Újabb bizonytalan lépés a cél felé

Érdekes hullámvasút ez az idény az Inter-szurkolók számára. Érdemes az idény elejétől végigpörgetni az eseményeket mostanáig, és rögtön rájövünk, hogy még mindig őrült csapatnak szurkolunk. Csak most kicsit másképp. Ma az utóbbi hetekben megszokott, foghúzással felérő 90 percét élhettük át, így hiába az egyre közelebb lévő Scudetto, mégis sopánkodunk. 

Antonio Conte nem az a típus, aki megijed egy pár viharfelhőtől. Történik ugyanis, amit fordulóról fordulóra átélünk, ennek ellenére ő arra a tizenegy játékosra esküszik, akikről február környékén a fejébe vette, hogy az ők alap kezdő tizenegyének alkotóelemei. Olaszos, vaskalapos felfogás, de rendben, legyen, hátha ki lehet ebből jönni pozitívan.

Már rögtön az első percekben megbizonyosodhattunk, hogy ez továbbra sem a néhány hónapja látott együttes, reménykednünk is hasztalan. “Nagycsapatos”, odaverős bekezdés: semmi. Érdemi, komolyan vehető letámadás: nuku. Támadások intenzitása és ötletessége: nulla. Kapu elé beseggelés, majd kontrára bazírozás: végtelen. Félreértés ne essék, nem vagyok én telhetetlen, ha valaki olvasta már egy posztom is, biztosan tudja, hogy engem a bizonyos örök optimista jelzővel lehet illetni. Nem akarok nagyon nagy szavakat használni, mert nyilván “nem telt be a pohár”, de azért azt igenis kijelentem, hogy – szent cél ide vagy oda – az Internazionale képes lenne meccseket (és bajnoki címet) nyerni a pár hónapja produkált módon is. Hisz láttuk, átéltük.

A meccsről igazából érdemben nehéz sokat írni, mert nem sorjáztak az események a lassú tempó közepette, és ez leginkább kedvenceinknek köszönhető, akik hozzáállásának vezérelve mostanság nem a “győzni”, hanem a “vereséget elkerülni”. Nagy különbség. És ezzel az ellenfél játékát szinte mindig sikerül elrontani, cserébe a sajáttal sem sikerül érdemben foglalkozni. Ma 10-12 volt a lövések aránya oda, és ismét lebirtokolták (igaz, csak 1%-kal) az Intert hazai pályán. Aucs. Nem nagyon lehet ezt tényleg sokáig ragozni, sokadjára nem szórakoztunk jól az utóbbi időben, és nehéz is megfogni bármilyen pozitívumot – ami van, azt csak lejjebb, a játékosokkal kapcsolatban sikerül, az összteljesítményben nincs igazán dicsérnivaló. Egygólos győzelem (bőven benne volt a döntetlen is), ismét egy szárnyvédő góljának köszönhetően, ismét Hakimi-Darmian összjátékot követően. Hurrá!

Egy kicsit tényleg ég az arcom, amikor így írok a szívem csücskéről, akik érzésre több emberöltő után tehetnek valami érdemit, és melengethetik meg az összes fanatikus lelkét. Kitörő lelkesedéssel fogom fogadni a tényt, amikor valósággá válik a bajnoki cím, addig azonban továbbra is megpróbálom realistán szemlélni a dolgokat: kell néhány változás a csapatban (mind emberek, mind hozzáállás szempontjából), hogy jobban élvezzük ezeket a Scudettohoz vezető három pontokat.

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

Handanovic – Ugyan az első félidőben védett egy ziccert, a hajrában megmutatta azt is, miért van szükség nyártól új első számú kapusra. Úgy látszik, a bajnoki cím közeledése, az első, fekete-kékben megnyerhető trófeája az ő fejére is rossz hatással van, mert az utóbbi három meccsen nem igazán áraszt nyugalmat a többiek felé ezekkel a megmozdulásokkal. Csapatkapitányként pedig ez minden, csak nem ideális. (5)

Bastoni – Volt egy nagyon fontos mentése, azon kívül nagyjából a sablont kellett futballoznia, a területét pedig jobbára tökéletesen védekezte le. (6,5)

De Vrij – Komoly megelőzések, szerelések, tisztázások – sok-sok dolga volt a délután folyamán, és mindent hibátlanul oldott meg. Ő volt a védelem legtöbb tevékenységgel rendelkező tagja, és pontosan úgy látta el feladatait, ahogy elvárjuk tőle. Egy kis visszaesés után újra klasszis szinten teljesít. (7)

