Húzós mérkőzésen sikerült újabb három pontot zsebre vágni, a Cagliari ugyanis hiába számít lassan biztos kiesőnek, hátravont védelmével jócskán megnehezítette az Inter dolgát.
A Sassuolo elleni meccstől gyökeresen eltérő kihívással nézhettek szembe a fekete-kék mezesek, a szárdok ugyanis szinte egyáltalán nem törekedtek a labda megtartására, sőt, ha véletlenül megtalálták, sem nagyon jutottak el vele a kapuig. Az egyetlen veszélyesnek tűnő lehetőség Nainggolan nevéhez fűződik, de az is egy nagyon távoli, eléggé középre tartó próbálkozás volt.
Conte két leginkább támadó szellemű középpályását, Eriksent és Sensit pakolta Brozovic köré, akik egyébként próbálkoztak is az állóvíz megkavarásával, mindkettőjüktől láttunk veszélyes lövéseket, Stefanótól pedig 3 kulcspassz is érkezett. A középpálya tehát hozta a várt dinamikát, a szélekről azonban nem sok veszély származott, és a Lukaku-Alexis duót is sikerült egymástól izolálnia Godínéknak.
A győzelmet jelentő gól mégis a belga óriás és a két szélső összjátékából következett, igaz, ekkor már a csereként beálló Hakimi rohangált a jobb oldalon. Achraf tökéletesen gurította keresztbe a labdát, Darmian pedig nem hibázott. Itt megint meg kell jegyeznünk, micsoda fogás volt ez a kicsit lesajnált védő – Conte rendszerének négy pontján is megállja a helyét, és gólokban sem szenved hiányt. Igazi 12. embere lett az idei Internek.
Jó dolog az öt csere, ha értelmesen használják, hogy azonban a jól játszó játékosokat miért kell meccshiányosokra cserélni az utolsó percekre egygólos előnynél, azt már csak Conte tudja. Szerintem az, hogy az Inter 74 pontnál jár 30 meccs után, nagyban köszönhető annak is, hogy idén relatíve keveset láttunk a Vecino-Gagliardini-D’Ambrosio hármasból. Most az ő társaságukban ért véget ez a nehéz 90 perc, természetesen egyáltalán nem vették fel a ritmust, és ezzel gyakorlatilag a labdabirtoklásról is lemondhattunk – gondolom ti is imádtok azon izgulni a 92. percben, hogy nehogy bepattanjon egy kapu elé vágott labda. Nem ez történt, de nem mondjuk, hogy nem merült fel lelki szemeink előtt a Napoli vagy a Roma elleni visszaesés őszről.
Gond egy szál se, a három pont megvan, és most végre jön egy hét pihenő a nápolyi túra előtt.