Szívbajra gyógyszer: Correa-show

Hiába a nyári, csapatnál történt negatív történések, egészen izgatottak vagyunk az újjáalakuló Interrel kapcsolatban, ez pedig rám hatványozottan igaz: a szerzőgárdából talán én jeleztem legtöbbször, mennyire várom a Verona elleni csatát is. Nyilvánvaló, hogy a győzelmi “széria” nem tart örökké, mindenesetre a srácok most szerencsére csak rövid időre húztak vissza (minket) a földre.

Hibarin kolléga leírta az előzetes dolgokat és várakozásokat, így azokkal nem is foglalkoznék – bár természetesen Gagliardini hiánya továbbra is nagyon fájó – így rögtön bele is vágok a meccs taglalásába, amit három részre bontanék.

Első etap: ez Ilics góljáig, vagyis a 15. percig tartott. Ebben az időszakban azt az Intert láttuk, amit az első fordulóban is: a Verona elvétve tudott két passznál többet megcsinálni, a térfelükről is alig jöttek ki, míg kedvenceink ziccerhez is jutottak Martínez révén, illetve adódtak egyéb jó, létszámfölényes szituációk, szép akciók is.

Második etap: ez már egy hosszabb intervallum volt, ugyanis a pofon szünetig benne volt a csapatban. Ennek lélektani okai is lehettek, méghozzá mindkét oldalról, és keményen közrejátszhatott a közönség is. Ugye a tavalyi steril, csendes környezetet felváltotta az igazi szurkolás, ez pedig nyilván felszabadít plusz erőket a hazai, és adott esetben nyomást helyez a vendég együttesekre. Én körülbelül ezt láttam, Brozovicék magabiztossága elillant, míg a Zaccagni-vezette vendéglátók olyan nyomást gyakoroltak, amivel egyébként sok csapat nem tudott volna mit kezdeni. Akár a kétgólos hátrány is benne lehetett volna, szerencsére Di Francesco fiainak egyik veszélyesnek tűnő támadást sem sikerült gólig vinni. Viszont az ilyen intenzitásnak általában megvan az ára, pláne kisebb csapatoknál…

Harmadik etap: az egész második félidő. Igazából fokozatosan fulladt ki a Hellas, mert az elején még veszélyeztettek kicsit, de utána lényegében a kapu felé sem tudtak nézni, pár beívelés volt, aminél összeszorítottuk a fogunkat – de akkor más miatt, khm.
Az ellenfél térfelén végre sikerült újra góllal kecsegtető szituácókat kialakítani, kezdve a Perisic-bedobás utáni találattal, majd a kísértetiesen hasonló, újabb Lautaro-helyzettel. Utána luftok, Verona-blokkok következtek, mígnem megérkezett a pályára a Dimarco, Vidal, Correa trió – hatványozottan utóbbi kettő. Az igazi változás szemmel látható volt, a dél-amerikaiak jelentette plusz erő pedig felőrölte végül a nagyot küzdő, szimpatikusabb veronai csapatot (oh wait, már csak egy van).

 

 

Konklúziók: 

  • Ugye, hogy lehet idejében is hozni azokat a cseréket? Nem mondom, hogy Conte az életben nem csinált ilyet, de az tuti, hogy most érezhetően a tökéletes pillanatokban, legjobb helyekre érkeztek a változtatások – ez pedig hozta is magával a kézzelfogható eredményt. Inzaghi észszerűen gondolkodó, nagyon jó edző, nem gondolom, hogy az esetlegesen bekövetkező rossz eredmények az ő munkáján fognak múlni.
  • Olybá tűnik, hogy a középpálya mélységét látva jókedvűen csettinthetünk – persze, ha minden a legoptimálisabban alakul továbbra is. Ugyan többen még nagyjából idény eleji formában vannak, Vidalra ez például nem igaz, Sensi pedig most már hónapok óta egészséges. Ők a kezdő hármassal kiegészülve európai szinten is komolyan vehetőnek tűnnek.
  • Marottának el kellene gondolkodnia legalább egy igazoláson az utolsó napokban, látva a debütánsok gólszerzési hajlandóságát, egy plusz hálózörgetés biztos nem jönne rosszul a Sampdoria otthonában. Viccet félretéve: az újoncok impresszíven kezdték interes karrierjüket, álomszerű lenne a hasonló folytatás mindegyiküktől. Correa például szűk 20 perc alatt meglőtte a tavalyi, lazios góljai negyedét.
  • Összességében, a lőlapot és minden egyebet figyelembe véve ez egy abszolút megérdemelt győzelem volt, viszont küzdelmes meccsen született, amiből profitálhatnak a srácok a jövőre nézve – lelkileg és taktikailag egyaránt. El lehet még lőni a szokásos lózungokat, amikből pl. egyvalami biztos igaz: idegenben, kiesőjelölt ellen sosem könnyű futballozni.

