Amiben múlt vasárnap éjszaka csak reménykedtünk, mostanra valóság lett: a győzelem okozta emóciók olyasmit idéztek elő, ami miatt egy csapásra máshogy nézett ki az Inter. Hogy ez erre a meccsre „szólt” -e, esetleg a szezon végéig kitartó folyamat része, még nem tudjuk, de tegnap picit visszajöttek a pár hónappal ezelőtti érzések.
Én kevésbé vagyok megengedő, mint ninogoffredo kolléga: bár valóban trükkös meccsek jönnek még a bajnokságon, azt mondom, maximum egy darab pontvesztés fér bele innentől, és ennek szellemében kell az összes találkozónak nekimenni. Az eheti ellenfél Verona lényegében a senki földjén tanyázik, ez jót és rosszat is jelenthet adott esetben, Barak (a Serie A egyik legjobb középpályása) hiánya viszont egész biztos pozitív hatással volt az Inter esélyeire.
Első játékrész: Reménykedtem egy jó teljesítményben, de ez azért felülmúlta a képzeletemet. Jó, nem a Manchester Cityvel volt a csörte, de akkor is jó volt látni a felszabadult, fluid, ötletes támadásépítéseket, és azt, mennyire erőtől duzzadva dominálnak Brozovicék már az elejétől. Annyi és olyan intenzitású energiát tettek bele a fiúk, hogy volt egy olyan félsz bennem, miszerint fordulás után kissé megzuhannak a srácok – ilyenkor azért könnyebben megbocsátjuk ezt, hisz a kétgólos előny nagyon masszívnak hatott. Tegyük hozzá – semmit nem elvéve kedvenceink érdemeiből -, Tudor és a Verona harcmodora abszolút kapóra jött most, a támadó szellemű futballjuk is eredményezte azt (megspékelve egy kis dekoncentráltsággal), hogy nyugalomban vonulhatott pihenőre a brigád. Ja, és óriási pacsi Handának, a Hellas legnagyobb helyzetét sikerült kiszednie óriási bravúrral, ki tudja, mi lett volna, ha…
Második játékrész: „Félidőben veszélyes a kétgólos előny.” – szól az örökbecsű. Mi persze nem hiszünk ebben igazán, maximum jót poénkodunk rajta, de tény ami tény, ez az állás éppen okozhat „túlságosan megnyugodott” lelkiállapotot. Hogy ennek, esetleg a fentebb említett okoknak köszönhető -e, nem tudjuk biztosan, de a vendégek fordulás után már sokkal több veszélyt tudtak okozni, és nagyon nagy szükség volt a pozitív reakcióra… Ami érkezett is a padról, Inzaghi cseréi és módosításai egytől egyig segítettek abban, hogy fiai konzerválják az eredményjelzőn látható állapotot, és elfojtsák a veronaiak próbálkozásait. Ez olyannyira sikerült, hogy a kis ijesztgetések után végül az Inter járt közelebb a gólhoz (több alkalommal is), habár ebben az etapban már nem született találat – jó ez nekünk így is.
Konklúzió: Férfiasan, ellentmondást nem tűrően sikerült ebbe a kilencven percbe beleállni, és még ha kisebb hibák akadtak is alkalomadtán, azért ezt egy biztosan besöpört három pontként könyvelhettük el – illetve egy újabb apró lépésként azon a bizonyos úton. Ja, és ezt a lépést úgy sikerült megtenni, hogy egy kicsit visszajöttek az ősz végén megízlelt érzések. De Vrij sérülékenysége komoly fejtörést okoz egyébként, vele még mindig másképp néz ki a csapat (pozitív értelemben), mint nélküle.
Végezetül pár kérdés, ami szöget ütött a fejembe most, és úgy általában:
- Hova tűnt Alexis Sánchez?!
- Vajon megmarad ez a fizikai és szellemi frissesség szezon végéig?
- Miért játszik minden meccset végig Dzeko?
- Dumfries valóban többet ad a csapatnak, mint Darmian? Ha igen, miben?
