Félidő

Mikor megfogant a fejemben, hogy kéne egy nagyobb hangvételű félévzáró poszt, úgy terveztem, azzal kezdem majd, hogy ez a negyven pont tizenkilenc meccs után nem is olyan vészes. Ehhez képest tegnap a csapat szépen visszarántott a földre, újfent megmutatva, hogy mi is az a bajnoki forma. Az alábbiakban egy hosszabb értékelés következik az elmúlt hat hónapról, megvizsgálva a tulajdonosi kört, az átigazolásokat, a csapatot és a vezetőedzőt is.

Pozitívumok

• Annak ellenére, hogy a bajnokságban tulajdonképpen a Romával, Lazióval és az Atalantával is fej-fej mellett haladva harcolunk a BL-helyekért, az Inter még így is tudott szép pillanatokat okozni nekünk ebben az időszakban. Ilyen volt a nemzetközi porondon történő továbbjutás a halálcsoportból, aminek megvalósulásában talán még mi sem hittünk annyira – legalábbis én biztos nem. A Barca komoly átalakításon ment át a nyáron, néhány fantasztikus játékost is bezsebelve – Lewandowski és Koundé mindenképpen ide tartoznak -, és Xavi rutintalansága ellenére is őket érezhettük a kvartett második számú esélyesének.
  Mindezt egyébként igazolni is tudták a csoport második mérkőzésén, mikor ugyan elég simán kikaptak a Bayerntől, de az első félidőben számos helyzetet tudtak kidolgozni a bajorok ellen – miközben mi az első játéknapon szörnyen alulrendeltek voltunk a németekkel szemben. Ezt követően viszont fordult valami és Inzaghiék két remek meccstervet dolgoztak ki a katalánok ellen.
  Az első mérkőzésen még kellett egy pici szerencse egy tizenegyes szituációnál, a Camp Nou-ban viszont konkrétan egy agyonnyert meccsen kellett beérnünk az egy ponttal. Emellett pedig sikerült oda-vissza legyűrnünk a csoport leggyengébb együttesét – a 2018-as visszatérésünk óta erre sem Spalletti, sem Conte Intere nem volt képes.
• A Szuperkupa megvédése szintén nagy tett volt. Tudom, nem a legértékesebb trófea ez és mi sem jöttünk mindig lázba tőle, de az Inter nem a Bayern és nem is a Real, hogy minden évben a bajnoki cím és a BL megnyerése legyen a cél. Igenis meg kell becsülni ezt a kupát is, különösen, hogy a tavalyi bajnokot vertük iskolajátékkal, hozva az elmúlt években már megszokottá váló három-nullás győzelmet.
• Néhány játékosunk meglepetésszerű, jó formája is idetartozik. Calhanoglu játszatása registaként remek döntés volt epikus horvátunk hiányában. A török – Brozóval ellentétben – egyáltalán nem lassítja a játékot és jóval többet tesz hozzá a támadásokhoz, emellett pedig a védekező munkája is kiemelkedő (persze egy jó formában lévő Brozo bármikor beférne a kezdőbe, mert klasszis abban, amit igazán tud).
  Eközben Mhitarjan tulajdonképpen a legelnyűhetetlenebb középpályásunkká vált. Azt talán sejtettük, hogy a már teljesen lelassult, csak heti egy meccset sem bíró Vidalhoz képest előrelépés lesz az örmény, de ennyit talán nem vártunk tőle (tegnap mondjuk pont jobb lett volna, ha pihen).
  Dzeko ugyan időnként mutatja a fáradtság félreérthetetlen jeleit, de még így is brilliáns, amit hozzátesz a csapathoz.
  Onanának muszáj volt bekerülnie a kapuba és Inzaghi – ha kicsit későn, de – meg is hozta ezt a döntést. Tegnap mondjuk a kapott gólnál az utóbbi évek Handájára emlékeztetett.
  Darmian visszaszivárgása a kezdőbe is jó húzásnak tűnik. A rutinos olasznak ugyan nincsenek klasszis képességei, de cserébe nem kapunk agyfaszt a megoldásaitól a támadóharmadban és a védőmunkája is elfogadható.
  Acerbiről tudtuk, hogy Ranocchiához képest bőven jobb játékos, de a tavalyi, Lazioban mutatott formája, valamint milanista múltja miatt nem fogadtuk túl nagy örömmel. Ehhez képest kiszorította a nála fiatalabb, mégis komplett leépülést mutató de Vrij-t és magabiztosan végzi a dolgát a védelem tengelyében – akár Osimhent is leradírozva.
  Végül pedig essen szó Dimarcóról is, aki a kezdeti nehézségeket leküzdve most már kihagyhatatlan tagja lett a csapatnak. Ugyan Perisic tavalyi formáját még nem érte el, de hétről-hétre egyre jobbnak tűnik (tegnap persze neki is voltak homály dolgai).

