Ugyan még picikét nyalogatjuk a sebeinket, de épp itt az ideje elkezdeni összegezni a 2021/2022-es idényt, ami egyébként összességében talán több pozitívumot hozott, mint fordítva – ezt persze most még nem így éljük meg. Zongorázzunk tehát végig a futballistákon, lépésről lépésre, a negatív tartományból felfelé lépkedve!
27.: Aleksandar Kolarov – Őszintén? Nagyon meg kellett erőltetni az agyam, hogy a négy becserélésére (összesen 43 perccel) visszaemlékezzek, és mindet kvázi „kegyelemből”, érdemei (?) elismerésére kapta meg, szerintem tök feleslegesen. Többet nem látjuk már Inter-mezben pályára lépni, teljesen kiöregedett. (Átlagosztályzat: értékelhető játékperc nélkül) /Szezonosztályzat: -/
26.: Felipe Caicedo – Mint utóbb kiderült, tűzoltásnak szánt leigazolására végül nem is volt szükség, hacsak nem annyi, hogy ezzel Satriano fél évig folyamatos játéklehetőséggel tudott fejlődni az Intertől távol. Három meccsen 21 játékperc jutott neki, és nem igazán tűnt úgy, mintha a csapat szerves része lenne. (-) /-/
25.: Mattia Zanotti – A Cagliari ellen bemutatkozhatott 8 perc erejéig, és az alatt nem tűnt ügyetlennek. Kíváncsian várjuk, akkor vajon az utolsó meccsét tudta -e le az Inter felnőttcsapatában. (-) /-/
24.: Martín Satriano – Igen biztató előszezont produkált, amit annál kevesebb játéklehetőség (négy meccsen 34 perc) követett, érdemi megmozdulás nélkül. Egyértelműen szüksége volt a Brestnél eltöltött tavaszra, a Primavera igazából nem szolgálná már a fejlődését. (-) /-/
23.: Ionut Radu – A negatív hős, a fekete bárány. Már az Empoli elleni kupameccsen sem tűnt túl biztatónak, a Bologna ellen pedig lényegében eldöntötte a Scudetto sorsát. Kár, mert tavaly nem tűnt ennyire gyenge kapusnak, de hát főleg egy fiatal portásnál a játéklehetőség teljes hiánya ilyesmihez is vezethet. Nem vállalok nagyot a következő kijelentéssel: őt sem látjuk már tétmeccsen, Inter-címerrel a mellkasán. (4,25) /4/
22.: Matías Vecino – Ő sem fáradt el ebben az idényben, viszont neki már az előbb említettekhez képest van érdemi játékideje (488 perc), mi több, olykor (4 alkalommal) még a kezdőben is találta magát. Sok köszönet mondjuk nem volt benne, értelemszerűen fejlődést már nem mutatott 30 éves korára, legtöbbször azt a haszontalan fociját vette elő, ami miatt sokan elégedetten nyugtázzuk, hogy kifutott a szerződése. A Bologna elleni 6:1 alkalmával szerezte utolsó találatát fekete-kékben. (5,27) /4,5/
21.: Roberto Gagliardini – Talán listánk következő szereplője sem lep meg senkit, az „ónemárbasszusvecinogagliardiniközéppálya” másik tagja itt is az uruguayi poszttársa alatt/mellett foglal helyet. 24 meccs, 2 gól, 2 gólpassz, ez alapvetően nem is nézne ki rosszul, meg valljuk be, annyira nem is idegesített minket már. Kevés idejét mindig igyekezett maximálisan megszolgálni, és mivel tudjuk a korlátait, olyan túl sokat nem is vártunk el tőle – csalódást tehát lényegében nem okozott. Ha megfelel neki a még kevesebb idő, hatodik középpályásnak talán elfér. (5,73) /5,5/
20.: Robin Gosens – Kicsit fura lehet az ő nem túl előkelő helyezése, de a helyzet egyértelmű: alig volt sansza (9 meccs, mind csereként) Perisic mögött, ha épp több időt kapott, akkor meg balszerencséjére vagy elkerülte a játék, vagy ment neki igazán. Azért összességében több biztató momentumot láthattunk tőle (például volt egy védjegyes Gosens-gólja is a kupaderbin), és biztosak vagyunk benne, hogy nem lesz neki nehéz a horvát öröksége. (5,8) /6/
