Bőkezűen, de biztosan

Ha nem is pontosan ezzel a meccsfolyammal, de valami ilyesmi eredményre számítottunk előzetesen a szombat esti, velencei látogatáson. Az előzetesen jósolt komoly rotálásnak azonban nyoma sem volt…

A Gazzetta, Corriere és jómagam is mellélőttünk az előzetes kezdő taglalásával, Inzaghi úgy döntött, hogy pár embernek bőven belefér most az egy héten belüli három pályára lépés. A gondolat védhető a körülményekkel (idegenben, jó formában lévő csapat az ellenfél), de egy minimálisan sikerült is erre ráfizetni (Darmian sérülése). Bővebb elemzést nem igényel a 90 perc, de néhány gondolat azért álljon itt a találkozóról:

– Bár nem volt ideális a zuhogó eső és a relatíve kicsi pálya, a srácok maximálisan kitettek magukért minden tekintetben, jó pár olyan támadást sikerült vezetni akár a betömörülő, akár a kissé nyíltabb velenceiek ellen is, amire csak csettinthettünk. Calhanoglu gólját is egy ilyen kombinálgatás előzte meg.

– Az a bizonyos meccsdömping… Ha a Sahtar ellen észrevehető volt a Napoli elleni csata, ide is totálisan igaz, hogy néhány futballista mentális frissességével gondok adódtak – de ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni, és talán szerdán, a Spezia ellen valóban eljön az idő a csapágyasra hajtott emberek pihentetésére.

– A beharangozóban említett “lehetőségről”… Nos, azt egyértelműen csupán Dimarconak sikerült megragadnia, aki ebben az idényben egyébként is bőven a pozitív tartományban tanyázik összproduktumot tekintve – jutalma egy új szerződés lesz heteken belül.

– A csapat mostanság látott teljesítménye továbbra is bizakodásra okot: bár végül “csak” kétgólos siker jött össze, játék alapján ebben sokkal nagyobb különbség is benne volt, és változatlanul azt látjuk, hogy a nyári történések ellenére az Inter egyértelműen nagycsapat maradt. Az Inzaghi-ball köszöni szépen, jól van, szépen alakul, készen áll a nagyobb kihívásokra.

 

Összefoglaló:

 

Pontozás:

Handanovic – Egyetlen komoly feladata volt, akkor a helyén volt, és látványosan védett, egyéb dolgokra nem volt szükség tőle a biztos passzolgatásokon felül. (6,5)

Dimarco – Olybá tűnik, hogy a karakterisztikájához leginkább ez a pozíció passzol, nem pedig a szárnyvédő. Hihetetlen mennyiséget melózott, sokszor folytak át rajta a támadások, ő pedig számtalan jó passzal és bemozgással segített társainak. Játékintelligenciája és rúgótechnikája jobb a védőtársainál, ezt pedig jól kamatoztatja, amikor játéklehetőséghez jut. 6(!) kulcspasszán felül gólig is juthatott volna, de hátul is bőven megtette a magáét. (7)

Bastoni – Láttuk már ezen a poszton, de most sokkal magabiztosabbnak tűnt az akkorinál. Érezhetően próbálták őt támadni a neki – elvileg – szokatlan szerepkör miatt, így sok melója is akadt, de maradéktalanul és makulátlanul elvégezte feladatait (3 szerelés, 2 megelőzés, 5 tisztázás). Az előrejátékot de Vrij szintjén tudta támogatni. (7)

Skriniar – A tőle megszokott magabiztos, ellentmondást nem tűrő, szikla foci, ismét megingások nélkül. (6,5)

Perisic – Voltak ügyes megoldásai, de most picit fásultabbnak tűnt – ez persze nem csoda, ha ezen a poszton heti két meccseket játszol. Az alapteendőit azért ő is ellátta. (6)

Calhanoglu – Győztes gól, iszonyat mezőnymunka, illetve ismét egy kulcspozícióban megszerzett labda – ma ennyi fért bele, remélhetőleg nem nagy a sérülés, ami miatt lecserélték. (7)

Brozovic – Az a 79/81-es passzarány elég finomnak tűnik, pláne azt tekintve, milyen pozíciókból hova, micsoda gondolkodási sebességgel kellett eljuttatnia a labdákat. Hátul pedig nyilvánvalóan hozta a sztenderdjét. Felbecsülhetetlen értéke a csapatnak. (7)

Barella – Minden megmozdulásáról ordít, hogy szüksége van a szusszanásra, így nem csoda, hogy nem jönnek össze a dolgai mostanság. Ez most a támadóharmadban hozott kulcsmozzanatok rossz kivitelezésében nyilvánult meg. Nem tudom egyébként a fáradtság hatása, vagy sem, de elképesztően antipatikus (és nem leendő csapatkapitányhoz méltó), ahogy akár jelentéktelen helyzetekben is pofázik a társainak – ezen sürgősen illik változtatnia. (5,5)

Darmian – Lövésig és jó beadásig jutott, a saját térfélen mutatott produktumára pedig szokásosan nem lehetett panasz. Reméljük, nem súlyos a sérülése. (6)

Correa – Az álmoskönyvek szerint sosem jelent jót a csatárduó egyik tagjaként, támadó felfogású együttesben lövésig sem jutni. Vagy ez az esős talaj okozott neki gondokat, vagy fizikai problémái voltak, esetleg általános rossz formáról van szó, az biztos, hogy az egyik leggyengébb teljesítményt ő hozta az Inter-játékosok közül. Lassan gondolkodott, nem hozott jó döntéseket. (5)

Dzeko – Neki rendben volt a futballja, egyszerűen nem jöttek össze a kapu előtti megoldásai. Volt, van és lesz ilyen. (6)

Martínez – Rég írhattuk már, hogy ő volt a legjobb Inter-csatár a pályán, most végre ez az idő is eljött. Szinte minden megoldása ült, és végül “megszülte” a gólját is a könnyű szívvel befújt, ámde általa összehozott büntető után. (6,5)

 

 

Vecino – A jelenet, amikor kis túlzással ziccerben vezethette volna a kapusra a labdát középen kitörve, ehelyett kilőtte Perisicnek a szögletzászlóhoz a labdát, nagyjából mindent elmondott róla. Volt ezen kívül ziccerben eltört labda és egyéb finomságok, védőoldalon viszont semmi nem került be a statisztikába. Nos, nem ezzel a meccsel győzte meg Inzaghit és a szakmai stábot. (5)

Dumfries – Az elején egy nevetséges “beadással” nyitott, majd fokozatosan belejött, összességében nem nézett ki rosszul. Az elkövetkező hetek sorsdöntőek lesznek számára… (-)

D’Ambrosio – Valamiért sosincs rossz érzésem, amikor ő pályára kerül – ez van, kedvelem, nem tudok mit tenni. Handa kapuja előtt volt egy kis dolga, ellátta. (-)

Gagliardini – Nem volt kártékony. (-)

Inzaghi – Szokták mondani, hogy a helyzeteket nem tudja berúgni játékosai helyett – nos, ez a tegnapira hatványozottan igaz. Minden a helyén volt, totálisan dominált a csapata, és végül is magabiztosan sikerült is behúzni a kötelezőt. Sok panaszra nem lehet okunk vele kapcsolatban (sem). (7)

 

Képek forrása: marca.com, todaynews24.top