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – Kulcsvédés Simeone ziccerénél, további biztos hárítások, plusz egy-két pofás kirúgás lábbal. Ennél többet nem tehetett a győzelemért. (7)
Dimarco – Rég láttuk huzamosabb ideig, és ahhoz képest finoman szólva is kellemes benyomást keltett. Frissességét kihasználva végig aktív volt védő (2 szerelés, 4 megelőzés) és támadó oldalon (2 kulcspassz, 1 lövés) is, az olykor-olykor becsúszott, nem túl lényeges hibáit bőven ellensúlyozta a jó megmozdulásaival. A második gól példának okáért az ő szögletéből született. (7)
De Vrij – Látszik azért, mekkora szükség van az ő határozott és intelligens védőmunkájára. Bár leginkább „tisztogatnia” kellett, azért mégis érződött, hogy ő az úr a háznál, a második félidő már rosszabbul nézett ki nélküle védekezés szempontjából. (6,5)
Skriniar – Nem finomkodott, elővette a terminátor-üzemmódját, amit pláne annál a bizonyos dupla becsúszásnál csodálhattunk meg. 4 szerelés, 3 tisztázás, 1 blokk – megtette, amit megkövetelt a haza. (7)
Perisic – A mérkőzés legjobbja, az ember, aki miatt az utóbbi évek legjobb bal oldali szárnyvédőjének egyelőre esélye sincs érdemben beépülni a csapatba. Az egyik kulcsa volt az őszi szereplésnek, tehát ha ő most már a végleg visszatalált ahhoz a formához, akkor… Jók az esélyek. Két gólpasszal, fáradhatatlan, szemre látványos focival jelentkezett egyébként, és természetesen védekezni sem volt büdös neki (2 szerelés, 2 megelőzés). (7,5)
Calhanoglu – Nem volt rossz, ha kis szerencséje van, gól és gólpassz is állhatott volna a neve mellett. Szokásosan gürizett végig, és újra jó helyen volt nála a zsuga. Imádja kapura csavarni a szögleteket. (6,5)
Brozovic – Ezredjére is leírom, egy lózunggal spékelve: elmondhatatlanul sokat jelent társainak, szíve-lelke az egész rendszernek. Labdakihozatalok vezénylése, társak irányítása és kisegítése a hátsó régiókban, mind-mind magasabb szinten van általa, mindezeket tökéletesen demonstrálta e 90 perc alatt is. (7)
Barella – Mintha pislákolna a tavalyi fény, múlt héten az a cselsorozat, most a pedig a gól mutatott meg valamit abból, mire is lenne ő képes. Alapvetően sem futballozott rosszul, de nem bánnánk, ha még egy szintet tudna emelni. (6,5)
Dumfries – Rosszul döntött ígéretes helyzetekben, azokat leszámítva egyébként ő is elfogadhatót nyújtott – kifejezetten ízlett neki a Verona által hagyott rengeteg terület. Valamiért az is tetszett, amikor Correának magyarázott egy védekezésbeli hiba után. (6)
Correa – Ha valakinek, hát neki valóban feküdt a vendégek modora, lévén őt egy tipikus kontracsatárként tartjuk számon. Ültek az egyérintős passzai, jó döntéseket hozott, a gól sajnos nem jött össze neki. (6,5)
Dzeko – Újfent sok pontatlansága akadt, de most maximálisan elnézzük neki, ugyanis szöglet utáni gurítása jelentette a megnyugvást. Felszabadult volt így, hogy nem Chiellinivel és de Ligttel kell reménytelen csatákat vívnia, a lövései számából (6) kiindulva maradt még gól benne. (7)
D’Ambrosio – Hihetetlen, de ismét lehozta vele a csapat kapott gól nélkül. Egy félidő alatt 4 szerelés, 1-1 megelőzés és tisztázás, valamint egy kapufa, aminél Montipo óriási bravúrral akadályozta meg a gólszerzését. Sokunk nevében írom: nem lehet nem imádni. (6,5)
Gosens – Bár próbálkozott, de túl sokat nem tudott hozzátenni bő fél órája alatt. (6)
Bastoni – Stabilizálni volt hivatott, ennek maximálisan eleget tett. (6)
Vidal – Szintén ez volt a feladata, nem is volt rossz, és még egy ziccerlabdát is kiosztott Dambronak. (6)
Gagliardini – Most nem ütközte le Vidalt. (-)
Inzaghi – Jó alaptaktika, parádés első félidő, majd amikor picit szorult a hurok, jól is sikerült belenyúlnia. Ennyire egyszerű, Simone! (7)
Képek forrása: milanreports.com (kiemelt kép), thesundaily.my, awoum.com