Személyi kérdések

A 2021/22-es szezonnak nekivágó Inter keretében ugyan bőven akadnak tökéletes korban – és formában – lévő játékosok, de mellettük jó néhányan vannak, akik már túl vannak a zeniten; most célozzák meg az áttörést; vagy éppenséggel az elmúlt években kiaknázatlan maradt a bennük rejlő potenciál. Hogy a válogatott szünet alatt se maradjatok poszt nélkül, most ezeknek a játékosoknak a helyzetét fogjuk kielemezni – a teljesség igénye nélkül.

 

Ó kapitány, kapitányom

Kezdjük mindjárt az egyik legégetőbb problémával, ami sajnálatos módon pont a csapat legfontosabb láncszemét, a csapatkapitányt érinti. Furcsa leírni azt, hogy az együttest korábban évekig meghatározó és a legmegbízhatóbb teljesítményt nyújtó játékosa az elmúlt egy-két évben ennyire megindult a lejtőn.

2019 tavaszának utolsó mérkőzésén az Empoli ellen még azt bizonyította, hogy igazi vezérként a legnehezebb helyzetekben is ki tudja húzni együttesét a slamasztikából, szemben elődjével, akinek kulcsmomentumban remegett meg a lába. Ezt követően Handanovic a következő szezonra jelentősen beleszürkült az együttesbe, tavaly pedig már kifejezetten lefelé lógott ki. Az idei évad kezdete sem alakult ideálisan a számára, hiszen az ő felelőtlen passzából kaptuk ezidáig az egyetlen gólunkat Veronában.

 

 

A csapatnak viszont hatalmas szüksége lenne egy jó formában lévő Handára. Mint ahogy az már az első két fordulóból is kiderült, Inzaghi egy jóval offenzívabb és kezdeményezőbb Intert szeretne látni, mint korábban Conte, ez által pedig a védekezésre akarva-akaratlanul is kisebb hangsúly fog kerülni. A játékosaink így is megvannak, a szárnyvédőink védőmunkája megfelelő, a három hátsó emberke pedig egyaránt klasszisnak számít a posztján, de így is könnyedén előfordulhat, hogy csapatkapitányunknak több dolga lesz a szezon folyamán.

Ha fejben rendbe tudja szedni magát és nem kell folyamatosan azon aggódnunk, hogy vajon mikor kapunk gólt az újabb figyelmetlenségéből, akkor némiképp talán megnyugodhatunk. Ha viszont nem változik a helyzet, akkor amellett, hogy a következő szezonnak már mindenképp egy új hálóőrrel kell nekivágni, Inzaghinak el kell gondolkodnia azon, hogy már idén is egy-egy meccsre a padra ültesse.  Azt gondolom, hogy a következő válogatott szünetig sok minden ki fog derülni ezen kérdésekkel kapcsolatban.

Aki D’Ambrosiónál is D’Ambrosióbb 

 

 

Sokan fogtuk a fejünket, mikor tavaly a klub bejelentette Matteo Darmian leigazolását. A játékos azonban messze felülmúlta várakozásainkat, a legerősebb ellenfelek ellen is bátran be lehetett dobni és jó néhány fontos gólt és gólpasszt jegyzett a bajnoki címhez vezető út során. Conte távozásával aztán megint feléledhettek bennünk a kételyek, hiszen többségünk mégiscsak úgy gondolkodott, hogy a játékos elsősorban Gróf Úr magasszintű játékos menedzselése miatt juthatott ilyen magaslatokig. Nyilván még csak két fordulón vagyunk túl az új szezonban, de amit eddig láthattunk Darmiantól, az mindenképp biztató – különösen a Verona elleni produktuma. Fontos lesz, hogy az idény során ő végig kiegyensúlyozott tudjon maradni, hiszen Dumfries még fiatal, másik ligából érkezett és ugyan bőven van benne potenciál, az idei szezonban még aligha várhatunk tőle akárcsak fele annyit, mint amit tavaly Hakimitől kaptunk.