  

Negatívumok

• Nyilván elkerülhetetlen a vezetőség szerepe a csapat visszafejlődésében. Írom mindezt úgy, hogy a Suning a Covid-leállásig tulajdonképpen mintaként szolgálhatott bárki számára abban, hogy hogyan kell irányítani egy ilyen nagy volumenű klubot, mint az Inter. A kényszerleállás után viszont minden megtört, a bajnoki címet hozó edzőt és a legjobb játékosokat is el kellett – és kell – engedni, hitelt kellett felvenni, és hiába van már elege ebből mindenkinek, Csang Istvánnak nagyon úgy tűnik, hogy esze ágában sincs megválni az Intertől. Köszöni szépen, neki tökéletes, ami van.
  Hiába nem fizet a szponzor, hiába kell elengedni a csapat egyik legnagyobb értékét – alsóhangon hetven millió eurós játékosát – és leendő kapitányát ingyen, a csapat a bajnoki cím után is nyert két Szuper-és egy Olasz Kupát, minden rendben van. Más kérdés, hogy néhány jó igazolással akár BL-esélyes keretünk is lehetett volna, de sebaj…majd Marotta kiáll és megmagyarázza.
•  A fentiekből kiderülhet, hogy közel sincs minden rendben a klub vezetését illetően – legalábbis mi így gondoljuk – de a csapat kerete azért még így is bőven többre hivatott annál, mint hogy a top négyért küzdjön a bajnokságban. Inzaghi ugyanakkor nagyon úgy tűnik, hogy alkalmatlan arra, hogy folyamatosan fenntartsa a motivációt és egy bizonyos szintet. Csak az idei bajnokság első felében már húsz pontot vesztettünk, sokszor a látványosan rossz meccseléseinek, vagy alap elgondolásának köszönhetően.
  Igen, sok értékünktől kellett megválnunk az elmúlt években és a pótlásaik sokszor közel sem ütötték meg a szintjüket, de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy továbbra is az Interé az egyik, ha nem a legerősebb keret Olaszországban. Ehhez képest tizenhárom pontra vagyunk a listavezető Napolitól és Atalantákkal meg Laziókkal kell harcolnunk a legjobb négybe kerülésért.
• Néhány játékosunk beépítése előtt is értetlenük állok. Asllani ugyan még messze nincs a Brozovic szintjén, de talán több játékperccel számoltunk az ő esetében, mint amennyit eddig kapott. Tegnap például nyugodtan kezdhetett volna Mhitarjan helyett, de úgy tűnik, erre még várnunk kell. Arra viszont nem, hogy Gagliardini a meccsek 90%-án előbb szálljon be, mint az előbb említett, albán játékos…
  A Lukaku ügylet jónak tűnt, mikor megtörtént, de az mondjuk érdekes, hogy a Conte-időszakban előírt diétáját teljesen félredobta, mikor Londonba ment, majd onnan visszatérve ugyan a felkészülést végigdolgozta, de azóta a fizikális állapota tulajdonképpen a nála majdnem tíz évvel idősebb Dzeko-szintjét sem éri el. Közel sem. Külön érdekesség, hogy Marottáék állítólag Dybalát hozták volna a nyáron, de Inzaghi ragaszkodott a kevésbé sérülékenynek gondolt belgához…

Jelenleg tehát úgy állunk, hogy a zebrákat ért pontlevonás ellenére is kaparnunk kell a bajnokságban a top négyért, ami finoman szólva is ciki. A hazai kupában még áll a csapat, az Atalanta után a Lazio/Juve közül kell majd valakit legyőznie ahhoz, hogy a döntőbe jusson és megvédhesse címét akár a Roma, akár a Fiorentina ellenében. Inzaghi ugyan a hétközi meccsel bizonyította, hogy képes megvédeni egy általa korábban már elnyert titulust, de az Olasz Kupában több meccset is meg kell nyerni ehhez és valószínűleg szembejön majd egy magát nagyon csúcsra pörgető, dacos Juventus, vagy egy magát ellenünk mindig felszívó Lazio. Hogy őszinte legyek, jelenleg nem mernék fogadni arra, hogy idén is megnyerjük a sorozatot…

…igaz, Inzaghi már többször is bizonyította, hogy a kupameccsekre remekül fel tudja készíteni aktuális csapatát. Erre szükség is lesz majd a Sérgio Conceição által irányított Porto ellen a BL-ben, hiszen reális esélyünk lehet eljutni a legjobb nyolcig. Amúgy Csang korábban többször is hangoztatta, hogy elsődleges céljai között szerepel, hogy az Inter visszakerüljün Európa legjobb nyolc együttese közé. Nos, ez akár idén meg is történhet és onnantól akár a klubot is át lehetne adni pénzügyileg stabilabb kezekbe..
A portugálokat ugyanakkor nem szabad lebecsülni, az utóbbi években mindig borsot törtek olasz ellenfeleik orra alá, legyen szó akár a Romáról 2016-ban és 2019-ben, vagy a Juvéról 2021-ben. Ja, és én mondjuk el tudnám képzelni Conceição-t a mi kispadunkon is.

Végezetül pedig a tegnap pályára lépők is megkapják elmaradhatatlan pontjaikat: Onana 5, Darmian 5, Skriniar 3, de Vrij 5, Bastoni 5, Dimarco 5, Barella 5, Calhanoglu 6, Mhitarjan 4, Martínez 5, Correa 0. Cserék: Bellanova 0, Gosens 3, Asllani 6, Dzeko-Lukaku 4.

És most Ti jöttök, ne tartsátok magatokban, hogy mit gondoltok az elmúlt fél szezonról.

Képek forrása: SempreInter.com