga József Hogyan ajándékozzunk oda minden bedobást az ellenfélnek című könyvét. Emellett viszont hiba nélkül oldotta meg védekező feladatait, az a mentés a végén parádé volt és a támadóharmadban is előfordult, hogy a szokásos visszapassz helyett kiugratta Barellát. Végre valami! 7
Barella: ahogy fentebb is említettem, nem volt túl jó meccse; különösen, mikor a labdával kellett volna kezdeni valamit. 5,5
Calhanoglu: nem véletlenül lett ő a meccs embere az UEFA-nál és amúgy is; mióta itt van, néhány rövidebb periódust leszámítva világklasszis szinten játszik. 8
Mhitarjan: parádés védekezés, néhány elszórt, de többnyire pontosan megjátszott labda. 6,5
Dimarco: lecserélése előtt már folyamatosan jöttek be a labdák az ő oldaláról a tizenhatosunkon belülre, láthatóan teljesen elkészült. Amíg bírta, nem volt rossz. 6
Lautaro: leginkább a lelkes letámadások és zavaró repülések, valamint pontatlanul elszórt labdák a támadóharmadban jellemezték a játékát. 5
Dzeko: értékelendő, hogy ennyi idősen így kivette a részét a védekezésből, valamint az is, hogy a középpályán ilyen pontosan készítette le a labdákat a többieknek. Csatárként viszont ezen a szinten már sajnos kevés. 5,5
D’ambrosio: utoljára talán öt éve játszott a bal oldalon, de láthatóan nem felejtette el, mit kell ott csinálnia. Védekezésben ugyan nem volt hibátlan, mellőle is számtalanszor adták be a labdát, de a kiharcolt sárga-majd piros lapjai élményszámba mentek. 6
Lukaku: egy fokkal jobban megértette magát Martínezzel, mint bosnyák kollégája, de sokat ő sem tudott hozzátenni. 5,5
Brozovic: nem tudta megugrani Barella mai teljesítményét. 5,5
Skriniar, de Vrij: a holland legalább azokba a labdákba belebikázott egy jó nagyot, amik felé jöttek, de Skriniar konkrétan nézelődni szállt be a mérkőzés hajrájára. Sem fizikálisan, sem mentálisan nem álltak készen a tegnapira és simán elmehetett volna rajtuk a meccs. előbbi 2, utóbbi 3
Inzaghi: az elképzelése a meccs ideális képéről nem volt rossz, sajnos a kivitelezésbe csúszott hiba a játékosok részéről és ezért lehetett ennyire nyomasztó mezőnyfölényben a Porto. A fentebb említett két jómadarat kényszerűségből kellett behoznia, miattuk nem hibáztatnám, D’ambrosio a bal oldalon viszont egészen elfogadhatót nyújtott. A menetrendszerű bajnoki csalódást követően most megint szép eredményt ért el egy egyenes kieséses kupasorozatban. 6,5
És akkor a várható ellenfelekről
Akiket mindenképp el kéne kerülni: Arsenal, Barcelona, Juventus, Man United Bayern, Real, Man City (Benfica?)
Akik ellen nem feltétlenül mi lennénk az esélyesek, de akár még a továbbjutás is meg lehetne: Chelsea, Napoli, Milan.
Hamarosan megtudjuk, kivel kell megküzdenünk az elődöntőbe jutásért. Forza Inter!
Képek forrása: Sky, La Repubblica, Facebook