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

Handanovic – Az első meccsen is bizonytalannak éreztem kissé, ezt most csak tetézte… Sajnos nem kellett sokat várni az első bakijára, és az nagyon nincs rendjén, hogy beadásoknál, előreíveléseknél szabályosan rettegnünk kell a további történések miatt. Egyetlen kapura menő lövést kellett volna védenie – amit ő idézett elő -, nem sikerült, így minden tekintetben rettenetes 90 perce volt. A szezon legnagyobb gyengepontja lehet. (4,5)

Bastoni – Az ő oldalán kevésszer próbálkoztak, ha igen, akkor sem jártak sikerrel. Tanár volt elöl-hátul is, a megindulása után gólt érdemelt volna. (7)

De Vrij – Észnél kellett lennie jó párszor – ezt 5 szerelése is mutatja -, és alapvetően ő is hozta a tőle elvártat: szinte tökéletes, sallangmentes védőteljesítménnyel hozta le a csatát. (6,5)

Skriniar – Az ő baja gyűlt meg legtöbbször a veronai támadókkal, néhányszor mögé is kerültek, pedig kapott bőven segítséget mindenfelől. Még véletlen sem volt gyenge, de azért igaz rá a klasszikus “volt jobb, lesz jobb” mondás. (6)

Perisic – Sok lehetősége akadt próbálkozni a szokásos megoldásaival, de túl sok veszélyt nem sikerült teremtenie, így kissé izzadságszagú produktumot pakolt az asztalra. Csipkednie kell magát egyébként, mert a padról komoly veszély leselkedik rá… A bedobásai egyébként jó fegyverek lehetnek Dzeko miatt. (5,5)

Calhanoglu – A sokkal komolyabb őrizet miatt ugyanennyivel szürkébb is volt az egy hete látottnál. Javára legyen mondva, hogy a védekezésből becsülettel kivette a részét (3 szerelés), és végül is elöl sem volt gyenge, a második félidőben több gólhelyzet kialakításában is kulcsszerepe volt (beadással és passzal is).  (6)

Brozovic – A kapott gólnál csak a balszerencséje miatt nem mentette meg Handa seggét, egyébként sajnos többször is pontatlan, egyszer pedig felelőtlen volt. A sárgáját is saját butaságának köszönheti, lecserélése pedig teljesen jogos volt. (5)

Barella – Az első félidő finoman szólva sem az övé volt, aztán szerencsére összekapta magát, a végére pedig annyira feljavult, hogy egy gólpasszal meg is koronázta a teljesítményét. Idény eleji forma, de már két assziszt van a neve mellett. (6,5)

Darmian – Iszonyatos munka a pálya minden területén: az, hogy a Verona nem alakított ki több helyzetet, nagyon nagy részben az ő érdeme. Nagyon megérdemelt minimum egy gólpasszt, és továbbra is telitalálat az ő tavalyi, potompénzért való leigazolása. Dumfriesnek fel van adva a lecke… (7)

Dzeko – Ő is óriásit küzdött, ami szintén eredménnyel párosult: bár az egyenlítésnél nem ő csúsztatta tovább a labdát, azért elévülhetetlen érdemeket szerzett abban a találatban. Persze nem csak ennyiben merült ki a játéka: hátul két tisztázása is akadt, illetve volt 37(!) passzkísérlete, 73%-os pontossággal. (Icardinak anno négymeccsenként jött össze ennyi) Egyelőre jó igazolásnak tűnik. (6,5)

Martínez – Jól kezdett, majdnem gólt is szerzett, aztán a fejeséig szinte csak hátul jegyezhettünk fel tőle értelmes megmozdulást: azon a részen viszont remekül tette a dolgát, labdaszerzésekkel is. Fordulás után már neki is jobban sikerültek a dolgok, jobb koncentrációval minimum a dupla összejöhetett volna neki. Lecserélése előtt már érezhetően elfáradt (sérülésből tért vissza), ő is a legjobb ütemben lett lekapva a pályáról. Ja, a letarolásáért joggal kérhettünk volna számon egy büntetőt, de ez maradjon most csak egy kicsinyke lábjegyzet. (6,5)

 

 

Dimarco – Ismét pozitív volt a beszállása, az ő energikus játéka és rúgótechnikája mindig tud hozni valami pluszt a csapatba. (6)

Vidal – Két meccsből két jó teljesítmény: szinte már több ilyen meccse van, mint az egész előző szezonban. Ha ezt az Arturot láttuk volna tavaly, egy szavunk nem lett volna. Aktív és lelkes volt, mindenből részt vállalt, nem utolsó sorban komoly szerepet játszott a fordítást jelentő gólban is. Kalap le, pláne, ha marad is ugyanilyen. (7)

Correa – Sokat nem szórakozott: sem passzt, sem lövést nem rontott rövidke ideje alatt. Elképesztő, nagy formátumú játékosokhoz hasonló debütálás volt, és ha nem is konkrétan ezt várjuk tőle, ellenben azt igen, hogy pezsgést hozzon a meccsekbe. Hát, most hozott. (8)

Sensi – Ismét nem sérült meg! (-)

Vecino – Egy kontrát elbaltázott, egy másiknál jó döntést hozott, mikor is segítségül hívta a fizikumát. (-)

Inzaghi – Talán nem a hurráoptimizmus mondatja velem azt az üdítőnek ható dolgot, miszerint Contéhoz képest egy pozitívumot máris feljegyezhetünk nála: akar és képes is időben belenyúlni a meccsmenetbe. Most a cserék és a kisebb strukturális módosítások is bejöttek, és bár volt egy gyengébb periódus az első játékrészben, azért továbbra is bőven pozitív nála az összkép. (7)

 

Képek forrása: goal.com, golmaster.cl, aroged.com