19.: Joaquín Correa – Egészen jól indult számára minden Milánóban, aztán a sérülései lelkileg is taccsra tették, ami abszolút kihatással volt a teljesítményére. Idény végére sikerült ismét jobb formába lendülnie, viszont nagy kérdés, ez elég lesz -e neki az új szezonban is a rendszeres pályára kerüléshez. Egy csatártól a 36 mérkőzésen szerzett 6 gól semmilyen körülmények között nem elfogadható, pláne úgy, hogy gólpassza is csak egy akadt. Sokkal többet várnánk tőle. (5,827) /5/
18.: Edin Dzeko – Talán furcsa lehet őt ennyire alacsonyan látni, aztán ha jobban belegondolunk, mégsem… Ősszel minden várakozásunkat felülmúlta, és talán „túlzottan be is játszotta magát a kezdőbe” azzal az irreálisnak ható szériával. Persze sérülések és egyebek is okai voltak az ő betonkezdő státuszának, de téltől már egy egészen más játékost láthattunk hétről hétre, olyasmit, ami igazából megfelelt az ő korának és elmúlt éveinek. Persze semmit sem szabad elvenni az érdemeiből, rengeteg segítséget nyújtott a pozitív időszakában, példának okáért a sima BL-továbbjutásból is főszerepet vállalt. Viszont azt nyilvánvalóan el kell felejteni, hogy ennyi időt a pályán töltsön, neki maximum egy stabil cserejátékossá kell válnia következő idénytől. 49(!) meccs (3000+ játékperccel), 17 gól, 6 gólpassz – a respekt azért jár neki maximálisan. (5,829) /6/
17.: Stefano Sensi – Elvétve kapott lehetőséget a bizonyításra (12 meccs, ebből egyetlen darab kezdőként), ez pedig nem is volt elég számára lényegében semmire. Azért a Coppa Italia-menetelésből egy győztes góllal kivette a részét, az jót tehetett a lelkének – egyben szép búcsúként is hathatott számára a fekete-kék színektől. Tavasszal a Sampban olykor-olykor felvillantott valamit, de maradandót ott sem sikerült alkotnia. Örök fájdalom lesz nekünk az ő fizikuma. (5,833) /5/
16.: Andrea Ranocchia – Amit az utóbbi években kaptunk tőle, ebben a szezonban is hozta. Mikor pályára lépett, mindig kitette szívét-lelkét, ennek pedig meglett az eredménye: kulcsfontosságú bombagóllal járult hozzá a kupasikerhez. Azért láthattuk azt is, miért limitált ő már, a picivel mozgékonyabb csatárok ellen egy az egyben óriási bajba tudott kerülni (ahogy igazából egész karrierje során), és hát a Scudetto hamarabb is elmehetett volna, ha befújják a Belotti elleni megmozdulását. 10 meccs, fele kezdőként, 1 góllal – igazából az ő távozása sem volt így csúnya. (5,833) /5,5/
15.: Alexis Sánchez – Számára is tele volt hullámvasúttal az évad. Néha dünnyögött a kevés játéklehetőség miatt, olykor fordulókra kikerült a rotációból, hogy előtte-utána kulcsmegmozdulásokkal vétesse magát észre – 39 meccs, 9 gól, 5 gólpassz a mérlege. Az ő távozására is igen jó esély van, és ha ez megtörténik, igazából mosolyogva fogunk emlékezni az Interben töltött idejére. Igaz, hogy néha idegesítő volt a játékstílusa, de rengeteget profitált a csapat az ő kreativitásából és cselezőkészségéből, emellett pedig a hosszú idő után bezsebelt Szuperkupát az ő góljával sikerült elhódítani, sokáig emlékezetes módon (és hát a Roma elleni kupagólja sem volt épp ronda). (5,85) /6,5/
Folytatása következik a szezon legjobbjaival!
Képek forrása sorrendben: chinadaily.com.cn (kiemelt kép), breakintlatest.news, twitter.com, calcioefinanza.it