Mi lesz veled Inter?

Tegnap bizakodóan indultam a legjobb barátomhoz miközben egy Inter mez feszült rajtam, hogy aztán egy félidő után olyan lelombozva érezzem magam, mint a banter éra legrosszabb pillanataiban. És nem jó érzés úgy hazamenni, ha közben azon kattog az agyam, hogy remélem egy Milan mezes emberrel se találkozok közben.

Pedig, ha ránézünk a statisztikákra, talán még azt is lehetne mondani, hogy nem is volt itt olyan nagy különbség a csapatok között. Az Inter játékosok birtokolták többet a labdát, alig maradtak el a kapura lövések számában és tulajdonképpen az első 20 perc nem is nézett ki annyira rosszul. Meddő mezőfölényünk volt, de helyzetek nem alakultak ki egyik oldalon se. Majd a 21. percben Lautaro addig birkózott jó pár Milan játékos között, míg nem megtalálta Correát, aki továbbadta Brozovicnak, aki pedig a szétnyílt védelem között csont nélkül tudott elgyalogolni a kapuig, majd higgadtan helyezte a bal alsó sarokba. Itt egy kicsit megnyugodtam. Hiszen bár bizakodó voltam, láttam, miket műveltünk az elmúlt hetekben, magabiztos győzelmet badarság lett volna várni. De, amit Brozovic első gólja után nyújtottunk, az konkrétan mindent alulmúlt. Nem emlékszem ilyen rossz teljesítményekre az elmúlt évekből. Igen, volt, amikor nagyon rosszak voltak, vagy nem ment a játék, de ilyen hitehagyott NB1-es tempóra nem voltam felkészülve. A 28. percben Rafael Leao egyenlített, az Inter játékosok pedig innentől kb. a 65-70. percig úgy fociztak, mintha Usik leviharzott volna a pályára és mindenkinek lekevert volna egy pofont. Szörnyű volt nézni ezeket a perceket, a Milan letámadása agyonnyomott minket és egy idő után teljesen feladták fejben is, ami pl. Conte alatt teljesen elképzelhetetlennek tűnt. Hiszen ki lehet jönni ekkora nyomásból is, az elmúlt években azért megmutatták egy párszor. Ilyenkor a legfontosabb, hogy nem szabad összeesni és koncentrálni kell. Ehelyett, olyan szinten volt szétesve minden, hogy a legjobb legósnak is fejtörést okozott volna összerakni. A középpálya és a védelem is egy átjáró ház volt, talán még Brozovic volt a legösszeszedettebb, de egyedül túl sok mindent nem tudott csinálni, főleg, hogy a Milan nagyon szépen járatta a labdát és minden lyukat ami keletkezett a védelemben, meg tudták játszani.

A félidő után sokan hitték azt, hogy Inzaghi cserél majd egy párat, nem így történt. És tulajdonképpen az folytatódott, ami az első félidőben abbamaradt. Mindez két Milan gólt eredményezett még, előbb Giroud köszönt be az 54. percben. Ez volt talán a kedvenc gólom. Hiszen, bár három Inter védő állt a közelében, de úgy sok vizet nem zavartak, és ehhez tegyük még hozzá, hogy a francia nem igazán találta el jól a lövést, de Handanovic olyan lassan mozdult el a labda felé, hogy már szinte vártam mikor tolják le a pályáról derékbántalmak miatt. Még fel se ocsúdtunk a második gólból, Leao újfent hülyét csinált a védőhármasunkból, és Handanovic mellett szépen elgurítva lőtte be a harmadik Milant gólt az Inter hálójába. Mikor az ember már azt gondolta, hogy Izaghinak jó ez így, végre cserére szánta el magát és a 63. percben beküldte Dzekot, Dimarcot és Mhitarjánt, amivel kaptunk egy kis lendületet. Pont a cseréknek is köszönhetően tudott szépíteni a csapat egy szép akció végén a 67. percben Dzeko révén, majd a 80. percig sikerült még kialakítani egy pár jobb szituációt, de sajnos az ellenfélnél kapus is volt, így Maignan eszén nem sikerült túljárni. A Milan belefáradt egy kicsit a hatalmas letámadásba és a harmadik góljuk után tudatosan is visszább vettek. Inkább ennek volt köszönhető, hogy sikerült helyzeteket kialakítani, mint a hatalmas vérfrissítésnek. Mert magán a csapaton nem láttam azt a hatalmas elszántságot ekkor se. És ami a legrosszabb a 80. perc után ez is kifulladt és tulajdonképpen szépen csendben megvártuk míg lefújják a meccset, aminek a végén ez a barom Theo megint örömködhetett. A Milan bőven megmutatta, hogy sebezhető, de mi igazán nem akartuk őket bántani. Néha egy kicsit rájuk ijesztettünk, de igazán veszélyben nem is érezhették magukat. Mindez azért, mert a játékosainkban nem volt meg az akarat ehhez. És hogy miért nem? Erről szeretnék most beszélni egy pár témát kiemelve.

