Ha meghallom, hogy szuperkupa, mindig egy sörmeccsre asszociálok, melyet augusztusban – néhány héttel a bajnokságok kezdete előtt – játszik le az előző évi bajnok és kupagyőztes. A csapatok ilyenkor még sokszor nincsenek meg teljes létszámban és a taktikai elemek sem működnek még olyan fluidan, mint ahogy azt a vezetőedzők elvárnák. Jürgen Klopp egy korábbi interjújában fejtették meg a riporterek a mérkőzés fontosságát: a curtain-raiser kifejezést használták, amely szerintem is tökéletesen definiálja ezt a fajta megmérettetést.
Ezzel szemben Olaszországban – és még néhány más helyen – már jó néhány éve az a szokás, hogy ezeket a meccseket valamikor a szezon közepén ejtik meg. Ezen döntést valószínűleg a távol-keleti piacszerzés is indokolhatja; gondoljunk csak a spanyolokra, akik négy csapatot is elutaztatnak a világ másik felére, hogy egy minitornán mérkőzzenek meg egymással. A probléma ugyanakkor az, hogy maguk a klubok ezt minden bizonnyal nem akarják sem Spanyolországban, sem az olaszoknál.
Hogy rákanyarodjunk a meccsre, azt látjuk, hogy a Juventus végre kezd viszonylag kiegyenesedni a bajnokságban, nyolc mérkőzés óta veretlen és ha lassan is, de biztosan közelít a legjobb négyhez. A legutóbbi játéknapon azonban elvesztették az egyik legfontosabb játékosukat, lengyel kapusuknak pedig még nem érkezett meg az olaszoknál használatos Green Pass. Allegri együttese ráadásul ezek mellett is hemzseg a sérültektől és eltiltottaktól; igaz, utóbbiak legalább egy teljesen lényegtelen találkozón tölthetik le azt.
Az Internél szintén kisebb gond is nagyobb annál, mint hogy szuperkupát kelljen játszani. Jövőhéttől elrajtol az Olasz Kupa, azt követően nem sokkal a BL, mellette pedig folyamatosan rangadókon kell helytállni a bajnokságban is. Mindezek ellenére viszont egyik edző sem teheti meg azt, hogy ne a legjobbakat küldje ki a rendelkezésre álló spílerek közül; mégha legszívesebben élnének is a rotációval és óvnák meglévő kulcsjátékosaikat az igazán fontos csörtékre.
Korábban, ha a Juventusszal játszottunk, mindig már napokkal az összecsapás előtt a meccs járt a fejemben és konkrétan gyomorideggel ültem le a TV elé. Most ez egyrészt pont emiatt az igazán komoly tét hiányában sincs meg; illetve valljuk be; a Juve annyival rosszabb jelenleg az Internél, hogy maximum egy kiadós, rájuk mért pofon vágyával fűtve tudunk lelkesedve leülni a meccs elé. Moratti néni mondjuk egy 6-0-t kért szülinapjára; egy ekkora győzelem láttán talán már én is azt mondanám, hogy jó dolog ez a szuperkupa.
Engedjétek meg, hogy elnézést kérjek azoktól, akik ha nem is körmöt rágva, de abszolút lelkesedve várják az esti meccset. Engem sajnos nem tud lázba hozni a szuperkupa, különösen nem így januárban. De! Hogy valami pozitívat is írjak, az Inter hivatalos Youtube csatornájára felkerült teljes egészében a zebrák ellen játszott, legutóbbi találkozónk ezen kiírásban. Hangolódásképp be is teszem ide, hátha valaki kedvet kap egy gyors nosztalgiához a meccs előtt.
A borítókép forrása: inter.it