Skriniar – Neki is jobbára “csak” totálisan koncentrálnia kellett a zónák lezárására, a konkrét tennivalóit rutinszerűen látta el. Nincs csúcsformában, de különösebb gondunk sem lehet most vele. (6,5)

Perisic – A haszontalan és posztidegen Ivant láthattuk, szinte semmi hozzáadott értéke nem volt a meccshez. (5)

Eriksen – Bemásolhatnám az előbbi játékosértékelést, egyszerűen nulla, amit a Napoli-meccs óta láttunk tőle, minden tekintetben. Érthetetlen, miért övé az összes pontrúgás, amikor még egy gólpassz sem érkezett belőlük, míg előtte, Brozovic által azért jött néhány. Nyugodtan mehetne a padra. (5)

Brozovic – Védekezésben tanári, előrefelé viszont volt néhány csúnya eladott labdája (különösen a 30 méteren odaajándékozott volt az arcpirító). Kár, hogy nincs legalább egy egyenértékű helyettese. (5,5)

Barella – Az eltiltás miatti kihagyása szinte semmilyen pozitívumot nem hozott, sőt, mintha minden eddiginél fásultabb lenne. Labdakezelési hibák, pontatlan átadások, lassú reakció szorított játékszituációkban – mind-mind annak a jele, hogy egy kis padozásra van “szüksége”. Fájdalom, hogy vele egyenértékű helyettes aztán pláne nincs. (5)

Hakimi – Jó jel, hogy az utóbbi hetekben összekapta magát, és támadásban újra halálos fegyverként ténykedik. Újfent összejött neki a gólpassz, és ha Silvestri vagy a kapufa nem akadályozzák meg, a gólszerzők közé is feliratkozhatott volna. Indokolatlan volt a lehozatala. (7)

Lukaku – Bármennyit melózott és kapart, azért az cseppet erős, hogy a gólkirályjelölt nem néz kapu felé 90 perc alatt. Nem mondok ezzel újdonságot, de az ő focijára sem lenne rossz hatással egy kis pihenő, ami persze szintén nem fog megtörténni opciók híján. (5,5)

Martínez – Idegesítően dekoncentrált volt egy jó ideig, aztán a második félidőre nagyjából összekapta magát – annyira nem sikerült, hogy ne legyen lecserélve. Gólokkal a “zsebében” kellett volna az öltözőbe mennie lefújás után, ehelyett csak az idegeskedés jutott a kihagyott helyzeteinél(5)

Sensi – Rögtön a kezdése biztató volt, aztán igazából eltűnt, a játék a pálya túlsó részén folyt nagyrészt. Azért összehozott egy 100%-os passzmutatót, egy szép szerelést és egy (csúnyán) fölé lőtt labdát. Simán meg kellene próbálni kezdőként. (6)

Darmian – Továbbra is bizonyítja, hogy ár-érték arányban ő volt a szezon igazolása, Hakimi ide vagy oda. Korának és tapasztalatának megfelelő rutinnal futballozik, és hát rövid időn belül másodjára húzza ki a csapat szekerét a kátyúból. Mindenféleképp a keret oszlopos tagja kell legyen a jövőben is. (7)

 

Megérdemled a képet, bástya!

 

Sánchez – Legtöbbször ismét a nehezebb megoldást próbálta választani a célravezető helyett – amikor viszont nem így tett, hasznos dolgokat produkált. (-)

D’Ambrosio – Akár a gólszerzésre is lehetett volna esélye, de nem sikerült az a néhány megoldása az ellenfél térfelén. (-)

Gagliardini – Nyilván nem fogom ezzel feltalálni a spanyolviaszt, de hát a tény az tény: szinte soha, semmilyen pozitívummal nem jár az, ha a hajrában ő érkezik a pályára. Amennyit hozzátesz a védekezéshez (ha egyáltalán…), azt a támadásoktól abszolút elveszi. Most is leginkább ügyetlen megoldásokkal vétette magát észre. (-)

Conte – Folytatódik a csapatának minimalista attitűdre való beállítása, illetve az általa gondolt alapkezdőn sem hajlandó változtatni. Ez eddig nagyjából bejön, az eredmények őt igazolják. Az első cseréivel jól sikerült a frissítés, igazából az hozta meg a győzelmet, hogy belenyúlt, szerencsére nem túl későn. (6)