Mercato, vezetőség és Suning

Szóval itt volt nekünk ez a csodálatosan szép nyár. Kár, hogy Inter részről ez a csodálat július első hetéig tartott. Utána senki se érezhette biztonságban magát, egészen a mercato lezárultáig. Ez volt az egyik kegyelemdöfés a keret felé, ami miatt elindultak a lejtőn. A nyár elején ki lett adva, hogy 30%-kal csökkenteni kell a béreket és legalább 60 milliót össze kell szedni az eladásokból. Nagyjából ez össze is jött. Bár tegyük hozzá, hogy Marotta és Ausilio vért izzadtak minden eladásért és be kellett áldozni a legnagyobb primavéra tehetségünket is. (De utóbbit minek sajnáljam, itt soha nem kapott volna lehetőséget.) Eközben sikerült a Digitalbits személyében egy olyan főszponzort találni, akik a mai napig nem fizettek nekünk egy petákot se és csak azért nem vesszük le a nevüket a mezről, mert a Nike-n ragadna 250 ezernyi legyártott portéka. Közben jönnek be kisebb szponzori megállapodások, de a lényegen nem változtat, a csapat adóssága nem csökken, és a Suning valószínűleg csak azért nem akarja eladni a csapatot, mert most már tényleg elérhető közelségbe került, hogy megkezdődjön a Milannal közösen a saját stadion építése. De ezt vajon arra akarják felhasználni, hogy jobb vevőket tudjanak találni egy a szakadék szélén táncoló klubhoz vagy most elvegetálunk 2030-ig és megvárják míg a növekvő stadionbevételeknek köszönhetően végre nagyobbak lesznek a bevételek? Hát bocsánat, de jelenleg ennek, ami most a klubnál történik nincs semmi értelme. Az, hogy konkrétan minden játékosnak attól kelljen rettegnie, hogy holnap azt mondják neki; mehetsz Párizsba fiam! -még is kinek tesz jót-? Ez nem egy klub működési modell, amire jövőt lehet építeni. Van ahol igen, de ott fiatal tehetségeket vesznek olcsón, majd játszatják őket és eladják őket többszörös áron. De itt nem látom, hogy ez lenne a helyzet. Azt viszont igen, hogy a klub válságban van, elvesztette az identitását és jelenleg csak próbál fennmaradni a vízen, miközben koncepciótlanul lebegünk rajta. Hogy ez meddig fog tartani? A jó ég tudja, de hogy a játékosok a pályán már most megsínylik ezt, az teljesen biztos.

Inzaghi

Tavaly el voltunk alélva, amiért az utóbbi 20 év legszebb Interét látjuk focizni. Ugyanakkor gyűltek a sötét fellegek az edzőnk fölött már akkor is. Hirtelen kihagyások a koncentrációban, akár egy meccsen többször. Rossz taktikai döntések sorozata, akár meccs tervezésben, akár meccs közben. Sokszor az is előfordult, hogy megfutamodott és egy jó meccset tett tönkre azzal, hogy olyan játékosokat kapott le a pályáról, akik jó formában voltak és olyanokat küldött fel, akik semmit nem tudtak hozzátenni. Conte ezt úgy oldotta meg, hogy nem cserélt, amire végül is Inzaghi is rájött egy idő után, de akkor már késő volt. És ha már Conte, ő egy olyan csapatot hagyott Simonéra, akik végtelenül fel voltak tüzelve és bármit meg tettek volna egymásért. Ebből mit láttunk tegnap? De ennyire nem is kell előre szaladni. Sok a gond a klub körül, de sikerült erősíteni a kereten, Perisicen kívül senki nem távozott a magból, így be kell látni, hogy ezt a hatalmas visszaesést nagyobb részben Inzaghi döntései vagy nem döntései okozzák. Inzaghi sajnos egy puhapöcs és egyre inkább látszik, hogy nem az Inter padjára való. Például Spalletti csapatait nem jó nézni, de neki van egy olyan alfahím kisugárzása, ami ráragad a csapataira. Simone nem a játékfelfogás miatt ilyen, mert nem defenzív edző. Egyszerűen a játékosok softok, semmik a párharcokban, főleg ebben az idényben, de már tavaly megmutatkozott. Emellett nincs egység, 0 nyomást tudunk kifejteni az ellenfél felé, tegnap azt is meg lehetett figyelni, hogy a Milan letámadása ellen a támadások felépítése is vagy eladott labda, vagy hátrapassz. Spalletti vagy Conte alatt hiába voltunk sokszor beszegezve a kapuhoz, inkább meghaltak volna, csak gól ne legyen és húzzuk ki 1-0-val. Gond még emellett, hogy az a kis játék is teljesen kiismerhető, amink van, Inzaghi pedig egyre ritkábban képes más mederbe terelni a játék képét. Most pedig itt állunk, 5 forduló után két vereség és nyolc kapott gól, ami rengeteg. Izanghi puhapöcs abban is, hogy nem meri Handanovicot leültetni a padra. A szlovén hozza a kötelezőt, nem hibázik látványosakat, de nem képes ezen kívül semmit se megoldani és úgy mozog, mint akit benyugtatóztak. Tudom, hogy sokat tett a klubért, de van, amikor érezni kell, hogy itt a vége. És ha Samir ezt nem tudja beismerni magának, akkor ez az edző feladata lenne. Egy bizonytalan kapus előtt a védelem is bizonytalanabb. Hiányzik a mentális felkészítés, mintha fizikailag se lennének a toppon, és egy derbin képesek vagyunk a meccs 70%-ban lézengeni. Ez megbocsáthatatlan. Hogy képes lesz-e ezt a tendenciát megfordítani? Valószínűleg leszünk még jobbak ebben az idényben, de ha Inzaghi semmit nem tud visszahozni abból a tűzből, amit Contétól megörökölt, akkor soha többet nem fogunk úgy játszani alatta, mint az előző idény egyes részeiben.

Folyatás szerdán a Bayern München ellen.

Értékelés:

Handanovic – 5

Skriniar – 4,5

De Vrij – 4,5

Bastoni – 4,5

Dumfries – 5,5

Barella – 4,5

Brozovic – 6

Calhanoglu – 4,5

Darmian – 5,5

Correa – 5,5

Lautaro – 5

Dzeko – 6,5

Dimarco – 6

Mhitarjan – 6

Inzaghi – 3

(Képek forrása: inter.it, sempreinter.com)