Papíron az egyik legkönnyebb milánói Derbyn vagyunk túl, amit a hozzám hasonló milleniálok valaha láthattak, mindez úgy, hogy alig több mint két hete vertük el a kuzinokat 3-0-ra Arábiában.
Őszintén szólva kicsit vegyes érzésekkel írok erről a meccsről, pedig egy a játék képe alapján ennyire fölényes győzelmet a Milan ellen nem kell megmagyarázni. A Supercoppa döntő a szememben egy sokkal szebb győzelem volt, nem csak a gólarány, hanem a méltóbb formában futballozó ellenfél miatt, ami az Intert is jobb futballra kényszerítette. A Milan gödre idő közben tovább mélyült, nyilván ez lehetett Pioli borzasztó passzívra vett 3-5-2-re váltása mögött, ami őszintén szólva egy unalmas, alacsony színvonalú meccset eredményezett. Igyekeztek a területeket lezárni, ám a kontrázásra tökéletesen alkalmatlan Giroud-Origi csatársor önmagában magyarázat arra, hogy hogyan zárták a meccset kapura tartó lövés nélkül. Annyira a mieink sem pörögtek fel derbyhez méltón, hiába a sok jó teljeseítmény, a második félidő derekán éreztünk egy kis megbicsaklást is több hibával – de reálisan nézve itt ha reggelig játszik a két csapat, sem biztos, hogy jött volna az egyenlítés. Egy ilyen meccset viszont illett volna sokkal előbb lezárni, és főleg nem hagyni az ellenfelet kontrázgatni a 76. percben, minden ok nélkül.
Persze nem volt az a lezárás olyan nagyon messze, ez azonban végül nem történt meg, részben a helyzetkihasználásnak, részben Massa játékvezető elképesztő töketlenségének (vagy csak változott a szabálykönyv, és két kézzel lökni, vagy arcba könyökölni simán lehet már?). A Milan szurkolók által sokat szidott Tatarusanut is meg kell említeni, hiszen simán legjobbjuk volt, és tényleg csak ámulunk az új lestechnológián, mert egy olyan szituációban tudta molekulákra bontani Martinez homlokát és kimutatni a lest, ami korábban simán egyvonal lett volna, de végül is így igazságos ez. A csapat hozta, amit kellett, elmondhatjuk hogy többet már nem kell ezekkel a dicsőített pankrátorokkal játszanunk idén, és egész jó arányban teljesítettünk a derbyken. Örömre ad okot, hogy van egy Lautaronk, aki valódi Milan-specialista lett az elmúlt években, vagy az, hogy Lukaku és Brozovic is mutat életjeleket, remélhetőleg újra hasznos tagjai lesznek a keretnek a nagyon közeljövőben.
Nézzük az egyéni teljesítményeket:
Onana: 5 – Semmi dolga nem volt, de legalább egyszer eladta a labdát.
Skriniar: 6 – Jó lett volna, ha nem rulettezik a 16-os környékén az említett kontra előtt.
Acerbi: 7 – …ő azonban időben kapcsolt, és mentett Giroud előtt.
Bastoni: 6.5 – inkább a támadások kötötték le.
Darmian: 6.5 – Fantasztikus formában van, és még az év labdakihozatalából is kivette a részét.
Mhitarjan: 6 – Kicsit csendesebb meccsei vannak, ráférne egy hét pihenő.
Calhanoglu: 6.5 – Mostanában csak dícsérjük, ma épp a remek pontrúgások miatt.
Barella: 6.5 – Tőle is jött pár nem várt figyelmetlenség, pedig ránézésre óriási nagyot ment.
Dimarco: 6 – A hőtérkép alapján támadót játszott.
Dzeko: 6 – Kicsit tán halványabban játszott, de semmiképp nem rosszul.
Lautaro: 7.5 – A gól, a cselek, a passzok, minden ült ma.
Gosens: 6 – Jól szállt be
Lukaku: 6 – Végtelen birkózás, kishíján egy gól.
Brozovic: 6 – Kiosztott pár szép zsugát ebben a bő 20 percben.
Meglepő módon a héten már nem tudunk Inter meccsről tudósítani, hiszen a következő találkozó mához egy hétre lesz a Sampdoria ellen – reméljük a csapat is töltőre rakja magát kicsit, és valahonnan innen folytatja jövő hétfőn! Forza Inter!