 

Baloldali választások

Ahhoz képest, hogy 2019 nyarán Antonio Conte már a második felkészülési meccs után kijelentette, hogy nem tud számítani Perisicre szárnyvédőként, a horvát végül egész szépen bevált. Vele elsősorban hozzáállásbeli problémám van; 2017 tavaszán nagyon eltervezte, hogy menni fog, másfél évvel később, Spalletti második szezonja alatt pedig már szinte derogált neki, hogy az Interben kell futballoznia. Azóta sem látni rajta, hogy különösebben érdekelné őt a csapat sorsa. Az persze dicséretes, hogy a futómennyisége megvan, jó számokat hoz a kanadai táblázaton és profiként kezelte azt is, hogy egy új posztot kellett elsajátítania, csakúgy, mint összességében a korábban meg nem valósuló átigazolásai körüli mizériákat. A legjobb viszont mégis az lenne, ha egy olyan játékos játszana ezen a poszton is, aki valóban meghal a pályán a csapat sikeréért. Bocsi.

 

 

Ezért is nagy öröm, hogy úgy néz ki, a saját nevelésű Federico Dimarco végre az Interben is meg fogja kapni a bizonyítási lehetőséget a remekül sikerült kölcsönjátéka után. Nyilván rosszul venné ki magát az öltözőben, ha Inzaghi rögtön a padra ültetné a korábbi Vb döntős és BL győztes Perisicet a fiatal játékos kedvéért, de néhány jó teljesítménnyel a háta mögött bőven lesz esélye az olasznak, hogy a szezon második felére már stabilan a kezdőben találja magát.

 

Balszerencsés klasszisjelölt, vagy túlhype-olt üveglábú?

Mikor a csapathoz érkezett, augusztus végétől október közepéig 4 gólt és 3 gólpasszt jegyzett Stefano Sensi. Azóta viszont tudjuk, mi történt, folyamatos sérülések, melyek végül azt eredményezték, hogy Conte teljesen elveszítette bizalmát a játékos felé. A középpályás számára most itt az új esély, Inzaghi érkezésével egy másik erőnléti edző is jött, és jó esetben az ő módszerei jobban fognak feküdni majd Sensinek. Ez persze csak találgatás, az viszont szinte biztos, hogy ha a meccsek többségén idén sem lehet számítani majd az olaszra, akkor a szezon végén véget ér majd ez a közös kaland az olasz Iniestának is kikiáltott játékossal.

 

Akitől kötelező a szintlépés 

Mikor az előző szezon végén robbant a hír, hogy az Internek mindenképp komoly bevételt kell generálnia játékos eladásokból, a legtöbben Martínezt áldoztuk volna fel. Bizonyos szempontokból érthető is ez a hozzállás a részünkről, hiszen egy kifejezetten ügyes és technikás támadóról beszélünk, aki valóban remek dolgokra képes, mellette viszont sokszor nevetségesek a színészkedései, vagy éppen alattomosak a belépői az ellenfél irányába. Igen, most A Barcelona játékos prototípusát írtam le – esetleg napjaink PSG-jét -, nem is véletlen, hogy egy időben komolyan szó volt az argentin katalóniába való költözéséről.

Martínez ugyanakkor láthatóan nem felejtette el, hogy az Intertől kapta meg a bizonyítási lehetőséget Európában, és nyilvánvaló, hogy annak idején Milito, jelenleg pedig Zanetti is jó hatással vannak rá. Emellett pedig azt is fontos kiemelni, hogy ugyan az elmúlt két idényben Lukaku volt a legnagyobb sztár a csapatban, Lautaro egészen komoly védekező munkája nélkül lehet, hogy ő sem lett volna sehol.

 

 

Martínez védekezésbe belefektetett energiája ugyanakkor sokszor a kapu előtti döntéshozataloknál üt vissza, hiszen hiába jár már ötven találatnál kék-feketében – kicsivel több, mint három szezon alatt -, ez a szám még így is lehetne bőven magasabb. Nem véletlen, hogy általában a hetvenedik perc környékén mindig lekapta őt aktuális edzője, hiszen addigra már teljesen el szokott készülni testileg és fejben is. Számára az lenne az ideális, ha valahogy ki tudná egyensúlyozni a játékát. Fontos lenne, hogy a védekező munkája ne őrölje fel teljesen az energiáját és a kapu előtt is higgadt tudjon maradni. Ha ez megvalósul, akkor benne lehet a játékában akár húsz rúgott gól is a szezonban; reméljük, hogy egy ilyen korábbi csatárkiválósággal a kispadon, mint Filippo Simone Inzaghi, ez így is lesz.

A posztban ugyan nem tértem ki rá külön, de említést érdemel még Arturo Vidal, aki a szörnyű első szezonja után idén eddig mindkét alkalommal remekült szállt be a mérkőzésekbe. Bízzunk benne, hogy a chilei ezt a formáját fogja hozni az egész idény során.